Bíró előtt, rabláncon, fiatalon

facebook megosztás

Felvezető fotónkon a fiatalkorú fogvatartottaknak épült tököli börtön bejárata látható (https://mapio.net/pic/p-6168759/). Ezzel szembesül minden ideérkező fiatal, és ez legtöbbjüknek nem csupán egy „egyszerű” börtönkapu lesz, hanem az elcseszett életük kapuja (és első állomása) is: amint belépnek ezen, már késő – minden odavan. Mielőtt azonban felidézném egy rutinos és tapasztalt büntetőbíró véleményét a témában, hadd írjak ide néhány gondolatot, csak úgy magamtól…

Higgyék el nekem, hogy pontosan tudom: a fiatalkorúak 99 százaléka kizárólag a feltünősködés, a „menősködés” miatt keveredik bele valamilyen bűncselekménybe. A „bátor vagyok”, a „meg merem csinálni” az, ami legtöbbször a kiváltó okok között szerepel. Vagy a többi haver előtt akarnak felvágni, vagy a lányok előtt. Így a verekedések, a garázda jellegű és a vagyon elleni bűncselekmények, illetve a kábítószer-használat az, ami az úgynevezett „első bűntényesek” számláját terheli elsősorban. És aki egyszer belekeveredik, az hamar leérhet ám az aljára…

Egy „hülyéskedésnek” indult péntek este gyorsan a rendőrkapitányságon végződhet. És ha büntetőeljárás indul, annak sokszor nagyon súlyos, egy egész életre szóló következménye lesz, mert ez indítja el a lejtőn a gyereket. Az iskolából kipenderítik, az addig jó cimborákat pedig vagy eltiltják a vele való barátkozástól, vagy maguk kezdenek félni tőle, és nem keresik többé a társaságát. Persze levelezőn be lehetne fejezni a sulit, de a 15 évesnek a buli, a baráti társaság, a szórakozás jelenti a világot, ennek elvesztése pedig szinte a világ megszűnését, katasztrófát. Elkezdi keresni a hasonszőrűek társaságát. A kimaradó és lemaradó, erőszakra hajlamos kamaszok hamar bandákba szerveződnek, és jönnek az újabb és újabb balhék. Innen pedig szintén az előbb említett ok miatt nehéz kikeveredni: aki ki akar szállni, annak meg kell szakítania a kapcsolatot a „rosszfiúkkal”. Azonban ezt, azok egyáltalán nem hagyják: a közülük „elvágyódót” lépten-nyomon megtalálják maguknak. Megalázzák, leköpködik, megverik: most gondoljuk el, egy 17 éves hogy élje így, ilyen körülmények között a fiatalok életét? Hogy menjen el egy cukrászdába, hogy hívjon meg egy lányt egy fagyira? Úgy, hogy bármikor, bárhol beleköthetnek a korábbi „jó barátok”? Így, legtöbbjük inkább a könnyebb utat választva nem száll ki. Marad, továbbra is részt vesz a balhékban, idétlenül röhögve a külvilág felé a saját hülyeségeiken, miközben belülről érzi: ennek nem lesz jó vége.

A bírók egy idő után megunják az „adjunk még egy esélyt”, mert hiszen már volt próbára bocsátás, megrovás is, a múltkor felfüggesztettet adtam, úgyhogy, most irány fiam, a börtön. Húsz évesen, megbilincselve, a tököli börtön felé tartva talán beléhasít a fiatalba, hogy most aztán tényleg elszúrtam, de ilyenkor a legtöbbször már nincs mit tenni. Néhány fiatalnak van csak ereje innen is felállni, és megváltozni, amiben egyáltalán nem segíti a társadalom. Mert hiába a szép, míves szövegű „illeszkedjen vissza a társadalomba”, a rossz oldalra sodródott gyerek felnőttként sem fogja találni a helyét a jó oldalon, ami sokszor nem is olyan jó… Marad neki az a világ, ahová 15 évesen belecsöppent, aminek a törvényeit legalább érti, azokkal, akikkel akkor, oda belecsöppent.

A soha meg nem ismert, „rendes”, „normális” életről szőtt álmok csak álmok maradnak, a fiatal évek hamar elszállnak – úgy, hogy meg sem éli azokat –, és a belülről kiégett, a világtól megundorodott, mindig is öntörvényű, egykori gyermekből valódi bűnöző lesz. Nos, ezek az én gondolataim voltak, de nézzük, mit mond, hogy látja a dolgokat egy büntetőbíró?

A fiatalkorú bűnelkövetők ügyét elbírálni nem csupán nehéz, hanem óriási felelősség is. Éppen ezért az ilyen eljárásokra rengeteg speciális szabály vonatkozik. Lényegében minden egy kicsit más, mint a felnőttek esetében. Szigorú megkötések vonatkoznak például a letartóztatásra, a kényszerintézkedésekre és a tárgyaláson résztvevő személyekre is. A legnagyobb különbség azonban az intézkedések, büntetések esetében figyelhető meg. Hogy ezekben milyen célok érvényesülnek, és hogyan történik a döntéshozatal, arról Dr. Ujvári Ákossal, a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának kollégiumvezetőjével beszélgetett az Országos Bírósági Hivatal Kommunikációs Főosztálya: ebből idézünk most.

Többnyire mi vezet ahhoz, hogy valaki már nagyon fiatal korban bűncselekményt követ el?

