Nagykanizsán is elsősorban a diákok szimpatizáltak a forradalom eszméivel és akartak változást…

facebook megosztás

 

1991. október 22-én a Thury György Gépesített Lövészdandár parancsnokának, Poprádi Zoltán ezredesnek a meghívására Nagykanizsára érkezett az 1956-os forradalom időszakában a Lövész
ezred parancsnoka, Üveges Lajos alezredes és számos szolgálatot teljesítő katona. Október kiemelkedő eseményeire emlékezve és készülődve átlapoztam az alakulatunk történetét megörökítő könyvet, amelyből az 1953-57 közötti eseményekre az adatok, az információk szinte teljes egészében hiányoztak – emlékeztetett az egykori Dandár Parancsnok, Poprádi Zoltán.

Hiteles képet szerettünk volna kapni az 1956-1957-es időszakról, ezért megkíséreltük az egykori parancsnok, egyben ezen időszak Nagykanizsa Helyőrség Parancsnokának és az akkor szolgálatot teljesítő katonák felkutatását. Eredeti dokumentumokra leltünk, de a család, az egykori kollégák és a szemtanúk is segítettek megtalálni Üveges Lajos őrnagyot a miskolci otthonában.
A meghívott, közelben élő, akkori volt katonatársak már velem együtt várták az érkező, ekkor már rehabilitált alezredest. Kilépve az érte küldött szolgálati gépjárműből azon nyomban érezni lehetett a szomorúságot, a megtörtséget a tekintetéből, azonban egész lényéből sugárzott az öröm, az érdeklődés, hogy újra a volt laktanyájában lehet a volt katonái egy részével és a harmincöt év elteltével szolgálatot teljesítőkkel. Kötetlen beszélgetésünk során világosan kirajzolódott, mi is történt valójában Nagykanizsán 1956 októberének végén. 1956 februárjától jelentős összevonás és átszervezés következtében Nagykanizsán is változások történtek. Nagykanizsán, a Teleki úton lévő Dózsa laktanyában állomásozott a 29. lövészezred. Ezt az alakulatot – melynek parancsnoka Üveges Lajos őrnagy volt –, 1956 novemberében felszámolták. A helyőrségben volt még akkoriban a 18. légvédelmi tüzérosztály, a nagykanizsai városi kiegészítő parancsnokság és a tiszti klub. A fővárosban kirobbant forradalom híre csak néhány nap elteltével ékezett el Nagykanizsára és fejtette ki hatását. Az október 23-án kezdődő dicső napok országosan Budapestre és a nagyobb városokra korlátozódtak, így Nagykanizsán is elsősorban a diákok szimpatizáltak a forradalom eszméivel és akartak változást. A helyi hatalom néhány órán belül összeomlott, a városban szinte atrocitások nélkül viszonylag békésen zajlottak le az események.

A helyőrség egykori parancsnoka, Üveges Lajos őrnagy szerényen emlékezett, ugyanis a felső katonai vezetés részéről nem érkeztek egyértelmű parancsok, utasítások, így a városban megalakult
forradalmi munkástanácsokkal, a nemzetőrség helyi vezetőivel működött együtt. Fontos elvként tartva, hogy fegyvert nem ad át és semmilyen körülmények között nem használja fel a lakosság ellen.
Emlékeztetett arra a több száz fős tüntető tömegre, akik kérték, hogy csatlakozzanak hozzájuk és vonuljanak Budapestre. Azokban a napokban kifejtette egyetértését a tüntetőkkel, egyben kérte a megértésüket, mert nem hagyhatta el a helyőrséget. A forradalmi események irányítását olyan személyek vették át, akik reálisan ítélték meg a kialakult helyzetet és mindent elkövettek azért, hogy elkerüljék a vérontást. Egyetlen lövés sem dördült el, a beérkező szovjet csapatokra senki sem lőtt.

– A helyzet az volt, hogy november első napjaira védelmi tervet készítettünk a város megvédésére – emlékezett a volt helyőrség-parancsnok. A védelmi terv része volt a műszaki zárrendszer telepítése, és a nemzeti bizottság hozzájárulásával fegyverek kiosztása a városi üzemek, vállalatok részére, valamint a katonaviselt férfiak laktanyában történő fogadására. A város magára maradt, és a Budapesten elérhető és információt adók a katonai ellenállás reménytelenségét közölték. A helyőrség november 5-én ellenállás nélkül a szovjet csapatok kezébe került, és a kint lévő fegyverek a Teleki úti laktanyába kerültek beszállításra. A megtorlás országszerte bekövetkezett, közel tízezer tisztet leszereltek, és közel ezer fő ellen különböző eljárás indult, ami elérte a Nagykanizsán szolgálatot teljesítőket is. Üveges Lajos őrnagyot 1957 elején leváltották parancsnoki beosztásából, majd 1958 januárjában bíróság elé állították. A katonai bíróság ítélete alapján lefokozták, négy év börtönbüntetéssel, illetve részleges vagyonelkobzással sújtották. Két év után szabadult, majd a paksi atomerőműnél dolgozott, ahonnan később nyugdíjba ment. 1990. október 23-án Üveges Lajos visszakapta rendfokozatát, és a Magyar Honvédség nyugállományú alezredeseként tisztességes nyugdíjra jogosult.

- Amikor visszaemlékszem a közel 30 évvel ezelőtt történtekre, látom magam előtt azokat nagyszerű épületeket, amelyek az ország egyik legszebb laktanyájához tartoztak, helyet adva 2000 katonának, benne tiszteknek, tiszthelyetteseknek, polgáriaknak és a szolgálatot teljesítő honvédeknek. Ezen a közel 30 ha-os területen bevásárlóközpont található jelenleg, és készül a korábbi sportpályák területén egy új, minden igényt kielégítő sportcsarnok – zárta visszaemlékezését Poprádi Zoltán.

 

Bakonyi Erzsébet
(Fotók: Poprádi Zoltán gyűjteményéből)

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.