Személyes pünkösd – Mindenkinek van egy ajándéka, küldetése…

2019. jún. 16.

A pünkösdi hétvége több újdonsággal is kecsegtette a nagykanizsaiakat. Vasárnap a népi hagyományokat elevenítették fel, hétfőn pedig első alkalommal tartottak ökumenikus istentiszteletet a keresztény egyház egyik legnagyobb ünnepe alkalmából.


„Jézus is a barátom, törődik velem, és személyesen adja nekem a Lelket, amely elkísér a mennyországba vezető úton.” Hella Ferenc, Deme Dávid és Nyeste Pál az ökumenikus istentiszteleten (Fotó: Kanizsa TV)

Pünkösdvasárnap Bertók Dániel református segédlelkész és Nyeste Pál atya, a Piarista-iskola igazgatója is köszöntötte az Erzsébet téri programok résztvevőit. Utóbbi – a mintegy száz néptáncos pünkösdölőjét követően – arról beszélt: a népi rítus és a liturgia összeért s ünnepelt Nagykanizsán.

– Az ünnepek egyformán fontosak az emberek számára. Ezt mutatja például az is, hogy az egyház liturgikus rendjében a vasárnapok mellett számos ünnepnap van, különösen a tavaszi és a nyári időszakban – fogalmazott Nyeste Pál. – Régen a jó idő beköszöntével elkezdődtek a munkák a földeken, és olykor-olykor meg kellett állni, hiszen a kemény munkának akkor van értelme, ha képes vagyok közben pihenni. Erre irányította rá az egyház is a figyelmet.

Hozzátette: néhány generációval ezelőtt még egészen másként élték meg az emberek ezeket az alkalmakat. Míg napjainkban a hosszú hétvégék programja sokak számára a wellnessből áll, addig azelőtt a falvak apraja-nagyja összejött, hogy közösségben ünnepeljen. Felelevenítettek régről, akár az ősi pogány korból hozott szokásokat, amelyeket aztán keresztény tartalommal töltöttek meg.

– A kanizsai pünkösdölőknek ez az egyszerre hagyományőrző és a mostani kultúrába beavató ajándéka az Isten örömét jelenti,jelképezi számomra. Fontos, hogy a derű, az öröm jelen legyen az életünkben. A kötött egyházi liturgia talán kevésbé figyel erre, de a népi hagyomány felfedezi, elfogadja és megőrzi az Istennek ezt az ajándékát a saját kultúrájában – ugyanúgy, és mégis tájegységenként másként.

A piarista atya a gondolatmenetet a másnapi, pünkösdhétfői ökumenikus istentiszteleten azzal folytatta: a kiáradó Szentlélek a bölcsesség, a vigasztalás és a szeretet, amely napról napra irányít és megerősít abban, hogy az ember az Istentől kapott ajándékokkal éljen, és teljesítse személyre szóló küldetését.

– Pünkösdkor az egyház születését ünnepeljük, de jó tudni: ezen a napon – az egyházhoz való tartozás által – mindenki meg van szólítva, ezért mondhatjuk azt, hogy mindenkinek személyes pünkösdje van. Jézus nem csupán a tizenkét apostolnak adta a Szentlelket, hanem mindannyiunknak.

A személyes pünkösd Jézus adománya, amellyel mindenki Isten felé halad,hangzott el az istentiszteleten.A piarista atya azt is mondta, a keresztény ember azért nem bálványimádó, mert emlékezik rá: a sötétségből a világosságba kapott meghívást, minden bűnével és gyengeségével együtt.

– Így járok az úton, Isten felé: emlékezve arra, ki is voltam, amikor még elhagyottan, sötétségben éltem. Ez az emlékezet megóv a gőgtől és az elbizakodottságtól. De hogy milyen is a Lélekkel való találkozás? Van, amikor olyan hatalmas, hogy nem is kell magyarázkodnom előtte, csak leborulnom elé, és elismernem a nagyságát. Máskor, amikor szomorú vagyok, vigasztal és minden egyes nap lehetőséget ad arra, hogy elpanaszoljam neki, ami bánt. S amikor nem igazodom el a világ kusza dolgaiban, ő az, aki irányt mutat. Olyan is előfordulhat, hogy elégedetlen vagyok az utammal, de ezzel sincs baj: bátran elé kell állni, és számonkérni, miért nem segít. Mint amikor egy barát perlekedik a baráttal. Jézus is a barátom, törődik velem, és személyesen adja nekem a Lelket, amely elkísér a mennyországba vezető úton.

A pünkösdhétfői ökumenikus istentiszteletet első alkalommal tartották meg a történelmi egyházak képviselői: Nyeste Pál atya mellett Deme Dávid evangélikus lelkész és Hella Ferenc református lelkipásztor vezette a szertartást. Az Erzsébet téri istentiszteleten sokan részt vettek, hogy együtt ünnepeljék a Szentlélek kiáradását.

Nemes Dóra

- - -

Jézus a mennybemenetelekor, a húsvétot követő 40. napon újra megígérte tanítványainak a Szentlélek eljövetelét, amely tíz nap múlva bekövetkezett. Aznap sok zarándok érkezett Jeruzsálembe. Közben az apostolok, a tanítványok és az asszonyok állhatatosan imádkoztak, amikor egyszer csak heves szélvihar támadt, majd lángnyelvek ereszkedtek rájuk. A Szentlélek betöltötte a szívüket, és az apostolok, akik azelőtt a zsidóktól való félelmükben bujdokoltak, bátran hirdetni kezdték Isten igéjét. Különböző nyelveken beszéltek, és szavaik olyan nagy hatással voltak a zarándokokra, hogy aznap háromezren megtértek.