Búcsú a Monyitól - Engem nem veszítettek el, és én sem őket

facebook megosztás

Évtizedek óta ismert hely, ismert épület volt a Monostori Borozó - vagy ahogy a fiatalabbak ismerték és emlegették - a Monyi. Az ajtaja több mint egy éve zárva volt, az ablakon át sem lehetett látni az idősebb törzsvendégeket, akik éppen sakkoztak. Az elmúlt egy hét alatt végleg eltűnt - lebontották a város egyik kultikus épületét.

Ma már semmi nem látszik az épületből, a bontást több mint egy hete kezdték a szakemberek. A tetőgerendák fűrészelésekor sokan megálltak az Eötvös téren egy-egy pillanatra. Emlékeiket, talán fiatal éveiket búcsúztatva. Ekkor beszélgettünk Horváth Antallal, vagy, ha úgy tetszik, Tóni bá'-val az épület közelében. Így ez az írás egyfajta nekrológ, hiszen, ha minden vendég kötődését, legszebb emlékét le szeretnénk írni, az egész újság terjedelme is kevés lenne. Ezért inkább meséljen egy kicsit Tóni bá', aki 1989-től 31 éven keresztül várta a vendégeket a pultban.

 - Az az igazság, hogy a negatív érzéseken már régen túl vagyok. Ezt az áldott kocsmárosi tevékenységet 31 évig műveltem ebben az egységben. Ez sok szép, gyönyörű dologgal járt, sok kapcsolat született köztem és a vendégek közt, vendégek és vendégek közt. Rengeteget kellett dolgozni azért, hogy azt a szintet elérjük, ahol abbahagytam - mondta el visszaemlékezve Horváth Antal. - Amikor átvettem, 1989-ben, rengeteg munka volt vele... akkoriban erre ment el a kereset. Az épület a Monostorapáti TSZ boltja volt, én pedig a dolgozójuk. Nagyon jó borokat szállítottak ide - aki Kanizsán jó bort akart inni, ide jött, a Monostoriba. És jött a privatizáció. Megkérdezték tőlem, hogy megvenném-e, működtetném-e vállalkozóként. És sikerült! Elkezdődött az átalakítás, a korszerűsítés, a berendezés kialakítása... iszonyat sok pénz. De nem sajnálom, nagyon szép üzlet lett belőle - idézte a több évtizeddel ezelőtti történéseket Horváth Antal. 

A "Monyit" másfél évvel ezelőtt vásárolta meg egy befektető, társasház épül az egykori, szép emlékeket őrző épület helyén. - Akkor, amikor eladtam... bántam... De most, ha belegondolok, a covid mit művelt a vendéglátással... hálát kéne adnom, hiszen 2020 óta az üres üzletemben állhatnék. Másrészt - és nem utolsó sorban - a korom miatt gondolnom kellett arra, hogy tényleg abba kell hagyni. 70 éven felül vagyok - mondta a Monyi egykori tulajdonosa még mindig ugyanúgy mosolyogva, mintha pult mögött állna. 

A bontást nézve számtalan emlék, élmény tört felszínre. Mint ahogy az egykori kocsmáros fogalmazott: rendkívül büszke arra, hogy nem csupán az idősebb, régi törzsvendégek látogatták az üzletét. Sok fiatal volt az utóbbi években, akik számára törzshellyé vált a Monyi. Időközben - tanulmányaik miatt - más városokba költöztek, de amikor hazalátogattak, nem hagyták ki a Monyit. 

Beszélgetésünk így ért véget: " Kérdezz még! Mesélek! Annyi mindent tudnék még mesélni!" Meséljenek tovább az emlékek, a közösségi oldalak fényképei, a közös élmények. Örökre.

Vincze Adél

Fotók: Kanizsa TV

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. február 26-án megjelent számában olvasható.

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.