Vár állott, most…

facebook megosztás

2012. július 30-án kollégánk, Bakonyi Erzsébet számolt be arról, hogy aznap délelőtt a közmunkások elkezdték a cölöpvár bontását a Csónakázó-tónál. A két hónappal később megjelenő írása szerint rengetegen tették fel neki a következő kérdéseket: hol van a vár? És mikor építik fel újra? Eltelt azóta csaknem kilenc év, s az építmény emléke már egyre halványabb. De egy civil kezdeményezés eltökélten küzd azért, hogy Thúry városa várát soká már ne várja.

A régi rönkvárat Bősze Aladár erdőmérnök tervezte, a Kanizsát egykoron valóban védelmező erődítmény mintájára. Mint az Bakonyi Erzsébet „Vár állott a Szarka réten” című írásából kiderül: a megvalósítás két ütemben folyt, az elsőben a kör alakú vár három palánkmezőből álló része és a fellegvár készült el, míg a másodikban az öt fedett őrtorony, amelyeket két és fél méter hosszú folyosó kötött össze a legalsó mezővel. Az erőd több mint három évtizedig állt a gyerekek szolgálatában, egészen addig, amíg a szakemberek balesetveszélyesnek ítélték, majd lebontották. Nemrégiben kereste meg szerkesztőségünket Vaska Ferenc. Mint elmondta: barátjával, Németh Zoltánnal, a Thúry Toportyánok lovaskapitányával már két éve harcol azért, hogy újra vára legyen Nagykanizsának.

– Megkerestük anno Dénes Sándort, ő azt javasolta, hogy mindenképpen a Csónakázó-tónál kellene a várat felépíteni. Kijöttünk, megnéztük, és nem az eredeti helyszínt javasoltuk, hanem ezt, hiszen itt nagyobb a terület. Mi várjátékokban is gondolkodunk, és annak kiváló lenne. Megkerestük Balogh Lászlót is, aki képviselőként, iskolaigazgatóként még támogatta ezt a dolgot, a megválasztása óta azonban már nem érezzük ezt. Levelet is írtam neki, de a válaszból számomra az jött le, hogy nem kívánnak foglalkozni az elképzelésünkkel – fogalmazott Vaska Ferenc.

– A tatai várjátékokon 470 résztvevő volt, de 300 körül minden ehhez hasonló rendezvényen vannak, itt is lennének annyian, s micsoda látványt nyújtana több száz vitéz a Csónakázó-tónál – vette át a szót Németh Zoltán. – Nem csak olyan városokban lehet igazi látványosság ez, ahol megmaradt az eredeti vár. Gondoljanak csak Kaproncára. Semmi nem maradt meg a várból, de megcsinálták az erődítményük utánzatát, és ma már nemzetközi rendezvényeket tartanak, óriási sikerrel. Ezen a helyszínen, amit kinéztünk, van egy patak is, amit kiszélesítve vizesároknak lehetne használni. S a szintkülönbség is kapóra jön, hiszen a nézők tökéletesen láthatnák a várjátékokat. Ráadásul adva van a távolság is, tehát a vonulások nagyon látványosak lennének.

Az ötletgazdák a régi cölöpvárnál nagyobb erődítményt szeretnének, hogy az alkalmas legyen kézműves bemutatókra, régi szakmák megismertetésére. – Nem lenne ez horribilis összeg, hiszen maga a kanizsai vár is szinte egy földvár volt, tehát a fonott kerítés közé föld volt rakva, és ezt most is így kellene megvalósítani. Kellő összefogás mellett, szerintem pár millió forintból meg lehetne oldani. Olyan együttműködést kell szervezni, ahogy az a régi vár esetében is volt. El kell fogadni, hogy nem csak az a lényeg, hogy a sokadik kerékpárpálya is megépüljön, hiszen az a fejlesztés csak egy rétegre koncentrál. Ellenben ez a favár, a történelemkedvelők mellett, rengeteg fiatalhoz is szólna – tette hozzá Vaska Ferenc.

A két kezdeményező szerint érdemes lenne a csurgói példát követni, és a somogyi város vezetésétől szakmai segítséget kérni. Ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy kellő összefogás nélkül továbbra is csak egy terv marad a kanizsai rönkvár. – Olyan támogatókat keresünk, akik szeretik a történelmet. Félre kell tenni végre azokat az ellentéteket, amik ebben a városban vannak, s össze kell fogni ezért a célért. Megérdemelné, hiszen a gyerekeknek éjjel-nappali játszóhelyet nyújtana – vélekedett Németh Zoltán.

A Csónakázó-tóban rejlő oktatási lehetőségek számát is növelné, ha újból állna az erőd. Ezen állításunkat Benedek Miklós, a Petőfi- és Vécsey-iskola egykori pedagógusa, vezetője is megerősítette.

– Többször csináltunk gyalogtúrát az iskolás osztályoknak. Nagyszerű dolog volt ez, hiszen egyszerre lehetett tanulmányozni a vízi életközösséget, és az elegyes erdőt. A gyerekeknek óriási élmény volt ott játszani, csináltunk nekik akadályversenyt, a kilátótól indulva, az erdőn át. Mai napig előfordul, amikor találkozom olyan barátaimmal, akik már régen elkerültek Kanizsáról, hogy megkérdezik „Na, megvan még a váratok?” Én is elég sok emberrel beszélgettem, hogy ezt újra meg lehetne építeni. Ezt erősíti az is, hogy ott van mellette a Hétbükkfa-forrás és a tűzrakóhely. Ez a felnőttek számára is több lehetőséget jelent, hiszen a gyerekek játszhatnak a várban, amíg a szülők főznek egy gulyást. Arról nem is beszélve, hogy a Zalaerdő minden évben ott ülteti el az év fáját, így a környéken már van egy kis liget, ami oktatási szempontból még érdekesebbé teszi az érintett területet.

Mikó-Baráth György

Fotó: Czigóth Sándor

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. május 7-én megjelent számában olvasható.

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.