Kamaszkorú gyermekekkel bajlódó szülők figyelmébe: mikor követhet el bűncselekményt a lurkónk?

Az életkornak meghatározó jelentősége van a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából: a büntetőjogi felelősséget ugyanis kizárja a gyermekkor.

Elődeink is hasonlóan gondolták, ugyanis, már évszázadokkal ezelőtt világos volt: egy gyermek egyszerűen nem tud felelősen gondolkodni, mondhatjuk úgy is, hogy (még) nem tudja, mit is csinált, azzal mit is ártott az embereknek, a társadalomnak valójában.

Egy 1646-os, Esztergom vármegyei statútumban is egyértelmű képet nyerhetünk erről. Akkortájt kegyetlenül rendelte a törvény megtorolni az Isten káromlását, azonban gyermekek és leányok esetében, „kiknek annyira való elméjek vagyon”, megengedőbb volt a statútum: „A modo in posterum valakik az nemesek és parasztok közül ördög teremtettével, ördög lelkével, anyjával és egyéb szent Istent káromlásokkal szitkozódnak, kiért most Ujvárban Kernai Mihálynak nyelve kivonatván in exemplum aliorum az akasztófán fölfüggesztetett s compariáltatik s liquidáltatik, nyelve kimetszessék s az után feje vétessék affélének, kikre szolgabirák uramék és esküdt uraink vigyázzanak is. Leányok penig és gyermekek, kiknek annyira való elméjek vagyon, az pelengérbe vitessenek s ott megvesszőztessenek vastagon.”

Egy évszázaddal később, egy kecskeméti ítélet így szól egy 13 éves gyerek ellen – hogy „gyenge szivében pedig azon gonoszság fészket ne verjen” –, 1782. május 31. napjáról: „Csabai Pál 13 esztendős árva fiacskája István, esztendeit föllyül haladó gonoszságbúl ocsmán káromkodásokra fakadott, mellyeknek rutságát, hogy annál inkább megösmerje, gyenge szivében pedig azon gonoszság fészket ne verjen, összvekötött vesszőkkel mezitlen alfele 45 ütésekkel jól meg csapattassék.” Ha a fiúcska néhány évvel idősebb lett volna, akkor a káromkodásért először kivágják a nyelvét, majd pedig mehetett volna a bitófa alá…

Ezek az idők már elmúltak, és persze jogállami társadalmunk is egyértelműen figyel a bűncselekményt elkövető korára. A magyar büntető törvénykönyv a büntethetőség alsó életkori határát az elkövető 14. életévében határozza meg. A jogalkotó azt vélelmezi, hogy aki még nem töltötte be a 14. életévét, az nem rendelkezik a tettei súlyának felismeréséhez szükséges beszámítási képességgel (még nem tudja felfogni, hogy mit is tett valójában), tehát, nem is lesz megbüntethető a tetteiért.

Azonban bizonyos esetekben, meghatározott (súlyos) bűncselekmények elkövetésekor, a 12. életévét már betöltött gyermekkorúak felelősségre vonását mégis lehetővé teszi a törvény. Azért, mert e tettek olyan súlyosak, hogy amennyiben a gyereknek már van belátási képessége (a szakértő megállapítja, hogy a gyerek már tudatában volt annak, hogy amit csinál, az nagyon rossz), akkor felelősségre vonását írja elő a büntetőtörvény. Tehát, a 12. életév betöltése előtt – kövessen is el bármit a gyermek – a magyar büntetőjog eszközeivel nem lesz megbüntethető a „lurkó”. A 12. életév betöltése után elkövetett bűncselekmények miatti felelősség a következőképen alakul. Büntetőjogilag felelősségre vonható lesz a 12. évét már betöltött kamasz, ha a következő bűncselekményeket követi el:

  • emberölés alap- és minősített esetei,
  • erős felindulásban elkövetett emberölés,
  • életveszélyt okozó testi sértés és a halált okozó testi sértés,
  • rablás alap-vagy minősített esetei
  • kifosztás minősített esete.

Az emberölés azt hiszem, nem szorul magyarázatra: aki mást megöl – bárhogy is kövesse azt el –, bűntettet követ el… A különös kegyetlenség, vagy a nyereségvágy, vagy az aljas indok, illetve az egyéb minősítő körülmények csak a büntetés mértékét fogják befolyásolni (nem is kis mértékben), az elkövetett bűntett – az embertársunk megölése – ettől még bűntett marad, ez ugye világos. Az életveszélyt és a halált okozó testi sértés dettó ilyen ügy: aki úgy bántalmaz, megver valakit, hogy az illető ebbe a verésbe belehal (vagy ettől a veréstől életveszélyes állapotba kerül), az bűnös lesz e bűncselekményekben, hiába nem töltötte be még a 14. életévét.

