30 éves az önkormányzatiság Magyarországon 24. rész - Nagy remények, csekély anyagi lehetőségekkel…

Stamler Lajos művésztanárt az első önkormányzati ciklusban (1990-1994) választották meg a FIDESZ támogatásával képviselőnek.

– A rendszer megváltoztatásának lehetősége a nyolcvanas évek elejétől mint egy vágy, később remény, az évtized végétől körvonalazódó valóságként jelent meg. A szabadság felelőssége ellentmondásos érzéseket hozott: az örömet és az ismeretlentől való félelmet egyszerre. Minél közelebbinek éreztem, annál erősebb szorongás kísérte a várakozást, hiszen az én korosztályom tudta mit veszíthetünk egy esetleges visszarendeződéssel – idézte fel a kezdeteket Stamler Lajos.

– A szabad választások lehetősége tapintható közelségbe került, pártok alakultak, köztük a FIDESZ is. Engem is megkerestek, szimpatikusak voltak, de nem voltam elköteleződve, még nem körvonalazódott előttem a jövő. Engem igazán a környezet- és természetvédelem érdekelt. Akkor alakult a kanizsai FIDESZ csoport, több akkori tanítványom is közöttük volt. Megkértek rá, és segítettem nekik, majd, amikor az iskolában pressziónak voltak kitéve, magam is beléptem, inkább demonstratív módon… Közeledni kezdtek az önkormányzati választások, és pártot kellett csinálni gyerekekből, jelölteket találni, felnőtteket. Találtunk. A megye vidéki kampányát is csinálnunk kellett, ami hatalmas munkát jelentett. A választás sikeres volt: a FIDESZ hét képviselői helyet szerzett. Egyéni körzetből én is bejutottam. Kezdődött az első önkormányzat megalakulása, szervezet, struktúrák, bizottságok, a nemszeretem dolgok, a héttéralkuk, emberi gyarlóságok. A környezetvédelmi bizottság elnöke lettem. Nagy remények csekély anyagi lehetőségekkel, és rengeteg ellenérdekelt, nem mindig egyenes emberrel. Néhány siker azért akadt: bevezettük a megyei jogú városok közül elsőként a szelektív hulladékgyűjtést, rekultiváltuk a város szégyenének számító bagolai hulladéklerakót. A képviselőtársak között barátok és segítők is akadtak. A legnagyobb szeretettel emlékszem Jesch Ali bácsira, nagyszerű, egyenes tiszta ember volt. Dr. Horváth Ágnesre a lelkiismeretessége, becsületessége miatt, Dr. Csákai Iván briliáns elméje, humora is sokszor segített. A ciklus végére belefáradtam, és a következő választáson nem indultam, visszahívott a képzőművészet – foglalta össze gondolatait az egykori városatya. 

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. július 30-án megjelent számában olvasható.