Alkotás és felüdülés…

facebook megosztás

A szorgos kezek és a mindennapi rohanásban elfáradt lelkek is felüdülést találnak abban a kézműves teremben, amelyet a közelmúltban avattak fel a Batthyány Lajos Gimnáziumban. A helyiségben Zsovár Anita és tanítványai készítenek szebbnél szebb holmikat.


„Aki akar, nálunk megpihenhet és feltöltődhet…” (Fotó: Jancsi László)

A héten véget ért a tanév az iskolákban. A batthyánys kisgimnazisták az utolsó centiket már az erdei iskolában vágták. A gyerekek kedd reggel mentek táborozni; az indulás előtti percekben azonban nemcsak a gyülekező helyszínén, az udvaron volt nagy a zsivaj, hanem az intézmény közelmúltban felavatott kézműves termében is.

– Ez a mai egy rendhagyó alkalom: a szakkör ott segít, ahol tud, és ez most egy ilyen eset – magyarázza Zsovár Anita szövő népi iparművész, miközben éppen textilt ragaszt. – Az erdei tábor programjait az Exatlon szellemében szervezzük, és most ehhez készítünk fejpántokat a csapatoknak – teszi hozzá.

Az amúgy matematika-fizika szakos pedagógusnak segítői is akadnak, a kézműves szakkör résztvevőire ilyen rendkívüli helyzetekben is számíthat. A lányok Zsovár Anita osztályába járnak, rajta keresztül ismerkedtek meg a szövéssel is.

– Vannak könnyebb és nehezebb technikák, de összességében elég jól boldogulunk, könnyen és gyorsan tanulunk – meséli Valentin Jázmin. – Készítettünk már kisebb tarisznyákat, szütyőket és karmantyúbabákat is. Egyrészt jó érzés alkotni, másrészt – és ezt szerintem mindannyiunk nevében mondhatom – a közösség miatt is szeretünk ide járni.

Zsovár Anitának több mint 25 éve élete a szövés. A HSMK-ban működő Népi Szövő Műhelynek ma már ő a csoportvezetője. Régi vágya volt, hogy a fiatalabb generációnak átadja tudását – ugyanolyan szeretettel, mint amilyennel annak idején őt tanították mesterei a Zala Megyei Népművészeti Egyesület nyári táborában.

– Amióta a Batthyányban tanítok, mindig hirdettem „kampányszerűen” három-öt napos szövőtáborokat, általában karácsony és a tanév vége előtt – idézi fel a tanár. – A jelentkezők számából úgy láttam, hogy a gyerekek nyitottak lennének a rendszeres foglalkozásokra, de egyszerűen annyi tanórán kívüli elfoglaltságuk volt, hogy erre már nem bírtak időt szakítani. A mostani osztályomban aztán voltak páran, akiket komolyabban is érdekelt a dolog: belőlük, velük alakult meg az ifjúsági kézműves szakkör. Később, amikor az iskolában felszabadult egy tanterem, megkértem Balogh László igazgatót, hadd alakítsuk át kézműves szobává, és ő rögtön pártfogásába vette az ügyet.


Szeptembertől ismét csattognak majd a szövőszékek

A termet lépésről lépésre csinosítgatták, míg végül június elején, a 2019-es öregdiák-találkozón ünnepélyesen is felavatták. A szakkör működését a Zala Megyei Népművészeti Egyesület és a Népi Szövő Műhely szakmai tudással és eszközökkel egyaránt támogatja. A csoport így jutott hozzá kisebb-nagyobb keretekhez, szövőszékekhez, fonalakhoz és más kellékekhez. A felnőtt szakkör tagjainak egy-két alkotását kirakták, a műhely néhai tagja, Soós Katalin munkássága előtt pedig emlékfallal tisztelegnek. A helyiséget egy, a sarokban berendezett kuckó teszi még barátságosabbá – hiába voltak székek és asztalok, a lányok általában törökülésben, a földön szerettek dolgozni.

– Reméljük, hogy ez a terem egy idő után olyan közösségi térré válik, ahol egy kicsit mindenki kiszakadhat az állandó hajtásból. Aki akar, nálunk megpihenhet és feltöltődhet. Már arra is gondoltam, hogy a későbbiekben akár más foglalkozásokat, például technika órákat is lehetne itt tartani. Tapasztalataim szerint egyre kevesebb gyerek kap indíttatást otthon arra, hogy olyasmivel foglalkozzon, ami egyfajta manualitást igényel. Hiszek abban, hogy amit mi itt csinálunk, az nem pusztán a népi értékeink megőrzését és átadását segíti elő, hanem a személyiségfejlődésre is jó hatással van, ha a fiatalok átélhetik, milyen az, amikor a két kezükkel létrehoznak, alkotnak valamit.

A kisgimnazisták már bemutatkozási lehetőséget is kaptak, néhány munkájukat a Népi Szövő Műhely jubileumi tárlatán is kiállították januárban. Az alapok elsajátítása mellett újragondolhatják a már megismert technikákat, motívumokat, így a foglalkozásokon szó szerint szárnyal a képzeletük. A kézműves terem most egy időre elcsendesedik, de csak a nyári szünet idejére, hogy aztán szeptembertől ismét betöltse a szövőszékek jellegzetes, csattogó hangja.

Nemes Dóra

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.