Pünkösd ünnepéről, népszokásokról

Június elnevezése a régi kalendáriumokban Pünkösd Hava (akkor is, ha éppen májusra esett). A pünkösd, a keresztény egyházban a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Húsvét után a legrégibb ünnepünk, melyet idén május 31-én ünneplünk.


A Szentlélek eljövetele 15. sz-i hóráskönyvben (Holland Nemzeti Könyvtár adatbázisa www.kb.nl)

A pünkösd szó eredete: a görög pentekosztész ’ötvenedik’ kifejezés, mely utal arra, hogy a húsvétot követő ötvenedik napon történik. Mivel a húsvéthoz igazítjuk, maga is mozgó ünnep, május 10-e és június 13-a közé eshet.

A pünkösd nemcsak időpontjának kiszámításában függ a húsvéttól, hanem tartalmában is kötődik hozzá. A keresztény mitológia szerint a Megváltó halálát követően Jézus lelke ezen a napon szállt le az égből Szentlélek formájában, és egy óriási szélvihart kavarva kiáradt az apostolokra, majd megszentelte őket. A próféták ekkor kapták meg az isteni igazságot, melynek köszönhetően minden embernek el tudták mondani, valójában mi is történt Krisztussal. A Szentlélek kiáradásának történetét az Apostolok cselekedetei (ApCsel 2,1–11) rögzíti. A leírás alapján, miután a Szentlélek eltöltötte őket, az apostolok mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket. Ezáltal született meg az első pünkösdkor az Egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli.


Pünkösd hava 16. sz. végi kalendáriumban

A püspöki szinódus 305-ben rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megünneplését. A katolikus egyházban a II. vatikáni zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése. Bár pünkösdhétfő a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, számos országban, így 1993 óta Magyarországon is munkaszüneti nap.


Gyanó Szilvia

A pünkösdi szokásokról Gyanó Szilvia, a Balaton Múzeum néprajzos-muzeológusa foglalta össze gondolatait:

A 16. századi forrásaink utalnak a pünkösdi királyválasztásra, táncra és játékokra, és tiltják, mint pogány eredetű szokásokat. 1770-ben Tessedik Sámuel arról számolt be, hogy megszüntették a májusi fák bevitelét a templomba pünkösdkor, mert a gazdák legszebb gyümölcsfáikat láthatták ott kivagdosva. Igen, volt, ahol pünkösdkor állítottak májusfát, ahol pedig május elsején állították, ott pünkösd volt a kitáncolás napja. A tiltások vonatkoztak a pünkösdi királynéjárásra, a zöldágazásra és a mulatságokra is.

A pünkösdi szokásokban, énekek szövegeiben különféle évnegyedkezdő, tavasszal, nyárkezdettel kapcsolatos szokástöredékek élnek tovább, de az agrármágiára vonatkozó mozzanatok is előfordulnak. Egyes elemek talán még a római korból származnak, mások középkori egyházi énekek maradványait tartalmazzák, melyekben Szent Erzsébet alakja is feltűnik.


Az ünnep szimbóluma, a pünkösdi rózsa. A 19. századtól díszíti a parasztudvarokat. Balatongyörök, 2020.

Az egész Dunántúlon, Nagykanizsa környékén is a pünkösdi királynéjárás volt a legelterjedtebb pünkösdi népszokás. Ez úgy történt, hogy négy nagyobb lány házról házra vezetett egy kisebbet, a pünkösdi királynét. A kislány fehér ruhát, fején virágkoszorút viselt, a karján pedig virágszirmokkal teli kosarat vitt. Házról házra jártak. A kis királynő feje fölé piros vagy piros mintás kendőt feszítettek ki vagy fátyollal borították be. Éneklés közben mozdulatlanul álltak, vagy lassan körbejárták a királynét. Különféle pünkösdi dalokat „Ma vagyon, ma vagyon, piros pünkösd napja. Holnap lesz, holnap lesz a második napja…”, és pünkösdi egyházi énekeket énekeltek. Előfordult, hogy a kis királynét háromszor magasra emelték, hogy „Ekkora legyen a kendtek kendere!” Ha valaki nem szívesen látta őket, gyorsan leguggoltatták a királynőt, hogy a gazdasszonynak ne nőjön meg a kendere. A 20. századi leírásokban már gyakran egy hatodik kislány is volt a csapatban, aki kis kosarában az adományokat gyűjtötte.

Pünkösdkor táncmulatságokat, bálokat tartottak. A Kanizsához közeli Kiskomáromban már ősszel koszorúba font gesztenyét tettek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. Időjárásra is következtettek: „Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz.” A „pünkösdi eső ritkán hoz jót.”

Szokás volt pünkösdkor a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat tűzni (nyírfaágat, gyümölcsfaágat, bodzát), néhol pünkösdi rózsát is tettek az ágak közé. A pünkösdi rózsa amúgy is az ünnep szimbólumának számít. Pünkösd idején nyílik, a parasztkertek kedvelt növénye a 19. század óta. A templomokat is pünkösdi rózsával díszítették pünkösdre. (Bazsarózsa a másik neve. Hazája az Alpok és a Nyugat-Balkán. Az ókori görögök és rómaiak vadon termő gyógynövényként ismerték.)