– Általában a család, vagyis inkább annak hiánya. Úgy tapasztalom, hogy a legtöbb esetben a gondoskodás elmaradása vezet el az ilyen esetekig. Sok terheltet teljesen elhanyagoltak és nincs mögöttük semmilyen támogató háttér. Olyan is gyakran előfordul, hogy az érintettek maguk is áldozatok, vagyis a büntetőjog nyelvén kiskorú veszélyeztetésének a sértettjei. Ebből fakadóan leképezik azt a mintát, amit otthon láttak, és ők is bűncselekményeket kezdenek elkövetni. Persze általánosítani nem lehet, de ez egy rendkívül jellemző tendencia.

Mekkora kihívást jelent egy-egy ilyen ügyben döntést hozni?

– Több okból is nehéz a fiatalkorúak cselekményeit elbírálni. Egyrészt az ítélet meghozója is megküzdhet olyan emberi érzéssel, mint a sajnálat, hiszen lényegében egy gyerek áll szemben a bíróval. Fiatalkorúnak az számít, aki az elkövetés idején betöltötte a tizennegyedik, bizonyos bűncselekmények esetében a tizenkettedik életévét, de még tizennyolc évnél fiatalabb. Nehézség az is, hogy a mérleg egyik serpenyőjében a sértetti érdekek állnak, az a sérelem, amit valamilyen módon helyre kell hozni. Azonban a másik oldalon ott van egy gyerek, aki még nem biztos, hogy megérett arra, hogy ezzel a szigorral szembe nézzen.

– Hozzáteszem, nem lehet sematizálni ezt az elkövetői kört sem. A fiatalkorúak csoportja is legalább annyira heterogén, mint a felnőtt-korúak társasága. Akad olyan, aki megbánja a tettét a bíróság előtt és van olyan, aki – hiába nehezedik rá a teljes bizonyítási anyag és mutat minden a bűnössége irányába – tagad és nem mutat semmiféle megbánást.

Milyen típusú bűncselekményekről lehet beszélni, illetve vannak-e tipikusan fiatalokra jellemző esetek?

– Igen. Gyakran írhatók a számlájukra például az úgynevezett „galeri bűnözés” körébe tartozó estek. Nagyobb városokban éjszakánként csoportba verődve járják az utcákat és különböző vagyon-, illetve közrend elleni bűncselekményeket (rablás, lopás, garázdaság) követnek el. Ez az életkorukból és a kamaszkor nehézségeiből adódóan is jellemző rájuk, ahogy az is, hogy a büntetés kiszabása után, a javító-, vagy büntetés-végrehajtási intézetekben egymás sérelmére követnek el valamilyen szexuális bűncselekményt.

Hogyan alakulnak a kiszabott büntetések?

– Nagyon fontos, hogy a fiatalkorúak esetében mások a büntetési célok, mint a felnőtteknél. Előtérbe kerül az a szempont, hogy később a fiatalkorú a társadalom hasznos tagjává válhasson. Így a törvény általános jelleggel azt fogalmazza meg, hogy egy fiatalkorúval szemben alkalmazott jogkövetkezmény – legyen az büntetés vagy intézkedés – célja mindig az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön. Például, ha egy fiatalkorú elkövet egy súlyos rablást, akkor a környezettanulmány azt egy kisiklásként is értékelheti. Ilyenkor nem célravezető a törvény teljes szigorát alkalmazni. Még akkor sem, ha a sértettet ért sérelem komoly volt, hiszen sokkal többet ártunk a társadalomnak azzal, ha stigmatizálunk egy fiatalkorút és végrehajtandó szabadságvesztésre ítéljük.

Ez a cél. De mit mutat a gyakorlat? Mekkora esély van arra, hogy a társadalomba visszatérve ezek a fiatalok törvénytisztelő, bűntelen életet éljenek?

– Ezt esete válogatja. Amikor kiemelt élet-, személy- vagy vagyon elleni erőszakos bűncselekményről van szó, akkor nem lehet megkerülni a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását. Ebben az esetben sok függ a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozó szakértőktől, akik a fiatalkorúak nevelését látják el, illetve az adott fiatalkorú motiváltságától. Láttunk már olyan 20-as éveik elején járó bűnelkövető felnőtteket, akiknek az erkölcsi bizonyítványa hemzseg a 14-18 éves korukban elkövetett súlyos bűncselekményektől. Azt tudni kell, hogy ha valaki már 17-18 évesen bekerül a visszaeső kategóriába, akkor rálép egy olyan útra, amelyről nagyon nehéz jó irányba terelni. Viszont azok a fiatalkorúak, akik csak egyszer botlanak meg, jó eséllyel válhatnak a társadalom hasznos tagjaivá.

A megbélyegzésen túl milyen negatív hatása lehet egy fiatalkorú életében egy súlyos büntetésnek?

– Mivel nagyon fiatal személyekről van szó, így a jellemfejlődésükre kifejezetten károsan hathat, ha idejekorán ki kell járniuk az úgynevezett börtöniskolát. Képzett bűnözővé válhatnak a büntetés évei alatt. Éppen ezért sokkal nagyobb eredményt érünk el, ha a velük szemben alkalmazott intézkedésnek javító célja van, ami azt eredményezi, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődik. Vagyis a fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni, vagy büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha ennek célja más enyhébb módon nem érhető el.

Mennyire eredményes a magyarországi javító intézetek munkája?

– Friss statisztikák nem állnak rendelkezésemre. Ugyanakkor különböző fiatalkorúakkal kapcsolatos konferenciákat járva azt látom, hogy rengeteg elhivatott nevelő foglalkozik a fiatalok társadalomba való visszavezetésével. Munkájukra élethivatásként tekintenek, ami elengedhetetlen az eredményességükhöz.

Papp Attila

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.