Nem könyörögtek: harcoltak… – Barátság a kávégyár árnyékában

facebook megosztás

A Monte Cassinó-i lengyel győzelem 75. évfordulója alkalmából nyílt kamarakiállítás a Halis István Városi Könyvtárban. A június 6-ig látható tárlat megnyitóján, amelyen Joanna Urbańska, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója is részt vett, azt mondta Cseresnyés Péter miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő: a kiállítás olyan nagyszerű hőstettet ünnepel, amely két nép történelmi barátságából, és részben az egykori kanizsai kávégyár árnyékából növekedett.


Közös hősök, közös emlékezet… Joanna Urbańska és Cseresnyés Péter a kiállítás-megnyitón (Fotó: Jancsi László)

– Magyarországnak fontos a hagyományok ápolása, és örökségünkhöz hozzátartoznak a történelem során megkötött szövetségek, köztük a lengyel néppel született testvéri kapcsolat – szögezte le a politikus. – Ennek egyik fontos mozzanata a hajdani, Csengery úti kávégyár helyén létesített tábor, amely sok ezer, a második világháború hitleri-sztálini hódítása következtében hazáját vesztett lengyel hazafinak biztosított lehetőséget arra, hogy átjusson Nyugatra.

A kanizsai állomásról a nyugati frontra segített lengyel hősök – a II. lengyel hadtest Monte Cassinó-i győzelmének köszönhetően is – részesei lettek az Itáliát és az Európát felszabadító küzdelemnek, tette hozzá Cseresnyés Péter, majd Andrzej Duda lengyel köztársasági elnököt idézve így folytatta: „a lengyelek véráldozata nélkül ma Európai Unió sem lenne.”

– Ébren tartjuk emlékezetünket és hűségünket Lengyelország mellett, hiszen egy olyan népről van szó, amely arányaiban talán a legtöbb áldozatot hozta a második világháború során, és a mai napig a függetlenség és a szabadság egyik legfőbb védelmezője – mondta. – Hiszen Lengyelország sem engedi, hazánkhoz hasonlóan, hogy múltját és tragédiáit elfelejtsék, határait elmossák, és egy olyan Európa részese legyen, amely túllépett a keresztény kultúrán, hogy egy multikulturális káoszba fulladjon bele. Túl sokat áldozott az európai szabadság és a tradíciók megőrzésének oltárán e két nép ahhoz, hogy feladja múltját és ősei cselekedeteiből fakadó felelősségét. Túl sok a veszteség és túl sok az áldozat, hogy belesimuljon az Európát mindig is védő két nemzet egy arctalan birodalom homályába, és elveszítse karakterét és évszázados küzdelmeinek értékét talmi érdekek miatt.


A lengyel intézet bejegyzése. Köszönik Kanizsának

A korabeli fotókkal gazdagon illusztrált tablók nemcsak a Monte Cassinó-i csata főbb eseményeit mutatják be, hanem kitérnek az Anschlussig, Ausztria elfoglalásáig visszanyúló előzményekre, illetve üzenetet is megfogalmaznak a mai kor számára. A kiállítás-megnyitó vendége, Joanna Urbańska szerint a pipacsokkal borított Monte Cassinó-i hegyen elesett hősök ma a hazaszeretet és a nemes célért vállalt áldozatkészség példaképei. A budapesti Lengyel Intézet igazgatója a rendezvényre pár szál pipaccsal érkezett, mint mondta: talán ezek a virágok is a hazájukért életüket nem sajnáló, magyar katonák vérétől vörösek.

A rendezvény előtt a humán bizottság elnöke, Balogh László azt mondta: a halállal farkasszemet néző lengyel hazafiak története arra mutat rá, vannak olyan történelmi helyzetek, amikor jó páraknak hősként kell viselkednie. A hétköznapok áldozathozatala azonban sokféleképp megmutatkozhat, például úgy, hogy minden körülmények között az emberséget tartjuk szem előtt.

– Nagykanizsán hadd emeljük ki „a szív embere”, Krátky István nevét – fogalmazott. – A néhai polgármesternek nagy szerepe volt abban, hogy a kávégyári átmenekítő tábor 1939-től majdnem 1942 tavaszáig működött. Nem mellékes, hogy a tábor létezéséről a német titkosszolgálat is tudott: a Gestapo a megfigyelése alatt tartotta, Krátkyt magát pedig többször is figyelmeztették. Nem véletlen, hogy amikor a németek bevonultak, szinte azonnal lemondatták a polgármestert. Az ezt követő időszakot még átvészelte, ám a kommunista diktatúra végül bosszút állt, és a Hortobágyra hurcolta az egész családot.

1939 véres őszének és a lengyel katonák befogadásának a 80. évfordulóján, szeptember közepén, Stamler Lajos művésztanár tervei alapján emlékhelyet avatnak a Csengery út 88. téglakerítése előtt. Nagykanizsa így az első város lesz Magyarországon, amely méltó jelet állít azoknak, „akik nem könyörögtek, hanem harcoltak a szabadságért.”

Nemes Dóra

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.