Ősze: 110 – A világjáró kanizsai művészlélek

A nagy érdeklődésre való tekintettel október 13-ig meghosszabbították a Budapesten látható Inkák aranya című kiállítást. A mintegy hárommilliárd forint értékű tárlathoz a Thúry György Múzeum is adott kölcsön anyagokat: olyan tárgyakat, amelyeket még Ősze András kapott ajándékba, majd adott tovább a múzeumnak. A nagykanizsai származású képzőművész 1962 és 1964 között tanított Limában, Peru fővárosában.

Idén lenne 110 éves Ősze András. A képzőművész 1909. január 14-én született Nagykanizsán, és 1995-ben halt meg Floridában. Kortársaihoz és földijeihez – Z. Soós Istvánhoz vagy Sass-Brunner Erzsébethez – képest jóval kevesebbet lehet tudni életútjáról, bár az interneten is fellelhető biográfiákból kiderül: hosszú élete rendkívül mozgalmasan telt.

– Gyermekkora nagy részét Nagykanizsán töltötte, bár a család rövid ideig Budapesten is élt – mondja Tugya Beáta, a Thúry György Múzeum történész-muzeológusa. – Az iskolai tanulmányait Kanizsán, Csurgón, majd az Iparművészetin végezte.Később saját magát képezte, és a neve egyre jobban a köztudatba került. 1947-ben elnyerte a római Magyar Akadémia ösztöndíját, de a döntésben, hogy külföldre költözik, gyaníthatóan a II. világháború után bekövetkezett fordulat is közrejátszott.


Tugya Bea

Ősze András két évet töltött Rómában, utána Brazíliában telepedett le. Az ezt követő években a világ számos pontján megfordult. Több helyen is tanított: São Paulóban szobrász- és kerámiaiskolát vezetett, dolgozott egy New York-i egyházművészeti stúdióban, Peruban pedig UNESCO-ösztöndíjjal kapott tanári és igazgatói megbízást a limai Academia del Museo de Arte-ban.

– Jól jelzi a tehetségét, hogy bármilyen anyaghoz nyúlt, lehetett az ólom, bronz, gipsz, papír vagy drót, abból biztosan műalkotás született. A múzeumnak 150, többségében 1955 és 1977 között készült tárgyat ajándékozott.Ezek között kisplasztikák, szobrok, rézlemezek, akvarellek, rajzok, festmények és grafikák is találhatók. Ha megnézzük a munkáit, alakjai a végletekig stilizáltak, az összkép mégis roppant érzelemgazdag, megindító és beszédes.

Vissza-visszatérő témája volt az ember és az érzelmek: egyik rajza egy halott gyermekét a karjaiban tartó édesanyát ábrázol. Emellett, a dél-amerikai évek alatt gyakran megörökítette az ott élők sokszor nyomorúságos, a rabszolgaságtól és szegénységtől sújtott mindennapjait.

A sokoldalú képzőművész 1967-ben Európában, Libanonban és Izraelben járt tanulmányi úton, 1973-ban Görögország és Törökország művészetét térképezte fel. 1981-től haláláig Floridában élt, de a szülőföldjét soha nem felejtette el: a ’70-es évek után többször hazalátogatott, és a Thúry György Múzeummal is felvette a kapcsolatot.


Száraz Csilla

– A saját alkotásain kívül az intézménynek ajándékozott mintegy száz olyan tárgyat, elsősorban szőtteseket, festett, kerek aljú agyagedényeket és állatalakos korsókat, amelyeket még Limában kapott a helyiektől – magyarázza Száraz Csilla igazgató. – Ezek most az Inkák aranya kiállításon láthatók Budapesten, miután a tárlat szervezői, a perui Aranymúzeum gyűjteménye mellett, a Magyarországon fellelhető anyagokat is be szerették volna mutatni.

Ősze András műveivel Nagykanizsa, illetve az Inkák aranya mellett a Nemzeti Galériában, valamint köztereken és temetőkben lehet találkozni. Nevét viseli a Hevesi Sándor Művelődési Központban található galéria. Születésének 110. évfordulójáról – a tervek szerint – kamarakiállítással emlékezik meg még idén a Thúry-múzeum.

Nemes Dóra