Tudásbővítés az otthonokban – a szakember tanácsai (VIII.)


(Fotó: Jakab Balázs)

Közeledik a tanév vége, és ilyenkor már a szülők és tanulók is egyre inkább nézegetik az év közben megszerzett osztályzatokat, számolgatnak, vajon milyen is lesz a bizonyítvány. Mit is jelentenek ezek a jegyek? Vajon a jelenlegi helyzetben a tudást mutatja majd a bizonyítvány? Sok a kérdés, amely pedagógusban, szülőben és tanulóban egyaránt megfogalmazódik.

Természetesen mindenki tudja, hogy az ötös a legjobb osztályzat.  Gyakran találkozom azonban azzal, hogy az ennél rosszabb jegyeket a szülők – és általuk a tanulók is – alábecsülik – kezdi Sipos Edit. Ha négyest kap a gyerek, jó esetben azt mondják a szülők, rendben van, ügyes voltál, de majd javítsd ki. Ezzel azonban saját maguknak mondanak ellent. Amit ugyanis ki kell javítani, az nem jó. A hármas osztályzatot még jobban lebecsülik. Pedig tudomásul kell venni, hogy a hármas tulajdonképpen az átlagost jelenti. Átlagosan, közepes mértékben sajátított el valamilyen tudásanyagot a tanuló – hangsúlyozta a pszichológus. A gyerekek nagy részének átlagos a képessége, és ez értelemszerűen a felnőttekre is igaz. A felnőttek közt is kevés a Nobel-díjasok száma. Többségük átlagos tevékenységet folytat, teszi munkájában a mindennapi – a számára és a közösség számára – hasznos dolgát. Hogyan viszonyuljunk tehát gyermekeink jegyeihez?  - Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy minden embertől csak annyit lehet elvárni, amire képes. Ha elvárásaink összhangban vannak a gyerek képességeivel, készségeivel, akkor elfogadó szülőként nem tesszük elérhetetlenül magasra azt a bizonyos képzeletbeli lécet – mondta a szakember. Ekkor a gyerek jól fogja magát érezni, személyisége egészséges módon fejlődik, nem lesz tele kudarcélménnyel, szorongással. Azt pedig tudjuk, hogy minél magasabb a szorongásszint, annál rosszabbul teljesítenek a tanulók. El kell fogadnunk, hogy a tanulás nehéz munka – tanácsolta a pszichológus. A felnőttek hajlamosak elfelejteni, hogy anno nem azért imádtak iskolába járni, mert alig várták, hogy felelhessenek, dolgozatot írhassanak, délutánonként a lecke mellett ülhessenek. Ha elfogadjuk, hogy nehéz munkáról beszélünk, azt is megértjük, miért fontos a motiváció. Motiváció nélkül nincs tanulás! Egy gyerek akkor lesz képes a legtöbbet kihozni magából, ha megfelelően motiválják. Ehhez szükség van nagyfokú együttérzésre: ha azt mondom neki, megértem, hogy szívesebben játszana, mint tanulna, de tisztelem azért, mert mégis képes arra, hogy leüljön a leckéhez, ehhez önbecsülését erősítem. Ez ad neki erőt arra, hogy vágyait és a feladatait megfelelően egyeztesse – mondta Sipos Edit. Mit tegyünk abban az esetben, ha úgy érezzük, a gyerek gyengébben teljesít, mint amire képes? Ebben az esetben nagyon fontos annak feltárása, mi lehet a probléma – tanácsolta a szakember. Lehet, hogy a mi elvárásunk nem reális? Lehet, hogy valamilyen részképesség-gyengesége van? Lehet, hogy fáradt, nem alszik eleget? Lehet, hogy valami gond nyomasztja? Ha jó kapcsolatban vagyunk gyerekünkkel, egy-egy beszélgetés elég a tisztázáshoz. Ha nem boldogulunk, érdemes szakemberhez fordulni, aki segít az okok megtalálásában. Gyakran várják el a szülők, hogy gyermekük minden tárgyból ugyanolyan jól teljesítsen. Ez azonban ritkán van így. Van, aki matematikából tehetséges, de nem tud kötelet mászni. Van, akinek meggyűlik a baja a számokkal, de kiválóan rajzol, énekel. Fontos, hogy azokkal a területekkel foglalkozzunk többet, amiben a gyerek ügyes, hiszen jövőbeni boldogulásának úgyis az lesz a kulcsa. Általában azokat a tantárgyakat nem kedvelik a gyerekek, amelyek valamiért nehézséget okoznak számukra. Ennek lehet oka a már említett gyengébb képesség a területen, de lehet külső ok is. Gyakran tapasztaljuk, hogy a tanár egyénisége meghatározó lehet egy tantárgyhoz való hozzáállásnál. Ha jó a gyerek és a pedagógus kapcsolata, ha a tanár el tudja varázsolni, akkor – máris megvan a megfelelő motiváció! – a gyerek szívesebben mélyül el a nagyobb erőfeszítést igénylő munkában is- mondta a pszichológus, majd kiemelte: A jelenlegi helyzetben a gyerekek iskolai teljesítményének mérése eléggé bonyolult feladat. Mindenki tudja, hogy a szülőknek milyen sok munkája van egy-egy jobb osztályzatban. Szerencsések azok a gyerekek, ahol a szülői háttér tudja biztosítani a megfelelő haladást. Gyakran azonban erre nincs lehetőség. Kimondhatjuk, hogy a mostani év végi bizonyítványok nem feltétlenül fogják tükrözni a tanulók valós tudását, képességét. A következő tanév nagy feladata lesz a felzárkóztatás, az egyenlő esélyek megteremtése – hangsúlyozta Sipos Edit. Ha valamelyik gyermeknek nem a legjobban sikerül ez a tanév, nem kell elkeseredni. Kutatásokból tudjuk, hogy az életben való beválás nem kapcsolódik szorosan az éremjegyekhez. Attól, hogy valakinek nem kitűnő a bizonyítványa, még nagyon sikeres ember lehet az életben! Ehhez elfogadó, támogató, az erősségeket előtérbe helyező nevelési felfogás kell.

Vuk Anita