Elkallódott múlt – Mi lesz veled Lazsnaki kastély?

facebook megosztás

„Nagy, szép, művészi kivitelű és magában is megtekintésre érdemes sodronyrácsozat környezte park közepén új, kéttornyú palotácska áll, melyet köznéven „kastélynak” hívnak és mely nagy facsoportokon keresztül barátságosan tekintget ki az országútra” - így írt 1892-ben a budapesti Látogatók Lapjának tudósítója az akkor új Lazsnaki kastélyról. Az évtizedek óta az önkormányzat tulajdonában lévő ingatlant most versenytárgyaláson kínálja a város.

A 20 éve üresen álló épületet és a telket évtizedekkel ezelőtt még 195 millió forintért szerette volna értékesíteni az önkormányzat. Az azóta még inkább az enyészetnek átadott épület, és a hozzá tartozó park 46 millió forint + áfa kikiáltási áron várja új tulajdonosát. Ha megkérdeznék egy helybeli fiatalt, hogy hol van Kanizsán a Lazsnaki kastély, vajon tudná mit keresek? Talán nem csoda, hogy még látásból sem, hiszen a palini városrészben lévő, egykor pompás épületet a feledés homálya mellett a növényzet is elborította. A helyi védettség alatt álló, több mint nyolcszáz négyzetméteres épületről, és a hozzá tartozó háromhektáros ősparkról ma már nehéz elhinni, hogy valaha pezsgő társadalmi élet helyszínéül, katonák vagy éppen idősek lakhelyéül szolgált.

Az Inkey család lazsnaki vendégfogadója a korabeli írások szerint a 17. században épült. A gyorsan és folyamatosan fejlődő major északi részén lévő területből vásárolt Back Károly uradalmi intéző, aki 1891-ben építtette fel 25 szobás kétszintes, patinás kastélyát. Volt táncterem, biliárd-szoba és egész sor más játék-szoba is. A hozzá tartozó parkban tó, szökőkút, kertészlak, üvegház és mesterséges várrom is helyet kapott. A terület adottsága miatt hajdan egy városi téglagyár is létesült, később ennek a helyére épült a lazsnaki vadászház, amely a zsandárok laktanyája lett, majd katonai kaszárnyaként is használták. Az 1940-es évek elején tüdőszanatórium működött itt, a háború utolsó éveiben pedig katonai rehabilitációs intézet volt. Ezt követően lett idősek, mozgássérültek, majd értelmi fogyatékosok otthona. A szociális intézmény volt a nagy múltú kastély utolsó funkciója.

Néhány helyiségben csak a legutolsó lakóknak felfestett mesefigurák jelzik a falakon, hogy itt anno élet volt. Az épületen felkúszó borostyán, a betört ablaküvegek, a néhol omladozó plafon, vagy az ajtófélfáról lepergő festék mutatja: ugyan még élek, de nem vagyok jól!  A többhektáros őspark, az egykori gyümölcsös egy részén jelenleg paintball pálya működik, a terület többi része pedig inkább egy erdő látványát nyújtja. Az épület minden eleme felújításra szorul, nem véletlen, hogy a telek ma már többet ér, mint maga a kastélyépület. A város – immár nem először – megpróbálkozik „Lazsnak” értékesítésével. Vajon lát benne valaki fantáziát? Lesz szálloda, szabadidős-központ vagy kastély? Nemhiába írta a már korábban idézett tudósító: „Szép pénzbe kerülhetett szinte a semmiből elegáns, válogatott fényűzéssel berendezett birtokot elővarázsolni, amelyik kicsinyben szinte az, mint a világhírű Festetich-birtok Keszthelyen nagyban.”

Vuk Anita

Fotó: Czigóth Sándor

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.