Tudásbővítés az otthonokban – a szakember tanácsai VI.

Május végéig még biztosan marad a digitális oktatás. A tantermen kívüli, otthoni tanítás - a kezdeti nehézségek után - a legtöbb helyen talán már gördülékenyen megy. A tanév végéhez közeledve, a rendkívüli helyzet adta kihívásokba nem csak a diákok, a szülők is belefáradnak már. Sipos Edit pszichológus tanácsaival kitartásra ösztönzi a szülőket.

Lassan két hónapja bezárták kapuikat az intézmények, és az oktatás módja alapvetően megváltozott. A gyermekek egész napos felügyeletét zömében a szülőknek kell megoldani. Ehhez társul, hogy az oktatásból is jelentősen ki kell venni részüket. Mondhatjuk, hogy alapvetően felfordult a családok megszokott élete – kezdte Sipos Edit. – Újjá kellett szervezni a tanulás módját, hiszen a pedagógusok csak online formában váltak elérhetővé. A lakás iskolává alakult, a szülő kissé tanárrá. A pszichológus kihangsúlyozta: az oktatás hagyományos formája mellett is nagy kihívást jelentett mindig a szülők számára gyerekeik iskolai munkájának figyelemmel kísérése, a házi feladatok ellenőrzése, kikérdezése, a meg nem értett anyagok magyarázata. Vekerdy Tamás, a gyermeki lélek egyik legavatottabb szakértője fogalmazta meg számtalanszor: fogadjuk el, hogy „minden szülő a saját gyerekének a legrosszabb korrepetitora”. Miért van ez így? Azért, mert a gyermeket a szülőhöz másféle érzelmi kapcsolat köti, mint a tanárához. A tanár számonkér, minősít, osztályoz egy érzelmileg kissé távolabbi kötődésben, mint a szülő. Bár a szülőnek is dolga, kötelessége, hogy ellenőrizze, kontrollálja a gyereke fejlődését, viselkedését, de a gyereknek mindig tudnia kell, hogy a szülői szeretet bármilyen rossz tanulás vagy magaviselet mellett is megkérdőjelezhetetlen. Amikor azonban a szülői és a pedagógus szerep egybecsúszik, akkor az mindkét fél számára nagyon frusztráló – fogalmazott a szakember. A jelenlegi helyzetben pedig elkerülhetetlen ez a szituáció. Az egész napos összezártság további feszültségforrás. A szülők mostanra kezdenek kimerülni, belefáradni a sok dologba, és egyre inkább szégyenkeznek amiatt, hogy türelmetlenné kezdenek válni. Sipos Edit szerint attól, hogy a szülők esetenként haragszanak, dühösek a szófogadatlan, értetlen gyermekükre, hogy úgy érzik, elegük van, jó lenne lepasszolni egy kis időre valakihez őket, nos, ettől még nem válnak rossz szülővé. Ezek teljesen normális érzések, indulatok, mindaddig elfogadhatóak, amíg nem agresszív formában nyilvánulnak meg a gyermek felé. Fontos azonban, hogyha haragszanak a gyerekre, akkor ezt egyértelműen értessék meg vele. Mondják el neki nyugodtan, hogy most nagyon dühösek, és azt is mondják el konkrétan, hogy miért. Ha csak azt mondják neki: dühít, hogy rossz vagy – ezt nem tudja a gyerek értelmezni -mondta a pszichológus, majd kifejtette: meg kell fogalmazni, hogy mi az a „rosszaság”, ami kihozott minket a béketűrésből, és az sem árt, ha elmondjuk, miért. „Nagyon dühít, hogy már egy órája ott ülsz a feladat mellett, és még egy sort sem írtál le. Aggódom, hogy nem leszel kész időben, és emiatt rossz jegyet kapsz.” Kérdezzük meg, miben tudunk segíteni. De ezt csak akkor tegyük meg, ha már nyugodtak vagyunk és valóban készen állunk rá, hogy türelemmel elmagyarázzuk a megoldást – hangsúlyozta. Ne mondjuk el százszor, hogy csináld már. Ha ez rendszeres, a gyerek hamar megtanulja, hogy nem kell komolyan venni, a szülő az első után még úgyis elmondja 99-szer. Közben persze jól felidegesíti magát a szülő, és lehet, hogy már csak ordítva tudja elmondani közlendőjét. Ez teljesen haszontalan, csak veszekedés, sírás lesz belőle. Meg kell tanítani a gyereknek, hogy egyszer elmondjuk, utána ellenőrizzük – tanácsolta a szakember. Ez kétségkívül fáradságos folyamat, de hosszú távon megéri alkalmazni. Kérdés, mi van akkor, ha a szülő elveszti türelmét. Ilyenkor legcélszerűbb „időt kérni”, félrevonulni, lehiggadni. A szülőnek is joga van „kiborulni”, ha megelégel dolgokat. A félrevonulással mintát is ad a gyerekének indulatkezelésre. Megtanítja, ha indulatos, feszült, akkor nem tud jól együttműködni, konfliktust kezelni. Meg is fogalmazhatja: „Most átmegyek a másik szobába, mert olyan dühös vagyok rád, hogy így nem tudok segíteni” - mondta a pszichológus, majd hozzátette: a konfliktusok forrása manapság gyakran a tanuláshoz kötődik. A szülő szeretné, ha gyermeke jól teljesítene, nem maradna le a tananyagban. Mivel nincs összehasonlítási lehetőség az osztálytársakhoz képest – nem hozzák a hírt az iskolából, hogy kinek hányas lett a dolgozata –, így a szülő is bizonytalanná válik. Sipos Edit kiemelte: szeretném a szülőket megnyugtatni a pedagógusoktól kapott üzenettel, miszerint minden gyermek ott tart, ahol tartania kell. Szeptembertől úgyis átismétlik a tananyagot, a hiányosságokat pótolják majd. A tananyagnál sokkal fontosabb, hogy a gyerekeket ért szociális traumát, a barátokkal, osztálytársakkal történő játék, együttlét elvesztése miatti hiányt jól kezeljék. Lazítsanak kicsit, ez most nem a legnagyszerűbb teljesítmények elérésének ideje. Az Olimpia is csak jövőre folytatódik…

Vuk Anita