Tudásbővítés az otthonokban – a szakember tanácsai (II. rész)

Türelem, türelem, türelem. A gyereknevelés kapcsán számos alkalommal hallják a szülők ezt az egyszerűnek tűnő, ám sokszor nagy erőt és fegyelmet kívánó jó tanácsot. Az elmúlt hetek bezártsága után hogyan válhatnak élhetőbbé a gyerekek napjai? Mit tudnak tenni a szülők, hogy a felgyülemlett rossz érzéseket, indulatokat a gyerekek megfelelő módon tudják megélni? Cikksorozatunk második részében erről lesz szó.


Fotó: Gergely Szilárd

A veszélyhelyzeti intézkedések miatt a lakás - jobb esetben az udvar – vált a gyerek és a szülő változatosság nélküli, közös életterévé. Keveset lehet kimozdulni, nem lehet játszótérre menni, szabadtéri közösségi programokat csinálni… Ez a helyzet felnőtt és gyerek számára egyaránt nagy kihívás, utóbbiakat azonban fokozottabban érinti.

– A gyerkőcök lételeme a mozgás, a szaladgálás, a fogócska, a közös sporttevékenységek. A lakás azonban erre nem igazán alkalmas terep, így mozgásigényüket nem tudják kielégíteni. Ráadásul a bezártság egyúttal összezártságot is jelent - hangsúlyozza Sipos Edit gyermekpszichológus, majd rávilágít: egy idő után ezt a helyzetet a felnőttek is nehezen viselik, ők azonban rendelkeznek már azokkal a képességekkel, amelyekkel feszültségeiket, frusztrációjukat kezelni, enyhíteni tudják. Erre azonban a gyerekek még nem, vagy csak részben képesek. Egy idő után indulatosak, feszültek, dühösek, agresszívek lesznek. Ez a szülők türelmét alaposan próbára teszi, hiszen sok esetben nekik is nagy erőfeszítést igényel a jelenlegi helyzet kezelése.

A szakember szerint a legfontosabb, hogy a szülők elfogadják: a gyereknek is szabad dühösnek, mérgesnek lenni. Mindenkinek, gyereknek, felnőttnek joga van az érzéseit hitelesen megélni.

– Alapszabály azonban – és ezt kell elsősorban megtanítani –, hogy akármilyen dühös is, nem üthet meg másokat, nem tehet kárt önmagában és a környezetében! Tanítsuk meg, hogy beszéljen inkább az érzéseiről! A személyes példamutatás a leghasznosabb. Ha a szülő „kihangosítja” saját érzéseit és megoldási javaslatot is megfogalmaz, ezzel megtanítja gyermekét arra, hogyan kell jól kezelni egy problémát. Kimondhatjuk hangosan: „olyan dühös vagyok, hogy legszívesebben…” Tegyünk azonban hozzá egy lehetséges megoldást is, például „De inkább kimegyek, megmosom a kezem, nyújtózok nagyot, mélyeket lélegzem…” - tanácsolja Sipos Edit, majd hozzáteszi: ha egy gyermek rosszalkodik, gyakran mondjuk neki, hogy ne csinálja ezt vagy azt. Gyakorlati tapasztalat, hogy ezek a tiltások sokszor teljesen haszontalanok. Ha azt mondjuk egy gyereknek, amikor dühös, hogy ne dobálja a játékait, nem valószínű, hogy abbahagyja. Ne a cselekedetére reagáljunk, hanem az érzelmi állapotára. Mondjuk neki, hogy „látom, dühös vagy”, „látom, nagyon haragszol” és próbálják megérteni az okát. Az érzelmi állapotát nem szándékosan választotta negatívnak. Javasolhatjuk neki azt, hogy kiabáljon egy nagyot, amekkorát csak tud. Kisebb gyerekek nagyon szeretik, ha állathangokat utánozhatnak. Egy jó oroszlánordítás után hamarabb lemegy a feszültség. Persze ne feledkezzünk meg arról, hogy sok esetben elég, ha leülünk mellé és biztonságot adunk neki.

Érzéseiket a gyerekek szimbolikusan is ki tudják fejezni, a szülők pedig kérdésekkel tudják segíteni őket. Megkérdezhetjük, mekkora lehet az az érzés, amit érez. Milyen a formája, színe? Mi tudná megváltoztatni? Mire mindezeket megbeszéljük, a negatív érzés átalakulhat. Nagyobb gyerekeknél jó praktika lehet, ha bevezetjük a „düh-veget”, melyhez egy befőttesüvegre van szükség. Ha valaki a nap folyamán dühös, elege van, leírhatja érzelmeit egy papírlapra és bedobhatja az üvegbe. Természetesen minden családtag használhatja az üveget. A nap végén aztán kidobjuk a cédulákat, ezzel szimbolikusan is elengedjük a napi feszültségeket. Hasznos ötlet lehet, ha a családtagok megállapodnak egy jelben - tűzoltó jel -, ami megmutatja a többiek számára, hogy ő most a tűrőképessége határán van, hamarosan robbanni fog. Ez lehet egy szó, egy gesztus, aminek a jelentésével mindenki tisztában van. Ezt a jelet minden családtag használhatja, ezzel védve önmagát, segítve környezetét a megfelelő reakció kiváltásához.

A szakember jó ötletnek tartja egy „veszekedő-hely” kialakítását is a lakásban. Lehet ez egy sarok, egy szőnyeg, lényeg, hogy mindenki tudja: itt lehet veszekedni. Ha valaki elfoglalja ezt a helyet, a családban mindenki számára egyértelmű lesz, hogy ő most tele van feszültséggel. Bizonyára együttműködőbben, elfogadóbban állnak majd hozzá. Tudjuk azt is, hogy sok esetben, ha szabad valamit megtenni, az már nem is olyan fontos. A helyzet hamar humorossá válhat és a humor a negatív érzelmek egyik leghatásosabb gyógymódja.

Vuk Anita

A sok kérdést, kétséget felvető időszakban várjuk szülők, pedagógusok, gyermekek kérdéseit, gondolatait az iskolapszi.nk@gmail.com email címre. A felmerülő témakörökre Sipos Edit, a Nagykanizsa Tankerületi Központ gyermekpszichológusa válaszol a Kanizsa Újság jövő heti számában.