Négy fal között nehéz fotózni

A fotózáshoz nemcsak fényképezőgépre van szükség, hanem ki is kell mozdulni ahhoz a lakásból. Hogy mégis mit tehet egy fotós a bezártságban? Egy biztos: nem készíthet magáról állandóan önarcképeket. A Kanizsa Fotóklub két tagjától, Török Tibortól és Zágon Lászlótól kértünk választ a kérdésünkre. Az ő fotóikat láthatták olvasóink a régi Május 1-jéket felidéző írásunkban.


Török Tibor régi felvételén az Eötvös tér déli oldala látható

Mindig foglalkoztatott az átalakuló városkép

A fotózáshoz nemcsak fényképezőgépre van szükség, hanem ki is kell mozdulni ahhoz a lakásból. Hogy mégis mit tehet egy fotós a bezártságban? Egy biztos: nem készíthet magáról állandóan önarcképeket. A Kanizsa Fotóklub két tagjától, Török Tibortól és Zágon Lászlótól kértünk választ a kérdésünkre. Az ő fotóikat láthatták olvasóink a régi Május 1-jéket felidéző írásunkban.

– A koromnál foga nagy kiruccanásokat nem tehetek – jegyezte meg elöljáróban Tibor, akit nemcsak a koronavírus-járvány, hanem egészségügyi problémák is megakadályozták abban, hogy kimozduljon otthonról. – Ezt az időszakot arra használom ki, hogy a meglévő fotóimmal foglalkozok. Retusálom, próbálom jobbá tenni a felvételeimet. A régebben készülteket is, hiszen számtalan még nincs fel dolgozva közülük. A különböző útjaimról készült diafelvételeim rendszerezésével, feldolgozásával is el vagyok maradva. Ezek szkennelésével is most foglalkozom. Örömömre, mindig kerülnek elő fotók a régi Kanizsáról, ezeket folyamatosan be is mutatom az interneten. A várost a 70-es években kezdtem el igazán fotózni, de ezekből sajnos rengeteg eltűnt a költözködésünk során. Pedig azok lettek volna az igazi értékeim a szalvéta és címkegyűjteményemmel együtt – jegyezte meg elgondolkodva.

A HSMK-ban működő fotóklub ajtaja egyelőre zárva van, nem találkoznak egymással a fotósok, de tartják a kapcsolatot a közösségi oldalakon és a telefonon keresztül. Jó pár fotóstársával együtt Tibornak is vannak újabb tervei, ellenáll úgymond az idegenből jött vírusnak.

– Ez idáig nem az én műfajom volt a csendéletfotózás, de már vannak ötleteim arra, hogyan fogok hozzá. Az időmet arra is kihasználom, hogy szakmai továbbképzést tartok magamnak az interneten keresztül. Ilyen célra is kihasználja az ember a szabadidejét, és ha olyan helyszínről hallok a városban, ahol építkeznek, és átalakulóban van a városkép, odamegyek és lefényképezem. Mint annak idején, az 1970-80-as években. Hát ilyenekkel foglalkozom a „karanténban”.

Tibornak sikerült megfertőznie fiát is a fotózás szenvedélyével. A filmelőhívásnál annak idején együtt izgultak a fotólaborként is üzemelő fürdőszobában. Az informatikus-könyváros végzettséggel rendelkező Andrása fényképezést is kitanulta a fővárosban. A tudását fotósként és grafikusként kamatoztatja most a jelenlegi munkahelyén, a fővárosban.

Egyetlen fotót készítettem a bezártság alatt

Zágon László 1961 óta a Kanizsa Fotóklub tagja. 1977-1994 között a fotóklub vezetője. 1983-tól tagja a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének (MAFOSZ), és 1985-1993 között a szövetség ellenőrző bizottságának. A MAFOSZ Aranydiplomás, és Életmű Díjas Fotóművésze, alapító tagja a Magyar Fotóművészek Világszövetségének. A Nemzetközi Fotóművész Szövetség (AFIAP) a „A Szövetség Művésze” és a „Szövetség Kiválósága”(EFIAP) kitüntetésben részesítette. 2016-ban a Magyar Fotóművészek Világszövetége Életmű Díjjal tüntette ki, és még sorolhatnánk a kiállítások azon sorát, ahol elismerték és díjazták a fotóit.

– Egyetlen egy fotót készítettem a koronavírus megjelenése óta – jelenti ki határozottan, s meglepődésünk láttán mindjárt hozzáfogott a magyarázatába a közismert fotóművész: Szívbetegsége miatt a 14 éves vizsla kutyánkat el kellett altatni, és pont azon a napon kapott Szimonetta unokánk egy amerikai bully kiskutyát. Unokánk a párjával, aki Szombathely él, hazalátogatott és természetesen magukkal hozták a Menzon nevű kis kutyát is. Liza kutyusunk akkor már az általam készített bazaltkő-síremlék alatt pihent, de azonnal megszerettette velünk magát Menzon is. Nem tudtam kihagyni azt a pillanatot, ahogy rátekintett a síremlékre, és észrevette rajta a Lizát ábrázoló porcelán képét. Le kellett fényképeznem.

Most már nemcsak a két „családtag” emlékét őrzi Zágonék fotóalbuma. Laci betartotta a Covid-19 miatti előírásokat, és önként vállalt feladatával elkészítette a Kanizsa Fotóklub életét összefoglaló albumát, melyet diavetítés által is megszemlélhetnek az érdeklődök.  

– Jövőre ünnepli megalakulásának 65. évfordulóját a klub, én pedig 60 éve vagyok a tagja. A jubileumi kiállításra 160 képet „szedtem” össze a 119 egykori és mai klubtagok portréiból, felvételéből, de a kitüntetések, könyvek, albumok is említésre kerülnek. Nem volt könnyű a feladat. Az utód-klubvezető, Kotnyek István fotó és festőművész véleménye szerint rajtam kívül másnak nem sikerült volna 3-4 hónap alatt így összeállítani az anyagot. Például a híres kanizsai maszek fényképészről, Buzek Dénesről sehol sem találtunk portréfotót, mígnem a kutakodás közben megtudtam valakitől, hogy a fia Amerikában él. Ezután már nem volt nehéz a dolgom, rátaláltam a facebook-on, és 5 perc múlva előttem volt a fotója.

Mindezek és a kertészkedés mellett még mindig van feladata a fotóművésznek. A Magyar Fotográfia Napján 22 képét láthatjuk majd a HSMK-ban “KÉPZŐMŰVÉSZET A FOTOGRÁFIÁBAN” címmel. Reméljük, augusztus 29-ig végleg búcsút inthetünk a koronavírusnak…

Bakonyi Erzsébet