Mi a rablás?

Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy öntudatlan, vagy védekezésre képtelen állapotba helyez. Vagyis, ha más tulajdonát úgy vesszük el, hogy ezért valakit tettleg bántalmazunk (leütöm, megrugdosom, fellököm, elgáncsolom, kirángatom a kezéből a táskát, és ő elesik, és megüti magát), vagy megfenyegetjük, hogy ha nem adja oda a pénzét, telefonját, ékszerét, stb. akkor szétverjük vagy megöljük, az már rablás.

Rablás az is, ha valakinek az italába kábítószert, altatót teszünk, azért, hogy elájuljon, és mi elvehessük a pénzét. És rablás az is, ha először megkötözzük az illetőt, majd utána vesszük el a pénzét (védekezésre képtelen állapotba helyezzük), függetlenül attól, hogy tettleg nem bántottuk.

De rablás az is, ha a tetten ért tolvaj az ellopott dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz: például az őt rajtakapó eladóval, vagy biztonsági őrrel szemben.

Mi a kifosztás?

Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből lerészegíti, vagy bódult állapotát idézi elő. Vagyis, ha az elkövető valakit leitat a kocsmában, vagy ad neki egy füves cigit, amitől az illető kicsit bekábul – de nem ájul el, mert ha elájul, akkor az már rablás lesz! –, majd utána elveszi a pénztárcát a részeg, bódult embertől, az már kifosztás. Itt, illetve a rablásnál is fontos a célzat: vagyis, már eleve azért itatom le, hogy lerészegedjen, és utána kifoszthassam, vagy azért öntök altatót az italába, hogy elájuljon, és utána elvehessem a pénzét (ez már rablás!).

Csak egy mondatban, hogy mi a különbség abban, hogy, ha leitatok valakit, és elveszem a bukszáját, az miért kifosztás, míg, ha altatót csempészek az italába, amitől elájul, és úgy veszem el a pénzét, az pedig miért rablás, vagyis miért egy súlyosabban büntetendő bűncselekmény. Azért, mert ahhoz, hogy valakit le tudjak részegíteni, ahhoz a saját felelőssége is kell: vagyis, ő is hibás lesz abban, hogy leittasodik, hiszen mondhatná azt, hogy köszönöm, eleget ittam, én már nem kérem a következő rundot. Viszont, ha valakinek az italába csempészem, például a kábítószert, vagy altatót, amitől ő elájul, abban az illető teljesen vétlen lesz. Én alattomos módon „megmérgezem” tulajdonképpen az italát, amiről ő semmit sem tud, hogy aztán elvehessem a pénzét, 

Kifosztás az is, ha az elkövető az általa, más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetés hatása alatt álló személytől vesz el valamit. Itt arról van szó, hogy például valaki garázda magatartás fejt ki: például éjjel, egy diszkóból kijövet kemény csávóként megrugdossa a hirdetőtáblát. Majd odamegy valakihez, aki ennek a cselekménynek a szemtanúja volt, és éppen halálra váltan, dermedten áll a hirdetőoszloptól öt méterre. Odamegy hozzá, majd a halálra rémült embernek benyúl a kabátzsebébe, és elveszi a bukszáját, anélkül, hogy a pénztárca elvétele érdekében bárhogy bántalmazná a halálra rémült embert (ha bántalmazza, az már rablás).

És kifosztás az is, ha védekezésre képtelen, illetve a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személytől vesz el valaki valamit. Tehát, ha valaki talál az utcán egy ájult embert, és ahelyett, hogy mentőt hívna, átkutatja a zsebeit, és elveszi a pénzét, az is kifosztás. És az is, ha valaki egy értelmi fogyatékos mellé szegődik, majd, miközben elkíséri egy darabon, és elbeszélget vele, elveszi a pénzét. Ugyanez a helyzet, ha egy idős, 80 éves, aranyos nagymamától vesz el valaki ilyen körülmények között valamit. De nagyon fontos, hogy ha akár a legkisebb erőszakot is alkalmazza az elkövető az áldozatával szemben, az már nem kifosztás, hanem rablás lesz.

Ha a gyermekkorú e bűncselekmények valamelyikét követte el, és a bíróság úgy ítéli meg, hogy már rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátási képességgel, akkor felelősségre lehet vonni tettéért. A belátási képességet általában szakértő vizsgálja és állapítja meg.

A bűncselekmény elkövetésekor a 12. életévét már betöltött, a 14. életévét azonban még el nem érő gyermekkorúval szembeni felelősségre vonás esetén büntetés nem szabható ki: csak intézkedés alkalmazható, ami lehet akár büntetőjogi, akár gyámügyi jellegű. A legsúlyosabb büntetőjogi intézkedés a javítóintézeti nevelés elrendelése lehet.

Papp Attila