Élményutazás, örömfagyizás – megnyílt a világ


Fotó: Horváth Zoltán

Három hónap szigorú karantén után nem csak az ajtókat nyitották ki a Nagykanizsai Egyesített Szociális Intézményben. A gondozottakat, lakókat jutalmazta meg az idősotthon vezetése - ily módon köszönték meg a kitartást, a hozzáállást az elmúlt, nehéz hónapok után.

Lelkesen várták a városnéző kisvonatot, a Dottót a Teleki úti idősek otthona mellett az ellátottak múlt hét csütörtökének reggelén. Számukra valóban újra kitárult a világ, hiszen veszélyeztetett korosztályként szigorú karanténban töltötték az elmúlt hónapokat.

– Az országos tisztifőorvos március 8-án lezárta a bentlakásos intézményeket, majd kijárási tilalom lett elrendelve. Kereken három hónapig az idősotthonok lakóit látogatni sem lehetett, de ők sem hagyhatták el az intézményt. Ez az időszak rendkívül nehéz volt, nekik és a dolgozóknak is. De túléltük! Sikeresen. Sikerült a vírust kivédenünk és megőrizni az időseink testi-lelki állapotát. Ez most egyfajta jutalom, hiszen az elmúlt három hónapot megértéssel, türelemmel viselték. A város közben épült, szépült, szerettük volna megmutatni nekik mindazt, ami változott - fogalmazott Koller Jutka, a Nagykanizsai Egyesített Szociális Intézmény igazgatója.

Az újfajta koronavírus - ahogyan az országos sajtóban is szerepelt - tömeges fertőzéseket okozott az idősotthonokban. Nagykanizsát elkerülte a hullám.

– Nagyon szigorú intézkedéseket hoztunk, amelyek a mai napig érvényben vannak. Az átlaghoz képest korábban lezártuk az intézményt, a ki- és bejárást korlátoztuk. Még ma is szigorú beléptetőrendszer van életben. Most már fogadunk látogatókat, de rájuk a szigorú szűrés ugyanúgy érvényes. Ezt másként nem lehet véghezvinni, szigorúan, következetesen betartani és betartatni a szabályokat - hangsúlyozta az intézmény vezetője.

A vonatozó, fagyizó lakók arcán is tükröződött az öröm, kimozdulhattak a falak közül. Az idősek elkocsikáztak a Csónakázó-tóhoz, majd a Fő út és az Erzsébet tér érintésével Kiskanizsa leghíresebb fagyizójánál álltak meg felfrissülni.

– Most végre kint lehetünk! A hosszú bezártság után. Nehéz volt, de hát, muszáj volt nekünk eltűrni. Nem tehettünk mást. Kicsit szomorúak voltunk, de közben énekeltünk, telefonon beszélgettünk a családdal, a gyerekekkel... és végül elteltek a szomorú napok is - fogalmazott Hársfalvi Ferencné Elvira.

Természetesen minden időskorú lakónak a szerettei hiánya volt a legfájóbb az elmúlt időszakban, de kivétel nélkül elfogadták a szigorú rendelkezéseket és a bevezetett új szabályokat. A vonatos városnézést pedig hasonlóan élvezték, mint egy-egy rendezvény alkalmával a gyerekek.

– Ez az út nekünk egy felszabadulás! A szó szoros értelmében. Be kellett tartanunk a szabályokat az otthonban, de most látjuk hasznát annak, hogy akkor szót fogadtunk. Hallgattunk a nővérekre, minden alkalmazottra, aki csak van az otthonunkban. Tényleg, nagyon vigyáztak ránk! Senki nem lett beteg, nem tört be hozzánk a vírus. Nagyon köszönjük! - mondta meghatódva Csondor Ferencné Margit. Sietve még hozzátette: a fagyizós vonatozás a bezártság után számára egy újjászületés....

A kemény és szigorú szabályok, a bezártság ugyanúgy érintette a NESZI személyzetét is, mint a lakókat, a gondozottakat. Róluk kevesebb alkalommal esik szó. Az örömfagyizás kapcsán viszont sikerült egy ápolónőt is megszólaltatni.

– Igen, megterhelő volt ez az időszak, számunkra is. De próbáltuk a családot úgymond helyettesíteni az idős lakóinknak. Rengeteg játékot találtunk ki ezekben a hónapokban. Társasjátékok kerültek elő, volt közös éneklés, tényleg igyekeztünk. Ez idő alatt különösebben nem is volt szükség orvosra, speciális ellátásra. Jól átvészeltük, és vidáman - mondta el lapunk kérdésére válaszolva, és véleményét összegezve Somogyiné Horváth Gyöngyi, a NESZI ápolója.

Vincze Adél