Úszó múzeum lett az egykori magyar Bodrog monitorból

A hányatatott sorsú, egy évszázadnál is öregebb „Bodrog” őrhajó végül megmenekült az enyészettől: nem ette meg a rozsda és nem is kellett szétbontani, hanem a teljesen felújított, egykor magyar felségjelű dunai őrnaszád – most már szerb lobogó alatt, „Száva” elnevezéssel – a délszláv főváros, Belgrád egyik újabb történelmi látványosságává vált.

A monitor hadihajótípust a 19. század végén, a sekély vízű kikötőkben és folyókon való használatra fejlesztették ki. Az Osztrák-Magyar Monarchia monitor típusú folyami őrhajói kiválóan alkalmasak voltak a Dunán való hajózásra, és így a legnagyobb magyar folyó ellenőrzésére és védelmére is. A Bodrogot 1904-ben bocsátották vízre: az újpesti hajógyárban készült, a legkorszerűbb hajózási és hadi felszereléssel.

A szerb főváros alá tíz évvel később, 1914. július 28-án került. Ugyanis a Bodrog vezette az Osztrák-Magyar Monarchia titokban előkészített támadását a délszláv állam ellen, amelynek célja Belgrád villámgyors elfoglalása lett volna az I. világháború kezdetén. A meglepetésszerűnek szánt támadás azonban balul sült el: a szerb főváros védői tüzet nyitottak a Dunán közeledő hajókra, amitől a Monarchia katonáit szállító hajók felborultak, és mintegy ezren vesztették életüket. A szerbek végül felrobbantották a belgrádi, Duna fölött átívelő vasúti hidat is, így akadályozva meg a fővárosuk elfoglalását.

A Bodrog az I. világháború első két évében a Duna szerbiai szakaszán teljesített szolgálatot, majd, mikor beállt a hadiállapot a románokkal is, akkor az oláhok földjére vezényelték. A háború végén a visszavonuló folyami szállítóhajók és uszályok védelmét látta el, végül ez lett az egyetlen hajó, amely nem jutott haza: 1918. október 31. napján, egy homokzátonyon feneklett meg a Duna szerbiai szakaszán. A szerb hadsereg elkobozta, átnevezte, és Száva néven saját szolgálatába állította: a következő évtizedekben, majd a második világháborúban és azt követően pedig a jugoszláv hadsereg hajójaként működött.

A Bodrog a 20. század vége felé átkerült a Száva folyóra, ahol kavicsszállító uszályként használták. A hajó végül visszakerült a Dunára. Nyugdíjba vonult, és sokáig Belgrád mellett vesztegelt, de néhanapján még útnak indították, uszályként, egy-egy rakomány kaviccsal: állapota ekkorra már nagyon leromlott. A felújítása és úszó múzeummá alakítása többször is felmerült, hiszen a Bodrog a szerb és osztrák-magyar örökség egyedülálló emlékének számít, de a renoválás még a 2000-es esztendők elején sem indult meg, amikor az elrozsdásodott, öreg naszád már láthatóan a végóráit élte.

Végül a szerbek 2005-ben részleges örökségvédelem alá helyezték, és ezzel megmentették attól, hogy a bontóba kerüljön, de továbbra is uszályként működtették. Az elodázhatatlan felújítására – és végleges „nyugdíjazására” – 2013-ban hoztak létre munkacsoportot. A Bodrog felszedte a horgonyt, és a vajdasági Apatinba hajózott: a teljes renoválását ott végezték el.

A tervek szerint 2018. november 11-én, az első világháború lezárásának századik évfordulóján adták volna át a nyíltszíni múzeummá alakított hajót, ám a nagyon alacsony vízállás miatt erre nem volt lehetőség: a Bodrogot végül csak 2019 elején sikerült Apatinból Belgrádba úsztatni. Az újjászületett őrnaszádnak a belső, múzeumi kialakítása jelenleg is zajlik, ezt követően pedig a nagyközönség számára is látogathatóvá teszik majd ezt a szerb és magyar történelmi emléket.

Papp Attila

Fotók a felújított Bodrogról: Dušan Vasiljevic

Információk a felújításról: Magyar Távirati Iroda (MTI) és az „N1” belgrádi hírtelevízió