Csend, nyugalom, tiszta levegő munkával – a béke domboldala Zalakaroson


(Fotó: Czigóth Sándor)

Hangulatos, dombos, kanyargós utak vezetnek fel a zalakarosi hegytetőre. Az egyik utcában – a meredek partoldalban található Berkes Éva és Kovács János birtoka – amely kikapcsolódást és a zöldségek, gyümölcsök mellett friss energiát biztosít.

Október derekán már nem sok helyen lehet mit nézegetni a veteményesben, szinte mindenhonnan kikerült a betakarítani való. A kiskertek nyomait azonban még őrzik a földek, főként, amikor szép, gondozott területről van szó, virágokkal, különböző díszítő elemekkel körülvéve. A zalakarosi Alsóhegyi utcának különleges bája, hangulata van, nem véletlenül talált gazdára egy sok évig elhanyagolt terület, a hétvégi házzal együtt. - Sokáig nézegettük az interneten a birtokokat, milyet, hogyan tudnánk venni. Tavaly télen találtunk rá erre a hirdetésre, a terület már a képek alapján megtetszett. A kis házikó, a környezete... - emlékezett vissza Kovács János.
Párjával közösen döntöttek a birtok megvásárlása mellett, ami azóta rengeteget változott. Folyamatosan szépítik, építik a területet az új tulajdonosok, akik nem véletlenül szerettek volna egy saját birtokot, messze a város zajától.
- Amíg még nem volt birtokunk, otthon nagyon sokat pihengettünk. Én ugyan elmentem nyugdíj mellett is dolgozni, mert nem bírtam a bezártságot. Nagyon örülök, hogy megtaláltuk ezt a birtokot, a párom is leköti magát, nem csak otthon vagyunk a televízió, az internet előtt... Mióta megvan a kis karosi házunk, ő is sokkal fittebb, sokkal több mindent meg tud csinálni, nem olyan fáradékony, nekünk ez nagyon bevált – fogalmazott Berkes Éva.


(Fotó: Czigóth Sándor)

A terület egy meredek domboldalban helyezkedik el, a tulajdonosok azokat az elöregedett növényeket, fákat, amelyek veszélyesek voltak, kivágták. De hasznosítottak mindent, hiszen díszítőelemként, esetlegesen ülőhelyként jól beváltak a több, mint 100 éves gesztenyefák - vagy a megmaradt tuskóik. Ráadásul a meredek partoldal karbantartására is kitalált valamit a pár – kis utcácskák vezetnek fel a hegytetőre, virágágyásokkal díszítve.
- Annak idején kimondottan ez a domboldal tetszett meg nekünk. A páromat megkértem, ilyen legyen, az én kedvem szerint, mert szeretem a virágokat – ő pedig hajlandó volt minderre – árulta el mosolyogva Éva. Természetesen az elmondottakhoz volt megjegyzése Jánosnak is. - A férfiak praktikus lények. Én először nem így gondoltam. De végül is jól sült el a dolog, mert nagyon szép lett, nagyon tetszik. Ezek a kis utcák, teraszok barátságosak, mutatósak, le a kalappal a párom előtt – mondta büszkén Kovács János.


(Fotó: Czigóth Sándor)

A zalakarosi birtok úgymond „tetejére” felérve pazar kilátás, gondozott terület fogadja a látogatót, és természetesen a veteményes nyomai. Hiába fiatal a birtok - alig egy éve van a tulajdonosai gondozásában - fontosnak tartották, hogy saját zöldség kerüljön az asztalukra a mindennapok folyamán.
A párom előkészítette a területet, aztán megvettünk mindent, amit szerettünk volna. Paprika-, paradicsompalántát, és hagymát. A fokhagyma és a vöröshagyma bő termést adott, még most is kitartunk vele. A vöröshagyma fogyasztása nagyon fontos! Persze szeretjük is... ezért is ültettünk belőle sokat. Idén ősszel még többet rakunk majd el. A vöröshagyma egészséges, sok benne a vitamin, minden nap megeszünk belőle legalább egy-egy fejet – mondta el Berkes Éva.
A kristálytiszta levegő, a nyugalom és csend mellett természetesen sok-sok munka szükséges egy birtok rendben tartásához, illetve alakításához. De Éva és János állítják: semmihez nem fogható, semmi nem ér fel azzal, amikor a saját földjükön dolgoznak a nyugalmuk, és egészségük érdekében is.
 

 

Vincze Adél