Szörpöt, lekvárt, fűszert a saját kertből!

A kézműves termékek előállítói, az őstermelők elhivatottan végzik tevékenységüket. Azok, akik nem csupán a család számára állítják elő egészséges készítményeiket, szinte egyöntetűen azt vallják: hazánkban még gyerekcipőben jár ennek a fontossága.

Most egy olyan hölgy tanácsait olvashatják, akinek nem csupán élete célja az egészséges termékek készítése, hanem már jó pár éves tapasztalata is van.

Horváth Tündével rendszeresen lehet találkozni a nagykanizsai Vásárcsarnokban és a környék kézműves piacain. Kínálatában a már jól ismert szörpök: a bodza, a csipkebogyó és a hársfa mellett szerepel például levendula- és rózsaszörp is. A lekvárok és különböző egészségmegőrző készítmények pedig csak tovább színesítik azt a palettát, amit Tünde saját kezűleg állít elő.

– Én ebbe beleszülettem. Kiskanizsai gyökereim vannak, a nagyszüleim, dédszüleim is folyamatosan a kertben voltak, én pedig már egész kicsi koromban besegítettem a munkába. Emlékszem, a krumpli ültetése még úgy zajlott, hogy lovak segítségével lettek kihúzva a sorok, az én feladatom volt az, hogy belepotyogtassam az ültetni valót. Aztán ahogy nőttem, úgy kapcsolódtam be a többi munkába is. Szedtem a tyúkhúrt, a csalánt az állatoknak. A hegyen pedig, Homokkomáromban a szőlőben is segítettem mindig – emlékezett vissza Horváth Tünde.

Rovatunk főszereplője elárulta: a természetgyógyászat irányába is „teljesen természetesen fordult”. A család legtöbb tagja ugyanis az egészségügyben tevékenykedett vagy tevékenykedik, így ő is követte az irányt, amit az akkori Landler Jenő Gimnáziumban alapozott meg. A pályaválasztáshoz is van emléke Tündének.

– Amikor a fiam kicsi volt, emlékszem, fájt a füle. A nagymamám azonnal tudta, mihez kell nyúlni. Volt kőrózsa otthon, mindig. Pár csepp és nagyon hamar elmúlt a fájdalom. Én azt vallom: az úgynevezett nyugati orvoslásnak és a természetgyógyászatnak egyensúlyban kell lenni. Nem szabad elbillenni egyik irányba sem – hangsúlyozta Horváth Tünde.

Beszélgetésünk során rovatunk mivoltából adódóan tanácsot kértünk a hölgytől. Tanácsot, nem konkrét recepteket. Hiszen manapság is sokan foglalkoznak gyógynövények gyűjtésével, fűszernövények termesztésével, így házi finomságok előállításával. De nem árt egy-két dologra odafigyelni. – Elsőként azt szeretném leszögezni, ha van csak egy pár négyzetméternyi területe az embernek, a kertészkedés mind fizikálisan, mind pedig mentálisan hihetetlen módon hat az emberre. Fizikálisan nyilván karbantart, jó levegőn mozog az ember. Mentálisan pedig kikapcsol, engem személy szerint energiával tölt fel. De hogy mire figyeljünk például a növények gyűjtése során? A bodzát, a csipkebogyót, a kökényt mindenki ismeri. Nehogy az út szélén szedjük! Ott kell begyűjteni, ahol a madár se jár. Az elkészítésük hideg áztatással történik, ezért az út szélén levő növények virágaiból, terméséből kiáznának a vegyi anyagok is, azt elfogyasztva pedig többet ártunk magunknak, mint gondolnánk. Azután, a begyűjtött növények lemosása mindig folyó víz alatt történjen. Alaposan, langyos, kézmeleg folyóvízben. Az érlelés pedig hűvös, leginkább ablakkal rendelkező pincében az optimális. A kevergetést csakis fakanállal végezzük! Szintén rendkívül fontos, hogy amikor eltesszük a szörpöt, vagy bármi más készítményt, kerüljük a műanyagot. Nem csupán a környezettudatosság miatt, hanem azért, mert ezek a vegyszermentes, tartósítószermentes termékek üvegekben állnak el – intett az őstermelő.

A keresletre vonatkozó kérdésünkre Horváth Tünde elárulta: vevőinek 80 százalékát külföldiek teszik ki. Itt élő, vagy Zalában nyaraló németek, szlovének, horvátok. Szerinte ők már felismerték a vegyszermentes, természetes készítmények fogyasztásának fontosságát, ám idehaza még mindig nagyon befolyásoló tényező az árkategória.

Vincze Adél

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. június 18-án megjelent számában olvasható.