Álomba szenderültek a pettyes időjósok a Csónakázó-tavi kilátó tövében: vajon enyhe tél előtt állunk?

Egy csapatnyi pettyes hátú katicabogarat fotóztam le ma a Csónakázó-tavi kilátótorony tövében: a kis állatkák a torony egyik hatalmas betonpillérén pihentek, ahol a repedésekben összebújva húzták meg magukat. Ha hihetünk a megfigyeléseknek, akkor enyhe telünk lesz, vagy pedig nagyon hamar beköszönt majd a tavasz.

A melegebb őszi napok még elő, előcsalják a télre visszahúzódó katicákat. De ilyenkor már csak napoznak, mert falnivaló levéltetű októberben már alig van. A katicabogarak, míg aktív éltük során magányosan, addig a téli pihenőre csoportosan húzódnak. A pettyes bogarak viselkedését vizsgáló brit kutatók rájöttek, hogy a telelőhely választással tökéletes időjósoknak bizonyulnak. Mivel az áttelelő bogár nem pazarolja feleslegesen az energiáit, csak annyira bújik el, amennyire szükséges. A jóslat egyébként fél évre szól. Megállapították, ha a földbe, mély avarba ássák, vermelik el magukat, akkor igen kemény és hosszú lesz a tél. Ha csak a házak gerendái alá, ablakkeretek, zsalugáterek zugaiba bújnak, akkor enyhék lesznek a hideg hónapok, esetleg korai tavasz érkezik.

A kifejlett katicabogarak áttelelnek, és nem sokkal a tavaszi szaporodás és petézést követően elpusztulnak A lárvák három vedlés és körülbelül három hónap elteltével bábozódnak be, hogy aztán további egy hét elteltével bújjon elő a kész, hétpettyes imágó, az ismert rovar. A mintegy háromnegyed évig tartó életük során kitartó ragadozók: elsősorban levél- és pajzstetvekkel táplálkoznak.

Papp Attila