Riersch Zoltán: A szavazófülke magánya és felelősége

2019. május 25. – 10:40

Minden, felelősen gondolkodó felnőtt magyar polgár életében néha dönteni kell. Választani kell a jó és a rossz közül. Komolyan. Alkalomadtán a jó és a jobb közül. Balról jobbra, jobbról balra, esetleg középre. Meggyőződésből. Igen, felelősen vagy felelőtlenül. Az újkori történelmünk, életünk által megélt élethelyzetek tapasztalatai alapján, azoknak hatására, kellő igazságérzettel és tanulsággal.

A rendszerváltozás óta, akár országgyűlési, akár önkormányzati, időközi választások, akár EP, akár népszavazás alkalmával mindannyian, önként, a saját meggyőződésünk, tapasztalataink, valóságérzetünk, igazságérzetünk hatására adjuk erre és arra a voksunkat. Már aki részt vesz az aktuális kötelezettségeken.

Igen, és ez a lényeg! A kötelezettség! Az állampolgári kötelezettség! A felelős részvétel a voksok igazságos elosztásában.

Harminc éve büntetlenül szabad kimondani az állampolgári véleményeket. A szavazófülke mélyén szabad biztonságban, önként érzelmet nyilvánítani. Odatenni az ikszet a számunkra legigazságosabb, legfontosabb, legjobb személy, közösség neve mögé. És ezután a választási este magasztos pillanatai után joggal várjuk a végeredményt, joggal mondjuk a végeredmény után az ezt meg azt.

Mi mindent megtettünk! Elmondtuk a véleményünket! És nem utána, flaszterszavazóként szidjuk azt az eredményt, amelynek létrejöttében, csak a szánkat járattuk...

Igenis, csak annak van joga az eredményeken örömködni, a végeredményen szomorkodni, aki be is lépett a szavazófülkébe, és a magányában ki is nyilvánította tisztességesen a véleményét...

Az idei EP-választásnak nagy a jelentősége. Európa jövőjéről, átvitt értelemben, a mi, gyermekeink, unokáink jövőjéről van szó. Nagy felelősség, nemes feladat.

Bár már a nyolcadik ikszet taposom, mondhatnám, nekem mindegy, mégis elmegyek szavazni. Én elmegyek.

Három gyermekem, nyolc unokám, öt dédunokám van. Május huszonhatodika után is szeretnék a szemükbe nézni. Tiszta lelkiismerettel. Mint ahogy vallom, a választások után a mai Magyarországon minden választópolgárnak bele kellene tudni nézni a nemzettudat néha kissé csorba tükrébe, szégyenkezés nélkül...