Nem csak várni, tenni is kell az ünnepért

Ezúttal otthonainkban, a szűk család számára kellett igazi lelki és fizikai tartalommal megtölteni a Húsvétot. Akiknek fontos volt az ünnep megélése, azok ezen nem mindennapi helyzetben ugyanúgy megtapasztalhatták a valódi ünnepet. A járvány közepette is lehetett magasztos az újjászületés. Az ünneppel járó szokásokat azonban felülírta a járvány. Elmaradtak a nagy locsolások, és a családok tagjai sem találkoztak. 

Volt időnk felkészülni – mondta mosolyogva Popellár Judit, aki férjével és három gyermekével kertes házukban él Nagykanizsán. A családanya elmondása szerint a kereszténység legnagyobb ünnepét számukra a járványhelyzet és a kijárási korlátozások alapjaiban nem változtatta meg. A korábbi évekhez hasonlóan a nagyböjti időszak már az ünnepre való készülést jelentette. A veszélyhelyzet adta megpróbáltatások mellett idén is igyekeztek figyelni a lelki felkészülésre. Mint, ahogy a hitüket megélő vallásos emberek kisebb-nagyobb fogadalmakat tettek: leánygyermekük például az édességről való lemondást tűzte ki célul.

A hitélet velejárója a templomi szertartás, amely ezúttal személyesen ugyan elmaradt, online módon azonban a család reggeli imákhoz, istentiszteletekhez csatlakozott. Húsvéthoz kapcsolódva fontos minden évben a kereszthalál, a megváltás és a feltámadás „átbeszélése”, amelyet természetesen a gyermekek nyelvére kell lefordítani – vallják a szülők. Lelkünk ünnepi díszbe öltöztetése mellett a néphagyományok ápolására is külön figyelmet szentelnek a legtöbb gyermekes családban.

Fura Húsvét volt

Idén nem találkozhatott a népes család, nem gyűlhettek közösen az asztal köré, de így is megvoltak azok a szokások, amelyeket mindenki követhetett a jelenlegi veszélyhelyzetben is.

A gazdagon terített ünnepi asztal a Pfeifer családnál sem hiányzott: a húsvéti sonka, házi sütésű kalács vagy kenyér, a torma és a színesre festett tojások, amelyek az ünnep tradicionális elemei. A hagyományokat követve a család férfiúi a locsolást sem hagyták ki, hiszen nem kockáztathatták a női családtagok elhervadását. Az idei azonban inkább az online locsolás ideje lett. Már húsvét hétfő előtt „vírusos” versikék árasztották el az internetet, így mindenki kiválogathatta a mamáknak, osztálytársaknak leginkább elmondható vidám, locsolós mondókát. A gondoskodás jutalmául szolgáló hímes tojásokat, vagy csokitojások pedig ezúttal „elnyelte” a virtuális tér.

…attól még jött a Nyúl

Az ünnep velejárója még az elmaradhatatlan húsvéti nyúl és az ő ajándéka. A családi házakban élők kedvelt szokása, hogy a nyuszi elrejt némi kedvességet a fiataloknak. Ez is már hagyomány a Pfeifer családban, ahol a gyermekek kérésére idén rejtvénnyel összekötött csokikeresés zajlott. Az ünnep elengedhetetlen alkotóeleme még a dekoráció, a tavaszi díszek, a gyermekekkel közösen készített húsvéti motívumok mind-mind segíthették az idei „bezárt” húsvéti ünnep minél valódibb megélését.

A Húsvét azonban sokkal több kell, hogy legyen, mint a nyúl, a tojás, és a locsolkodás. A családi beszélgetések, az egymás felé fordulás és odafigyelés talán most még inkább fontos. A gyermekkori húsvétok élményeit évtizedek múltán is jó felidézni, még ha ez a koronavírus ezúttal az egyik legkülönlegesebb Húsvétot hozta el életünkbe.

Vuk Anita