Állatokról írtak, emberekhez szóltak 3. – Miért jár jól, ki csal?

Az űzött vaddal gyakoribb az együttérzésünk, sok vadászíró tanú rá. Hal iránt ritkább. E heti szerzőnk nem a horgásznak szurkol. Állatokról írtak… sorozatunk újra egyben cenzúratörténet is.

A csermely halkan zúgott, hol útja völgyre nyílt.
Hűs mélyén pisztráng úszott, úgy surrant, mint a nyíl.
Oly tisztán, szépen látszott, én csendben ültem ott,
a vízben vígan játszott és messze csillogott.

Rút, álnok lesben állva egy férfi nézte őt,
nagy horgászbottal várta, a hal hogy arra jő.
A tiszta vízben, véltem, itt nem lesz semmi baj,
így meg nem fogja véle, hisz látja őt a hal.

A horgász cselre készül, mert unja már,
a csermelyt felzavarja végül. No, lám, amire várt,
már húzza, tépi horgát, a végén, a végén ott a hal.
Jaj! Mért, hogy mindig jól jár és célhoz ér, ki csal?

Sejtenénk-e Schubert legismertebb daláról, a Pisztrángról, hogy sorozatunkba illik? Sőt, üzenete közmondásként – persze a latin nyomán – Európa-szerte elterjedt? Łowić ryby w mętnej wodzie, mondják a lengyelek. Legkorábbi találat: már Arisztophanész (Kr.e. 450.) élt vele. Jobb halászat esik a zavaros vízben, így a szegedi piarista. Az izzó magyarrá lett dalmát, Dugonics András jegyezte le a Magyar példabeszédek és jeles mondásokban, a tízezer-száznyolcvankettő  egyikeként.

Zrínyi Miklós szerint: A csali horgot rejt. Be kell mázolni a horgot, hogy a hal meg ne lássa. Szemlátomást való bolondságot ritkán cselekszik az ellenség ravaszság nélkül. Sokszor kanizsai török Muraközhöz közel ereszti marháját legeltetni, de akkor kell leginkább békét hagyni, hogy a nyereségnek édességével kelepcébe ne essünk – emlékezik vissza a költő, hadvezér.

A horgász módszere, a csali használata miatt a madarász mára elfeledett mestersége is képbe jön. Szép valamit szoktak odahinteni, ahol a tőrt rakják – tartja a mondás.

Igazat írni nem veszélytelen


Nyolc év után látogatót fogadhatott: családját, majd Schillert

Tíz év jár érte Württembergben, ítélet nélkül, várbörtönben. A sors fintora: itt születtek legjobb versei, a Pisztráng is, amikor két év után már papírt kapott. Kortársai értették benne az utalást elfogatásának körülményeire. Nyolc év után látogatót fogadhatott: családját, majd Schillert. Schubart versét Schubert dallama tette ismertté. A Fokföldre kivándorló honfitársai nevében írta Búcsúdalát: Honunk határán egy marék  rögöt szedünk s a szánk csókolja, így köszönve meg ételt, italt s hűségedet, szerelmetes hazánk! Idegen földön is derék, jó németek leszünk. Hadd szálljon híre szerteszét: a német mégiscsak derék, van merszünk, szellemünk.

Ne engedjük kiénekelni a sajtot a szánkból


Mert azok, kik igen dicsírnek tégedet, nem szeretnek – vonta le a tanulságot Ezopus első magyar követője, Heltai Gáspár

Eredete A róka és a holló fabulája. Aiszóposz, azaz Ezópus (Kr.e. 6. század) még hússal mesélte. Üzenete évezredeken át változatlan. Ha a ravaszdi hízelgése miatt azt tesszük, ami az ő érdeke, vagy lustán azt mulasztjuk el tenni, ami a miénk, éppoly ostobák vagyunk, mint a holló. És megfizetjük az árát. A „savanyú a szőlő” forrása is a fríg rabszolga, meg A tücsök és a hangya példázata is. Kevésbé ismert: A farkas megpillantott egy bárányt, amely a folyó partján ivott, és elhatározta: szépen megokolja azt, hogy felfalja. Ezért feljebb állva szemére hányta, hogy felzavarja a vizet, és nem hagyja őt inni. Erre a bárány azt felelte, hogy épp csak a szája szélével iszik, s egyébként sem zavarhatja a vizet, mikor ő áll lentebb, a farkas pedig feljebb. A farkas elesett ettől az ürügytől, és most így beszélt: „De tavaly szidtad az apámat!” A bárány erre azt felelte, hogy akkor ő még nem is élt; a farkas viszont így szólt: „Ne faljalak fel, csak azért, mert bővében vagy a mentségeknek?” A mese bizonyítja, hogy azokkal szemben, akik el vannak szánva az igazságtalanságra, nem érvényesül az igazságos védekezés sem.

Papp János