Még tart a kényszerpihenő, de a levél már megérkezett...

facebook megosztás

A koronavírusnak a sok rossz mellett jó hozadéka is van. Az első és legfontosabb, hogy összehozza a családokat, hazahívja a külföldön munkát vállalókat, legyenek bármilyen távol az otthonuktól, a szülőföldjüktől. Így történt Salamon Balázs esetében is, aki március 15-én ért haza, de elővigyázatosságból nem találkozott sem a feleségével, sem a kislányával. Két hétre önkéntes karanténba zárta magát, nehogy véletlenül megfertőzze a vírussal szeretteit. Szerencsére nem történt baj, őt is elkerülte a vírusnak nevezett méreg. A másfél hónapos kényszerpihenő után megérkezett a visszahívó levél a főnökétől, melyben tudatják vele, május végén újra kinyithatnak a szállodák Ausztriában, s amint megérkeznek a foglalások, folytatni lehet a munkát.

S hogy az autószerelő végzettségű ifjú szakember miért is kelt vándorútra Kanizsáról? Annak első indítéka a szerelem volt. A párja akkor már kint dolgozott, de őt is vonzotta a kíváncsiság, a jobb élet reménye. Kilenc évet töltöttek el a szomszédos ország különböző tartományaiban, s a babavárás időszaka alatt 3 évre megszakították útjukat. Míg Renáta a kis Emmával foglalatoskodott, Balázs nyáron a sógora balatoni vendéglőjében, míg télen egy kanizsai fogadó konyháján hasznosította mindazt, amit a határon túl megtanult.

– Amikor már jól tudtam németül, az egyik nyáron elmentem üveggyárba dolgozni, mert ki akartam próbálni, milyen is odakint a gyári élet. De ez nem tartott sokáig, mert hamarosan rájöttem, sokkal jobban tetszik nekem a szakácskodás, a konyhai munka. Mosogatóként kezdtem, aztán voltam konyhai kisegítő, reggeliztető szakács és házmester, míg a feleségem ugyanott felszolgáló és szobalány. Sokkal jobbak a lehetőségek Ausztriában – vallja. – Nyugodtabbak az emberek, emellett fontos szempont az is, hogy nagyon jó légkörben dolgozhatunk, normális a főnökség, és megbecsülik, megfizetik az embert. Az alkalmazottak 50 százaléka magyar, a másik 50 pedig falubeli.

– Mivel töltötte el itthon az idejét?

– Hobbi szinten 20 éve testépítéssel foglalkozom. Edzettem magamat, főztem a családomnak, és sétáltam a téren a kislányunkkal. A mamákat a biztonság kedvéért csak az utolsó két hétben látogattuk meg.

– Mivel töltik el a szabadidejüket az 1600 m magas Tauplitzalm hegy tetején?

– A szezonban, a 6 napos munkahéten 8-9 órát dolgozunk naponta. Mindenre van lehetőség a kikapcsolódás terén. Számtalan turistaút és sok tó található a környéken. Nyáron lehet kerékpározni, sétálni, kirándulni. Szeptemberben már leesik a hó, és kiváló alkalmat nyújt a síelésre.

Fotó: Bakonyi Erzsébet

Most azt gondolhatnánk, hogy mindenki szomorkodik a közeli elválás miatt, de Balázséknál nem így lesz. Anyák napján a kis család már tudta, hogy Balázs útja ismét Ausztriába vezet. ezen azonban nem bánkódtak, a sánci nagyszülőknél epertortáztak, és kutyáztak egy kicsit a kislányukkal. Azért sem szomorkodnak, mert ők már eldöntötték, hogy ha már Ausztriában alapozták meg a jövőjüket, akkor ott szeretnének tovább építkezni. Már nem kell sokáig külön tölteniük a munkás időszakot sem, hiszen úgy tervezik, novembertől már kint lesz az egész család…  

Bakonyi Erzsébet

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.