Messzire világító, emberséges EMBER volt…

2020. október 9-én, 75 éves korában elhunyt Tarnóczky Attila tanár, Nagykanizsa első szabadon választott országgyűlési képviselője, Nagykanizsa alpolgármestere, Podmaniczky-díjas helytörténész. Sokoldalú tevékenységével beírta magát városunk történelmébe.

Akik kérdeztünk tőle valamit, időnként úgy éreztük, mintha átlátna rajtunk, olvasna a gondolatainkban. Nem lehetett olyan kérdéssel hozzá fordulni, amire ne válaszolt volna higgadtan, mosolyogva. Tarnóczky Attila haláláig részt vett a város közéletében. Podmaniczky-díjas helytörténészként fáradhatatlanul kutatta a város történetét. Az Éljen Városunk Egyesület elnökeként pedig a város demokratikus fejlődésért dolgozott. A városvédő halálának hírét az Éljen Városunk Egyesület a facebook oldalán közölte. Tarnóczky Attila 1945-ben Nagykanizsán született. Középiskolai tanulmányait Kanizsán végezte, majd az ELTE kémia-fizika szakán diplomázott. Később technika tanári végzettséget is szerzett. 1971-2005-ig a Dr. Mező Ferenc Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolában tanított, valamint ebben az időszakban a levelező tagozat vezetője is volt. 1990 és 1994 között Nagykanizsa és körzete egyéni parlamenti képviselőjeként az országgyűlés önkormányzati bizottságának alelnöke volt. A Magyar Demokrata Fórum színeiben nyerte meg a választást. 1998-tól városunk alpolgármesteri posztját töltötte be. Több cikluson át a megyei és a városi közgyűlésben tevékenykedett. Tarnóczky Attila hosszú évek óta Kanizsa helytörténetének fáradhatatlan, önzetlen kutatójaként dolgozott. Emellett részt vett a városvédő egyesület munkájában is. Tarnóczky Attila a Kanizsai Múzeumért Alapítvány kuratóriumának tagjaként is tevékenykedett.

2003-ban kezdeményezte a kisméretű, lényegi információkat tartalmazó várostörténeti táblák elhelyezését a nagykanizsai, helytörténeti szempontból fontos épületeken. Kutatómunkája során több mint ötszáz kanizsai épületet, a hozzájuk tartozó történeteket, hajdani személyeket, szervezeteket örökített meg, és tett elérhetővé a Hol, mi? internetes adatgyűjteményben, mely a Halis István Városi könyvtár honlapján érhető el. Baráth Adrienn, a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Művészeti Iskola igazgatója a megdöbbentő hír hallatán tette közzé az intézmény közösségi oldalán, hogy Tarnóczky Attila, halála előtt pár nappal még a zeneiskola épületénél segítette az emléktábla felhelyezését. „A táblán elhelyezett szöveg sokunk számára nyújt új információkat az épület történetéről. Köszönjük Tarnóczky Attila!” Tarnóczky Attila 1990-ben, politikusi pályájának elején, a választások előtt egy kerekasztal beszélgetésben mondta: - Az új parlament legitimitását nem az fogja adni, hogy az odakerülők alkalmasnak tartják-e magukat vagy sem, hanem az, hogy az ország népe alkalmasnak tartja-e őket. …A fasizmus megbukott, s az utolsó szögeket verik a marxizmus-leninizmus koporsójába. Az egész világon a polgári demokrácia felé hajlik az átalakulás, ezt akarom segíteni. (Kanizsa Újság 1990. március 15.)

Károlyi Attila az ÉVE önkormányzati képviselője Tarnóczky Attilával még egészen kis srácként ismerkedett meg, mint a Hunyadi iskola nyári napközise, Ő pedig mint felügyelő egyetemi hallgató, a nyári gyakorlaton. „Nagyon jó fej volt, nagyon szerettük, egyszer ezt említettem is neki, amire ő a szokott mosollyal válaszolt; "Lehet, én nem emlékszem." – Azt hiszem a mérhetetlen szerénység válaszolt belőle, amit később is, számtalan alkalommal tapasztaltam, ha egy - egy, valóban nagy dolgot vitt véghez, páratlan szerénységgel utasította vissza az elismerést. Ő viszont tudott megköszönni, elismerni, ha ismeretei kiapadhatatlan tárházába újdonsággal köszöntött be valaki. Magam az Ő elismerését mindennél többnek tartottam és tartom ma is, mert ez minőséget jelentett, és kitüntetést - Tarnóczky Attila számomra fogalom volt és marad, ahogy mondják: etalon, amihez csak igazodni lehetett, és lehet ma is. Kimondhatatlanul sajnálom, nagyon fog
hiányozni nekünk, de bizton állítom, ugyanígy: az egész Városnak. Ez pedig azt jelenti, hogy új lakó költözött a Nagykanizsai Panteonba.”

Miután a szomorú hír sok helyen megjelent, a város közéletének szereplői közül sokan búcsúztak az interneten Tarnóczky Attilától. A Thúry György Múzeum munkatársai, mint a múzeumuk fáradhatatlan segítőjétől, Nagykanizsa helytörténetének lelkes, önzetlen, kiemelkedő tudású kutatójától, a Kanizsai Múzeumért Alapítvány kuratóriumának egykori tagjától búcsúztak. Cserti Tibor, a városvédők nevében búcsúzott. „Ismét szegényebbek lettünk egy városát szerető és Egyesületünk kebelében is önzetlenül, fáradhatatlanul tevékenykedő helytörténésszel: TARNÓCZKY ATTILA tagtársunk, barátunk örökre távozott közülünk. Munkássága példaértékű számunkra és hisszük, hogy az általa feltárt és közzétett várostörténeti dokumentumok mindig emlékeztetnek rá.”

Balogh László polgármester így írt: „Tarnóczky Attila hosszú évek óta Nagykanizsa helytörténetének fáradhatatlan, önzetlen kutatójaként dolgozott, a városvédő egyesület munkáját is támogatta. Halálával nagy veszteség érte városunkat.” Tarnóczky Attila nyugdíjas éveit aktívan töltötte. Gyermekei tanulmányaikat befejezve korán kirepültek a családi fészekből. Nyugdíjazásával megtalálta feladatkörét, és önként vállalt munkájával maradandót, értékeset alkotott. Feleségével, Zsuzsával mindvégig szeretetben, példás családi életet éltek. Tarnóczky Attilával május 15-i számunkban készítettünk utoljára interjút. Mikó- Baráth György írását változtatás nélkül olvashatják a Kanizsa Újság nyomtatott formájának  13. oldalán.

 

Bakonyi Erzsébet – Dóró János - Tar Mihály

(Fotók: Kanizsa Kézirat)