Két keréken, két lábon – Csengessen, vagy ne csengessen?

Az elmúlt napok hűvösebbre fordult időjárása miatt ugyan kevesebben sétálnak és kerékpároznak az utcákon és a Csónakázó-tó körül, mégis szemmel láthatóan előkerültek a kerékpárok a tárolókból.

Fiatalok és idősek egyaránt szívesen kerekeznek, de az örömükbe olykor üröm is vegyül. Különösen azokon a járdaszakaszokon, ahol nincs kijelölve kerékpárút. A mai kerékpárok nem csörögnek, zörögnek, és bizony gyakran előfordul, hogy csak 1-2 cm-en múlik, hogy föl ne lökjék a gyalogost, s megússza annyival, hogy csak a táskát súrolják a kerekek.

Smolcz Frigyessel, a Kőrösi Csoma Sándor-Péterfy Sándor Általános Iskola intézményvezetőjével már korábban is beszéltünk a témáról. Akkor azt vitattuk meg, hogy csengessen, vagy ne a kerékpáros, ha közeledik az előtte haladó gyalogoshoz. Végül arra a közös véleményre jutottunk, hogy ne zavarjon bennünket a csengetésével. Akkor mégis mit tegyünk, hogy épségben hazajussunk? – tértünk vissza a témára Frigyessel, aki a családjával együtt évek óta tagja egy kerékpáros baráti társaságnak, és Söprű kutyájukat is nap, mint nap sétáltatják. Biciklis társaival és a családjával rendszeresen kerékpároznak a környéken, a Balaton-parton, Szlovéniában, Ausztriában, Olaszországban. Autósként, kerékpárosként és gyalogosként is van tapasztalata, véleménye arról, hogy hogyan közlekedjünk, és hogyan ne, ha a kerékpárosoknak is kijelölt járdán megyünk.

– Kölcsönösen figyeljünk oda egymásra. A kerékpáros ne hajtson gyorsan, a gyalogos pedig ne ugrabugráljon, ne lépjen a kerékpáros elé. Próbáljon meg mindenki a kijelölt sávban haladni, ahol szabályosan tud közlekedni. Amúgy a kerékpárosnak a járdán semmi keresnivalója nincs. Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor egy szülő a gyerekével kerékpározik. Természetes, hogy nem fogja a gyereket kivinni a forgalmas úttestre, csak ilyenkor lassabban, odafigyelve kell menni. A közlekedésben résztvevőktől komoly egymás iránti toleranciára van szükség. Nemcsak arra kell összpontosítanunk, hogy én mit szeretnék csinálni, hiszen rajtam kívül mások is vannak az úton. Nagyon sok kerékpáros és gyalogos keseríti meg egymás életét, a közlekedésével, pedig egymás mellett el lehetne férni.

A csengetés például lehet egy jelzés arra, hogy itt vagyok, tessék figyelni, de ez nem mindig ezt a célt szolgálja. Van, amikor csak annyit akar közölni az illető, hogy én jövök, és mindenki húzódjon félre előlem. Ez azonban nem igazán helyes közlekedési magatartás.

Mindemellett találkozhatunk már elektromos kerékpárokkal, elektromos rollerekkel, amelyeknek szinte nincs hangja, és lényegesen nagyobb sebességgel lehet velük közlekedni, mint egy átlagos biciklivel. A legfontosabb, hogy kölcsönösen figyeljünk oda egymásra, és akkor mindenki jól érzi magát, és egészségben érkezik meg oda, ahova elindult.

Úgy látom, most már Magyarországon is egyre jobban tolerálják a kerékpárosokat az autósok. Odafigyelnek rájuk, megállnak a zebra előtt olyan helyeken is, ahol nem kötelező megállni a gépkocsinak, elengedik a kerékpárost és a gyalogost. Sok a pozitív példa, de még sok a tanulnivaló is.

Nem ítélem el egyik közlekedési eszközt használót sem, mert mindannyian közlekedünk valamilyen szinten, és mindenhol vannak udvariasok és bizony vannak felelőtlenek is – összegezte Smolcz Frigyes a tapasztalatait.  

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. március 12-én megjelent számában olvasható.