Hiánypótló seregszemle 30 év után

Három évtized kihagyás után újra megtartották a dunántúli kortárs képzőművészek seregszemléjét. A Balatonalmádiban megrendezett Új Dunántúli Tárlaton több, mint száz művész mutatkozott be mintegy kétszázötven alkotással. Nagykanizsát három művész is képviselte: Ludvig Zoltán, Melega István és Stamler Lajos.


Az Új Dunántúli tárlat a kortárs dunántúli képzőművészet sokszínű és gazdag lenyomata

„A főváros-központúság nem a kétezres évek találmánya, már a múlt század harmincas éveiben érzékelték a vidéken élő és alkotó művészek, hogy kisebbek a lehetőségeik. Nehezebben jutnak el az országos kiállításokra, nehezebben ismertetik meg magukat a művészbarátokkal”, írják az előzményekről az Új Dunántúli Tárlat szervezői.

A régiókon átívelő kiállítást először 1936-ban szervezte meg Egry József egykori magánnövendéke, Zalai Tóth János, ám a Dunántúli Tárlatok csak a két világháború után, az 1960-as években váltak rendszeressé – egészen 1989-ig. A rendszerváltást követően aztán sokáig ismét csend volt, majd a közelmúltban Baky Péter és Veszeli Lajos festőművészek újra felelevenítették a hagyományt.


Ludvig Zoltán Univerzuma. Az organikus irányzat kedvelői is találhattak maguknak kedvükre való alkotást

– Ahogy régen, úgy most is meghívásos alapú és zsűrizett volt a tárlat – magyarázza Stamler Lajos képzőművész, a nagykanizsai kiállítók egyike. – A fő szervezők megyei kurátorokat bíztak meg, akik 15-15 művészt kértek fel a szereplésre. Zalában ez a feladat Budaházi Tiborra jutott. Az ő invitálására Nagykanizsát többen is képviseltük: Ludvig Zoltán, Melega István, s jómagam két-két alkotással mutatkoztunk be.


A Magtár pinceszintjén kisplasztikák, szobrok és egy video environment kapott helyet

Balatonalmádiban, a vörösberényi Magtár impozáns épületében három szinten bontakozott ki a dunántúli kortárs képzőművészet összképe a nyár végén. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete által is támogatott seregszemle a hivatásos alkotók és a laikus közönség számára is sok érdekességet tartogatott.

– A központi téma Pannónia volt, illetve a pannon tájhoz való kötődések. A galériában zömében festmények, alatta festmények és grafikák, a pinceszinten pedig szobrok kaptak helyet, illetve egy videóinstalláció. Minden művésztől két-két alkotás volt látható, összesen 250 különféle stílusú és technikával készült mű – meséli. – Ami nekem elsőre feltűnt, az a tárlat sokszínűsége és gazdagsága volt. A mágikus művészet iránt érdeklődők éppen úgy megtalálhatták a maguk kedvencét, mint a konstruktív, az organikus vagy a szürreális, esetleg a posztmodern más irányzatát kedvelők.


Stamler Lajos

A Kanizsai Képző- és Iparművészek Egyesületének elnöke szerint az Új Dunántúli Tárlat egyik legfőbb erénye, hogy eligazítást ad a mai kortárs művészetek világában. A képviselt tendenciák nem annyira meglepők, sokkal érdekesebb az alkotások színvonala, hiszen bizonyos irányzatoknak a legjobbjai találkozhattak itt egymással, teszi hozzá.

– Nagyon felemelő érzés, és egyben megtiszteltetés volt ezen a kiállításon szerepelni. Az utolsó Dunántúli Tárlatot több, mint harminc évvel ezelőtt tartották – azóta pedig már felnőtt egy generáció. Egy olyan generáció, amely most először mutatkozhatott be ilyen széles körben. Talán ez is jól mutatja, mennyire hiánypótló is volt ez a rendezvény, amelynek remélhetőleg a későbbiekben lesz folytatása.

Nemes Dóra