Csak látszólag enyhe kényszerintézkedés – amit a házi őrizetről tudni érdemes

Számos büntetőbíró tapasztalja, hogy a házi őrizet elrendelése sokszor megkönnyebbülést vált ki a terheltekből. Azonban, amikor az érintettek a gyakorlatban tapasztalják meg mozgásuk és szabadságuk ilyen jellegű korlátozását, akkor bizony a beérkező kérelmek száma megszaporodik a bíróságokon. Az Országos Bírósági Hivatal Kommunikációs Főosztálya beszélgetett dr. Csermák Jánossal, az Esztergomi Járásbíróság elnökével a házi őrizetről: ebből idézünk most.

Mit értünk házi őrizet alatt?

– Talán a legfontosabb, hogy a házi őrizet nem a büntetések egy fajtája, hanem egy úgynevezett kényszerintézkedés. Ez egy típusa a bűnügyi felügyeletnek, amelyet az új Büntetőeljárási törvény gyűjtőfogalomként határoz meg. Ide tartozik a házi őrizet mellett a lakhelyelhagyási tilalom, a bűnügyi eltiltás és a jelentkezési kötelezettség is.

– A cél, hogy biztosítsuk az eljárás hatékonyságát: kiküszöböljük a bűnismétlés és a bizonyítás megakadályozásának a lehetőségét, illetve a szökés-elrejtőzés veszélyét. Lényeges, hogy a bűnügyi felügyeletet el lehet rendelni egy lakásra, adott területre, illetve meghatározhatók mozgási zónák is.

Mitől függ, kinek mekkora a mozgástere?

– Számos dologtól, például a cselekmény jellegétől, illetve a terhelt személyi körülményeitől. Emellett pedig az is fontos, hogy a bíró milyen indokkal rendelte el a kényszerintézkedést. Nem mindegy, hogy szökés-elrejtőzés-, a bizonyítás meghiúsításának-, vagy a bűnismétlés veszélye áll fenn. Ezeket mindig nagyon át kell gondolni, különösen a technika fejlődése mellett. Például egy olyan bűncselekményt, amelyet számítógép használatával lehet elkövetni, azt otthoni körülmények között is könnyedén meg lehet valósítani.

Nem hatékonyabb a letartóztatás mellett dönteni?

– Igyekszünk afelé elmozdulni, hogy ne kizárólag a letartóztatásban gondolkodjunk. Az új törvényi szabályozás is előírja, hogy az enyhébb kényszerintézkedéstől kell haladni a súlyosabb felé – legalábbis akkor, amikor a bíróság arról dönt, hogy mennyiben korlátozza a terhelt szabadságát és mozgását. Mindez azt célozza, hogy a bűnügyi felügyelet egy valós alternatívájává váljon a letartóztatásnak, a letartóztatás pedig ne csak papíron legyen a végső eszköz.

Minden esetben szükség van lábbilincsre házi őrizet elrendelésekor?

– Nem. Ez egy biztosíték, tehát nem kötelező az alkalmazása. Előnye, hogy kiváltja a rendőrség élőerős felügyeletét, tehát a hatóságot tehermentesíti, az elektronikus nyomkövető alkalmazása éves szinten jelentős megtakarítást jelent, mivel a nyomkövetőt viselőre sokkal kevesebbet fordít az állam, mint egy fogvatartottra, viszont lehetőséget ad a visszaélésre. 2017-ig például 15 olyan eset volt, hogy levették a lábbilincset a terheltek, azonban, az esetek többségében a rendőrség megtalálta a gyanúsítottakat, terhelteket. Érdekes egyébként, hogy a lábbilincset egyáltalán nem könnyű leszerelni, rendelkezik szabotázs elleni védelemmel, de a találékonyságnak nincsenek határai. Ugyanakkor a terhelnek nem érdeke, hogy ezt megtegye, mert borítékolható, hogy következményei lesznek.

Milyen következményekkel jár, ha valaki megszegi a házi őrizet szabályait?

– A bűnügyi felügyelet és a magatartási szabályok megszegése esetén rendbírság szabható ki, vagy pedig súlyosabb kényszerintézkedés rendelhető el. Tehát nagy a rizikója annak, hogy mondjuk a lábbilincs leszerelésének letartóztatás lesz a vége.

Ön találkozott már a házi őrizettel összefüggő meglepő esetekkel?

– Meglepő kérelem érkezett be a bíróságunkra. Abban a terhelt azt akarta elérni, hogy a kedvenc fagyizójáig el tudjon jutni a családjával. Olyan is volt, hogy a terhelt a mozgásterén belül – tehát szabályosan – elment a strandra, azonban valamilyen technikai probléma miatt a lábbilincs meghibásodott és óriási zajt, illetve feltűnést keltett. A legextrémebb esetet pedig a sajtóban olvastam. Külföldön történt, hogy valakinek tévedésből a műlábára helyezték föl a lábbilincset, amelyet aztán a terhelt leszerelt, otthon hagyott és egy másik műlábat felhelyezve újabb bűncselekményt követett el.

Valamilyen hatása van a házi őrizetnek a végleges ítéletre?

– Igen. Be kell számítani a büntetésbe, legalábbis akkor, ha a bíróság azt írta elő a terhelt számára, hogy egy konkrét lakást, egyéb helyiséget vagy ahhoz tartozó bekerített helyet nem hagyhat el engedély nélkül.

– Megvannak a szabályai annak, hogy a bűnügyi felügyelet ilyen esetben hány nap szabadságvesztésnek, hány óra közérdekű munkának, vagy mekkora pénzbüntetésnek felel meg. Vagyis a legkötöttebb bűnügyi felügyelet megjelenik a kiszabott büntetésben, a többi eset viszont nem.

Mennyire viseli meg a házi őrizet a terhelteket?

– Ez sok mindentől függ, például attól, hogy milyen ügyről van szó, milyen a terhelt személyisége. Legjobban a lakásra korlátozott bűnügyi felügyelet viseli meg a terheltet. Ilyenkor például az érintett legtöbbször nem tud munkát vállalni, vagy ha gyógykezelésekre kellene járnia azt is csak nehézkesen tudja megoldani. A mindennapos problémák ilyenkor felértékelődnek. Sokszor nem is gondolnánk, hogy mennyire nehézkes, ha valaki egy adott helyszínt nem hagyhat el.

Papp Attila