Finomított aranyról, évszakokról, példaállításról – Márkus Ferenc, a Tanító

Szellemiségét, életszemléletét, értékeit meghatározó visszaemlékezéseit vetette papírra Márkus Ferenc. Nagykanizsa díszpolgára, a zalai Príma-díjas tanáregyéniség, nyelvész manapság így tanít tovább. Nemrég megjelent könyve Iskoláról másképpen, azaz hol, mikor, hogyan válik tanítóvá a gyermek (Történetek magamról, magamból) címet kapta. A kötet hivatalos bemutatóját a tervek szerint ősszel tartják.


(Fotó: Czigóth Sándor)

– A világmindenség rendezettsége, rendje késztetett a könyv megírására. Hosszú életem valamennyi tapasztalata és az ezekről való gondolkodás, elmélkedés adta kezembe a tollat és még valami. A gyorsan múló élet rohanó tempóját kívántam az emlékezés ritmusára lassítani - kezdte nemrég megjelent könyvének keletkezéstörténetét a nyugalmazott tanár. – Ami megérintett az életemben, amihez hozzányúltam az tanított, oktatott, nevelt, irányított, ajánlott nagyon sok mindent, illetve ugyancsak sok mindenről lebeszélt - fogalmazott Márkus Ferenc, aki a nyomdából már kikerült könyvben életének meghatározó emlékeit erősítette meg dokumentum értékű alkotásokkal.

Negyven éves munkájának elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett pedagógus, nyelvész Székesfehérváron született. A műben az iskola előtti kisgyermekkor tanításai, a veszprémi, majd budapesti diákévek és az 1950-es évek közepétől Nagykanizsán realizálódott tanári pálya történeteibe nyerhetnek betekintést az olvasók.  

– Nagyon sok tényező határozta meg a tanítói létemet. Mindennapjaim szeretetteljes és nagyon fontos szereplői voltak a szüleim, anyai nagyanyám, nővérem és két „ismerősöm”.  A napszak, vagyis a reggel, dél, este és éjszaka, a másik pedig az évszak, ahogy beleszülettem, a tél, tavasz, nyár és ősz. Mind a kettő nagyon fontos tényező szüleimmel, tanáraimmal együtt, hiszen megtanítottak beszélni, kérdezni és még inkább hallgatni, figyelni. Az évszakok életem egészének meghatározó tagolásai lettek, hiszen a székesfehérvári kisgyermekkor volt a tavasz időszaka, amelyet bibliai hasonlattal, az Édenkerttel tudom azonosítani - hangsúlyozta Márkus tanár úr.

– A nyár a fővárosi időszakot jelentette: középiskolai, egyetemi tanulmányok, fizikai munka, aztán következett Nagykanizsa, az élet termésének betakarítsa. Életem őszutó részében nagyon benne vagyok, és ennek az írás az a jegye, amivel jól meg tudom jeleníteni - fogalmazott a 90 éves pedagógus.

Fiatalokat és felnőtteket egyaránt tanított pályája során, példakép azonban tudatosan soha nem akart lenni. 

– A példaképállításnak lehettem az egyik szereplője, s talán a többlet az lehetett, hogy nagyon szerettem osztályfőnök lenni. A tantárgyi megjelenésen kívül, más minőségben is meg kellett jelennem, amelyet örömmel, szívesen tettem - emlékezett vissza a nyugalmazott tanár.

– Mind a középiskolában, mind az egyetemen példaértékű, mintaadó tanáraim voltak, melyet tőlük örököltem, azt továbbadtam. A legfőbb tanítóm azonban Jézus Krisztus - hangsúlyozta Márkus Ferenc -, ő sem akart itt a Földön más lenni, mint tanító. Nem példakép, csak olyan, akinek több gondolatát, több megnyilvánulását jó, ha elfogadják a korabeli, majd a nemzedékekkel későbbi emberek. S nem csak elfogadják, hanem követik is - fogalmazta meg az értékrenddel összefüggő gondolatait, majd kiemelte: ha háromszor kezdeném, ugyanígy tanítanék. A Battyhány gimnázium egykori tanárának - saját bevallása szerint - Teilhard de Chardin meghatározta gondolkodásmódját, érzelmi életét és akaratát.

Márkus Ferenc most megjelent könyve végső üzenetét is a francia teológus, filozófus mondatával összegezte: „Az élet nem sár, hanem finomításra váró arany!” Szívleljék ezt meg, naponta tartsák lelki szemeik, szívük, elméjük előtt - tanácsolta a Tanító.

Vuk Anita