Nyár van és vidámság! – Ezt tükrözi majd a Tüttő János Nótaklub műsora

A Kanizsai Kulturális Központ nyári szabadtéri programsorozatában elsőként a Tüttő János Nótaklub ad műsort július 15-én, 19 órakor a Medgyaszay Ház előtti téren.

Beszélgetésünk középpontjában a fennállásának 20. évfordulójára készülő nótaklub áll.

Mindenki megtalálja a kedvére valót

Major Lajos, Dankó Pista Életmű-díjas elnök elöljáróban elmondta, úgy állította össze az 1 órás, 33 nótából álló műsorukat, hogy mindenki megtalálja benne a kedvére valót. Magyarnóták, régi slágerek, örökzöldek váltják egymást a tér szabadtéri színpadán.

A jótékonykodás sem áll távol a csapattól, hiszen énekeltek beteg gyermekek, rászorulók megsegítéséért, és természetesnek tartották, hogy a dödölle- és a fánkfesztiválon is szeretetből énekeljenek. Szeretik a közönségüket, és úgy érzik, a közönség is szereti őket. Mindent meg is tesznek azért, hogy a kedvükbe járjanak.

Névadójuk, Tüttő János közismert csárdásával kezdenek majd. Nyár van és vidámság – tárja szét mosolyogva a kezét Major Lajos. A szívekre, a lelkekre kívánnak hatni, és bíznak benne, hogy a közönség most is velük énekel, mint már annyiszor.

Sok szép koncertet adtunk szerte az országban, aztán a Felvidéken, Erdélyben, Szlovéniában. Van már múltunk és sikerünk is. Reméljük, a koronavírus nem szól közbe, és november 7-én, az éves nagykoncertünkön bemutathatjuk a 20 éves történetünket egy kiállítás keretében. Talán visszatükrözi majd a múltunkat és azt a sok-sok munkát, amit belefektettünk.

Major Lajosról azt is el kell mondani, hogy 27 éve énekel a Jézus Szíve Plébániatemplom Szent Imre Kórusában. Sajnos egyre erősödik benne az a szívfájdalma, hogy hiányzik az utánpótlás, a fiatalság mindkét közösségből. A dallamok nem keverednek össze benne – nyugtázza. – Teljesen más világ a kettő, de ugyanaz a lélek szükséges mindegyikhez. Az egyházi zene az alapja minden zenének, és a magyar nóta a magyar ember imádsága. Gyakran előfordul, hogy ennek szellemében szól a közönséghez, és így folytatja: „Hát akkor imádkozzunk!”

A magyarnóta szeretete hajt bennünket

Nagy örömmel vettük, hogy a pandémia után végre próbálhatunk, és mindannyian megvagyunk. Nem üres egy szék sem a próbatermünkben – hangsúlyozta Vajda Mária klubtag. – Már a nyár közepén járunk, és nagyon várja a közönségünk, hogy színre lépjünk, és újra hallgathassanak bennünket a gesztenyefák árnyékában. A mostanihoz hasonlóan több esetben részt vettünk jótékonysági rendezvényeken is. Nem a pénz dominál, a magyarnóta szeretete hajt bennünket igazán. Mindannyian elmondhatjuk, hogy mindent a magyar nótáért! Éltető hatása van az együttlétnek, együtt éneklésnek. Az elmúlt időszakban azonban kénytelenek voltunk otthon énekelni. Megkerestünk egy-egy nótát valamelyik közösségi oldalon, és bekapcsolódtunk. Előttünk volt a példa, mi pedig úgymond kísértük a nótaénekeseket…

Az együttlét, az összetartozás sok-sok évet ad még a társaságnak

Német Tibor alapító tag a feleségével, Némethné Lakatos Mártával szinte a kezdetektől együtt énekel a klubban. – Mindenkinek elvonási tünete volt a koronavírus-járvány miatt – fogalmazott Tibor. – A hosszú kihagyás után örömmel jöttünk annak ellenére, hogy tartunk még a vírustól, hisz jóval 70 év fölött van az átlagéletkorunk. Valamikor régen az egyik nagyon szeretett társunk azzal a mondással nyilvánult meg, hogy gyerekek, ti már adtatok nekem 10 évet. Én azt hiszem, ennek a társaságnak az együttlét, az összetartozás sok-sok évet fog még adni. Tanulással telt az elmúlt időszak, gyakoroltuk azokat a nótákat, amik kimaradtak a fellépéseinkből.

Mindig számíthattunk rájuk, és ők is számíthatnak ránk

A nótaklub mint művészeti közösség egy értékes színfoltja Nagykanizsának. Messzire vitték a város jóhírét – erősíti meg Kovácsné Mikola Mária, a KKK igazgatója. Nem véletlen az a jelmondatuk, hogy Nagykanizsa a nóta fővárosa. 2004-ben amikor az első Bor- és Dödöllefesztivált megszervezte a HSMK, attól a pillanattól kezdve a Tüttő János Nótaklub nemcsak a szüreti felvonuláson, hanem a kulturális műsorban is mindig fellépett. És bizony a szüreti felvonulásért egyetlen egy fityinget sem kértek. Ha bármikor szükség volt arra, hogy valakit mozgósítsunk értékes színfoltként, akkor ők mindig készen álltak, és nem a markukat tartották elsősorban. Azt szokták mondani, gyerekek, annyit fizettek, amennyit tudtok. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a város legtöbb művészeti csoportjával ilyen jó nexusban vagyunk. Amikor baj van, akkor összetartunk, vállvetve kiállunk egymásért, amikor meg kicsit könnyebb az életünk, akkor örömködünk. Arisztotelész jelmondata szerint az én mottóm: a műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék. Ez a mondat nagyon megállja a helyét ebben a járványügyi veszélyhelyzetben, ami most már lecseng. A közösségnek megtartó, éltető ereje van. Olyan, mint a víz. Tiszteletre méltó az a nemes értelemben vett alázat, az a fegyelem, az az összpontosítás, ahogy ők ehhez a műfajhoz állnak, illetve amilyen elánnal készülnek a mindenkori fellépésükre. Ezúttal is köszönöm nekik az együttműködést. Mindig számíthattunk rájuk, és ők is számíthatnak ránk.

A megszólalókat hallgatva valamennyiükből kicsengett az elavultnak tűnő, ám mégiscsak vágyott szó: a szeretet.

Bakonyi Erzsébet