Tudta-e…, hogy Zala vármegyében még a reformkor hajnalán, 1831-ben is szabtak ki kerékbetörés általi halálbüntetést?

Kép forrása: Wikipédia

Zala vármegye törvényszéke még a reformkor hajnalán is szabott ki a középkorra jellemző halálbüntetést. Végrehajtása pedig – uralkodói jóváhagyás esetén – teljesen jogszerű lett volna, ugyanis csak a XIX. század második felében megtörtént igazságügyi reform változtatott gyökeresen a középkorhoz és a feudalizmushoz ezernyi szállal kötődő Magyar Királyság igazságszolgáltatásán - írja ismertetőjében dr. Bartalné dr. Mentes Judit a Zalaegerszegi Törvényszék sajtószóvivője.

Zala vármegye büntető törvényszéke 1831-ben hozott ítéletet egy veszélyes útonálló bűnperében. A többrendbeli gyilkossággal, valamint rablással, útonállással és lopással is vádolt petesházai Babits Józsefet kerékbetörés általi halálra ítélték 1831. január 28-án. A fellebbezések folytán az ügy a Királyi Curiához került. Ott, az elsőként eljáró királyi tábla – részben megváltoztatva az ítéletet – 1833. november 14-én hóhérpallost rendelt alkalmazni, míg a másodjára ítélkező hétszemélyes tábla 1834. március 11. napi ítélete már kötélre szólt. Az uralkodó 1834. szeptember 25-én jóváhagyta a hétszemélyes tábla ítéletét, így Babitsot október 22-én – a siralomházban eltöltött két nap után – Zalaegerszeg határában felakasztotta Preinsperger János gyepmester.

Azonban nem volt ismeretlen fogalom ekkortájt Zalában a hóhérpallos sem. Kis Györgyöt nemesura meggyilkolása miatt ítélték fővételre 1827. december 6-án. Az előbb ismertetett utat végigjáró fellebbezések nem változtattak az ítéleten, ahogy az uralkodó sem. Így az 1829. október 3. napján megtartott vármegyei közgyűlésen kihirdették a jogerős ítéletet és Kis György két nappal később a megyeszékhely határában álló akasztófa alatt „hóhér pallosa által három vágásokkal az élők világából kitöröltetett”.

Ebben az időszakban a halállal is büntethető, legsúlyosabb bűncselekmények pereit első fokon a vármegyei törvényszékek tárgyalták. Ha halálbüntetést szabtak ki, akkor az ítéleteket a bűnper összes iratával együtt, minden esetben, hivatalból fel kellett terjeszteni a Királyi Curiához, ahol először a királyi tábla, majd a hétszemélyes tábla vizsgálta meg azokat. Ezután a bűnügy az uralkodó elé került, akinél a végső döntés lehetősége volt, ugyanis a halálos ítéleteket kegyelemből megváltoztathatta, csakúgy, mint a végrehajtás módját is.

Forrás: Deák Ferenc ügyészi iratai 1824 – 1831. Sajtó alá rendezte Molnár András. Kiadja a Zala Megyei Bíróság és a Zala Megyei Levéltár. Zalaegerszeg 1995.