Bezárt a DKG

A valamikor szebb napokat megélt nagykanizsai gépgyár jelenlegi dolgozóinak pénteken kellett utoljára bemenniük az üzembe. Tavaly decemberben 105 embert bocsájtottak el a cégtől, így az utolsó hónapokban mintegy 80 ember maradt állományban az egykor 2000 főnek is munkát biztosító vállalatnál. A gyártás már tegnap leállt, ma már csak az adminisztrációs kötelezettségeket kellett elintézniük a gyár utolsó munkavállalóinak.

Hajdu György több mint 40 évet dolgozott a DKG-nál. Szerinte országosan is egyedülálló és példaértékű volt az a vezetői hozzáállás, ami a kanizsai gyárat sokáig jellemezte, hiszen a dolgozók számtalan tanfolyamon és továbbképzésen vehettek részt. 

– 2007 óta nyugdíjban vagyok, s szerencsésnek tartom magam, hogy kihagytam a legrosszabb időszakot, amikor már azt lehetett hallani, hogy szinte évente változtatnak a vezetőségen, vezetőkön. Én úgy gondolom, hogy a legszebb időszakban dolgoztam itt - mondta Hajdu György a DKG egykori dolgozója.

Tornyos Ferenc 30 évet dolgozott a gépgyárban, 1981 és 1991 között vezérigazgatóként tevékenykedett. Regnálása alatt nyílt meg a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár üzeme Lentiben, ekkor nagyjából 2000 embernek, köztük 200-250 diáknak biztosított munkát a vállalat. Az egykori vezető szerint a DKG évtizedeken keresztül Kanizsa egyik büszkeségének számított, mégis napjainkban szinte lehetetlen lenne újra létrehozni egy gépipari céget a városban.

– Rekviemet ülünk ma, hisz a 75 éves jubileumot követően pár hónappal a gyár végleg bezár. Ez a gyár szimbólum volt a városban. A szakmai kvalitások, az a munkás gárda, a családias légkör, ami jellemezte a 75 év alatt, az egy összeszokott kollektíva volt. S erre a város is bármikor támaszkodhatott - nyilatkozta  Tornyos Ferenc a DKG egykori vezérigazgatója.

2014. december 31-én még 351 alkalmazottja volt a gépgyárnak, majd az orosz piacról érkező megrendelések visszaesése miatt 2016-ban 170 dolgozótól vált meg. A munkáltató az utolsó, 2019-es leépítést az elmúlt évtized radikális veszteségeivel indokolta.