Ásó, kapa, gereblye – A szőlőnek szolga, a bornak gazda kell - így tartja a mondás

Fotó: Horváth Zoltán

Vannak még, akik ebben a szellemben ápolják és gondozzák őseiktől örökölt birtokukat, szőlőjüket. Egy-egy terület nem csupán a javakat termeli ki, megnyugvást is ad a tulajdonosának - talán ez minden kiskert, földbirtok titka.

Sorozatunk kapcsán ott jártunk, ahol a madár sem jár... Az eszteregnyei hegyre vezető úton valóban ez volt az első gondolatunk. Bóka László birtokára utasításai nyomán érkeztünk: „itt balra, ott jobbra”. Az egyedülálló zalai táj, csend, nyugalom és ősi szőlőbirtok fogadja a vendéget az eszteregnyei Bódi-hegyen. „Most már csak ketten vagyunk itt, végvári vitézek, akik a klasszikus értelemben vett szőlőművelést, pincegazdaságot folytatjuk. Ezelőtt 30-40 éve az egész hegyháton művelt szőlő volt. Nem voltak akácosok. A letűnt korok emlékét a düledező, jellegzetes régi töméspincék őrzik itt a szomszédomban, szinte végig”

A gazda mindennek ellenére nem szomorú, sőt, vidám. Mint beszélgetésünk elején már megtudtuk: egyre több az új birtokos, a vevő az Eszteregnyét övező hegyhátakon. A Mamik és az Eszteregnyei Őszirózsák dalkörök harmonikása idézte a mondást: „A szőlőnek szolga kell, a bornak gazda kell.” – Az új hullám szerint gazdák azért már vannak, de szolgák még nem nagyon akadnak - tette hozzá.

Tehát egyre többen fedezik fel a háborítatlan hegyhátak szépségét - ennyit elöljáróban sorozatunk mai részéből, és térjünk is át a birtok titkaira, a tanácsokra, az ásó, a kapa és a gereblye jegyében.

– A terület apámról maradt rám egyik napról a másikra, de magát a birtokot még a nagyapám vette. Hagyományos, bakhátas művelésű szőlő volt, átalakítottam lugos művelésű szőlővé. – A műszak január elején kezdődik - mondta a nagy meleg ellenére is vidáman a ma már nyugdíjas vasutas.

–  Akkor felmérem az oszlopokat, karókat, mit kell cserélni. Február - március közepén jön a metszés, és kezdődik a fűnyírás. Hetekig, hónapokig.  Én nem kapálom a szőlőt. Ha kapálni kéne, akkor inkább sört innék! Nem szeretek kapálni... - mondta a harmonikás szőlősgazda.

A birtok és a szőlő is rendezett, az ültetvényben van csaknem 30 fajta szőlő a gazda elmondása szerint. A titkok pedig innentől tárulnak fel. Bóka László ugyanis elárulta, a fajták érése - és így a jó bor készítése miatt nem egy és nem is két szüretet tart.

 – Nálam augusztus 20-tól gyakorlatilag október végéig eltartanak a szüretek. Sok kicsit tartok az érések miatt. Kis préssel dolgozom, kis hordóim vannak, így több fajta bort készítek. Volt olyan év, hogy nyolc alkalommal szüreteltem - árulta el a jókedélyű gazda.

Ráadásul nem is foglal állást sem a régi fajták, sem az újak mellett. A Szürkebarát, a Tramini, a Savignon Blanc, a Zalagyöngye és Zweigelt mind a gazdát szolgálja Bóka László szerint. A szőlősorok kialakítása miatt pedig fellelhető az éves szükséglet a jó magyar konyhára. A hagyma és a burgonya helyét évente váltogatja a birtok ura, de szemmel láthatóan jól érzi magát az eszteregnyei dűlőkön a zöldség. „Ősszel felásózom a helyet. Februárban megveszem a dughagymát, aztán amikor az időjárás engedi, elrakom. A krumplit már március közepén elültetem általában. 150-200 kg hagymám terem, vöröshagyma, lilahagyma, fokhagyma. Éves szükségletre elég. A krumpli nem mindig elég, amit itt van, más helyen is termesztek. De azt elmondhatom, nekem még piacon nem kellett krumplit vennem vagy hagymát.”

Egy olyan vadregényes helyszín, mint az eszteregnyei birtok, tele van mondákkal és történetekkel. Bóka Lászlótól is hallottunk hasonlót. A gazda egyszer például fenyőbort kóstolt. „Valahol itt, egy ismerősnél megkínáltak fenyőborral. Aztán néztem, mint a Kadarcs kutya, amikor bekapcsolják a rádiót. Fenyőbor??? Ilyet még én sem hallottam. Aztán kiderült... úgy lett fenyőbor, hogy fenyőfára futott fel a szőlő. Ezért nevezték el „Fenyőbornak”.

A metszéssel kapcsolatban is vannak tanácsok a hegyhátakon, ha valaki jól figyel...

„A szomszédom egy nagy gyümölcsöst tartott fent, hozzáértően kezelte. Nálunk is nőttek a fák, és megkérdeztem: Pista bácsi, mondja már meg nekem, hogyan kell megmetszeni a fát? Rám nézett az öreg, és azt mondta: Gyerek, amelyik ág lelöki a fejedről a sapkát, azt vágd le. Néztem furcsán, aztán rájöttem... amíg én fel nem megyek a létrára, a fára, addig soha nem fogok rájönni, hogyan kell metszeni a fát! Majd ha felmegyek a metszőollóval a kezembe, úgyis megmutatja magát! Ez volt az alapja. Nem azt mondom, teljesen szakszerűen, de célszerűen csinálom ma már.”

Vincze Adél