Korlátozás idején, a négy fal között

A koronavírus-járvány mindenki számára szokatlan helyzetet teremtett. Nagyon gyorsan terjed, és tudjuk, hogy az idősekre a legveszélyesebb.

A Szalai házaspár online órákon csiszolja tánctudását (Fotó: Kanizsa)

A kormány kijárási korlátozást vezetett be Magyarország egész területére március 28. és április 11. között. Két héten keresztül az otthonunkat, lakóhelyünket csak munkavégzés vagy az alapvető szükségletek ellátása céljából hagyhatjuk el. A kormány arra kéri az idősebb állampolgárokat, hogy maradjanak otthon, és mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy ne kelljen kimenniük az utcára. De mit is tehetünk lakásunkban, a négy fal közé zárva? A MAORT-telepen élő Szalainé Ágnesnek ebben a rendkívüli helyzetben egy régi álma valósult meg az Eraklin Táncklub online táncóráinak köszönhetően.

– Nagyon megörültem, amikor tudomást szereztem az online oktatásról. Két bal lábam van, de a férjemnek, Gézának kiváló a ritmusérzéke. A telefont csak kirakjuk az asztalra és elkezdünk táncolni. Néha rálépek a lábára, de nem baj, majd belejövök – újságolta örömmel Ági, aki egy kósza gondolatként még januárban magokat és virágládákat vásárolt, és most eljött az ideje az ültetésnek is. Egyébként minden nap főz, igaz meg is rendelhetné az ételt, csak elriasztja a szállításhoz szükséges sok műanyag edény, és nem akarja, hogy még nagyobb terhelés érje a Földet. Szerencsésnek tartja magát, mert az informatikus-mérnök fia home office-ban dolgozhat, azaz itthon, Kanizsán.

– Hetente egyszer bevásárol nekünk, és így nem kell elhagynunk az otthonunkat. Az időkorlát egy kicsit rossz, mert 9 óráig el kell mennie a boltba, ami nem kis kihívás számára, de saját és mindannyiunk érdekében el kell fogadnunk a rendelkezés betartását.  Családi házban lakunk, ahol mindig akad tennivaló. Most épp a pincében rendezkedünk. Dobozokba válogatjuk amire szükségünk van, és zsákokba rakjuk mindazt, amit a hulladékgyűjtéskor elszállíttatunk. A házunkhoz tartozó kert növényvilága sok elfoglaltságot ad, és rengeteg idő jut az olvasásra is. Az elmúlt 43 év alatt számos könyvet gyűjtöttünk össze; mindig azt mondtuk a férjemmel, ha nyugdíjasok leszünk, majd lesz időnk az olvasásra. Hát most van... A lelki feszültség oldására is hasznosak a könyvek, és ez is egyfajta hasznos időtöltés. A környéken mindenki behúzódik a lakásába, a kutyát megsétáltatják, és egy héten egyszer elmennek bevásárolni. Sokan gondolják úgy, amit az ember kézzel nem foghat meg, szemmel nem érzékelhet, akkor az nem is létezik, pedig igen, sajnos a vírus ilyen, pont ilyen – foglalta össze a gondolatait Szalainé Ági.

Telefonon tartják a kapcsolatot

Kézműves foglalkozásra és egy pártoló tagjuk, Fritz Viki kiállításának megnyitójára gyűltek volna össze a HSMK-ban A Szívbetegekért Egyesület tagjai, ám az eseményt a járványhelyzet miatt bizonytalan időre el kellett napolni. A médiában lépten-nyomon hallani a figyelmeztetést, hogy maradjunk otthon – jegyezte meg Hegedűs Györgyné Márti, az egyesület elnöke.

– Van, aki már most türelmetlen, legszívesebben kimenne sétálni az utcára, a parkba, de nem tehetjük, vigyáznunk kell magunkra és másokra is. Az egyesületünket idősebb emberek alkotják, és bizony félteni kell őket már az alapbetegségük miatt is. Ha nem is találkozhatunk egymással, azért telefonon tartjuk a kapcsolatot.

Hegedűsné Márti és férje könnyebb helyzetben van, mert beülnek az autóba és kimennek a hegyre, a jó levegőre. Hidegben behúzódnak a pincébe, ha pedig melegebbre fordul az idő, akad majd bőven tennivaló a telken.  

– Nagyon szeretek finomakat sütni-főzni, sokat olvasok és szövögetem magamban a terveket, hogy a veszélyhelyzet elmúltával mit valósítok meg a magánéletemben, valamint az egyesületi társaimmal. Mindenkit arra buzdítok, hogy gondolkodjon pozitívan, és ha jobb lesz a kedve, az átsugárzik a körülötte lévőkre is. Ilyenkor azon is elgondolkodik az ember, hogy mit is kellett volna másképp csinálnia, de végül arra lyukadok ki, hogy nem érdemes ezen töprengeni, és elhessegetem magamtól ezeket a gondolatokat. Csak a jóval és a széppel kellene foglalkozni, és adjuk meg önmagunknak az esélyt arra, hogy jól érezzük magunkat ebben a kényszer szülte bezártságban. Most nem mehetünk egymás közelébe, de azért próbáljuk meg a lelket tartani főleg az egyedül élő emberekben. Hiányoznak az őszinte beszélgetések, mert azok felvidítják egy kicsit az embert. Ha a gondunkat megosztjuk egymással és nem tartjuk magunkban a problémákat, akkor talán a testünk is gyógyul. A legfontosabb ezekben az időkben, hogy beszéljünk egymással. Sokszor jól esik az embernek a csend, de ez már nem az igazi, azt is mondhatnám, hogy félelmetes. Mindenki be van gubózva, be van húzódva az otthonába, de nem szabad feladni…

Bakonyi Erzsébet