200 éves a kanizsai zsinagóga

A jeles évforduló alkalmából ünnepi emlékezést tartott a Nagykanizsai Zsidó Hitközség és a Kanizsai Zsinagóga Alapítvány.

– 1807-ben indult meg az építkezés, végül 1821. szeptember 14-én avatták fel a zsinagógát Nagykanizsán. Örülünk, hogy áll az épület, és még jobban fogunk örülni akkor, amikor közös erővel rendbe tesszük kívül-belül – hangsúlyozta az ünnepségen dr. Székely István, a Nagykanizsai Hitközség elnöke.

– Lehetünk-e optimisták, amikor a 40 éve önkormányzati tulajdonban lévő épület állaga folyamatosan romlik, s lehetünk-e reménykedők, amikor korábban, a több ezer főt számláló nagykanizsai zsidó közösség mára maroknyivá fogyott? Bízhatunk-e a jövőben, amikor a pandémia ámokfutása világszerte rombolja az emberi közösségeket és a gazdasági fejlődést? – tette fel kérdéseit jubileumi emlékezésében Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke.

– A válaszom, egyértelműen igen. Egy zsidó vezető legyen optimista, vagy ha nem, akkor mondjon le. Ezt azért mondom, mert a történelem tragédiáján átívelő zsidó sors megmutatta, a reményt soha nem szabad elveszíteni. Magyarországon, sőt a határon túl is, az elmúlt évtizedben számos korábban méltatlan helyzetbe került zsinagóga megmenekült, van remény – fogalmazott. Megemlítette a szabadkai zsinagóga csodáját, hiszen a szerb és a magyar kormány finanszírozásában megújult a magyar szecesszió páratlan, remek alkotása, de a Rumbach utcai zsinagógánál is érezhették a kövek a felújítást végző óvó kezek mozdulatait, a történelem tiszteletét, mert minden zsinagógában az emberek és a kövek együtt lélegeznek. Hiszem, hogy a gróf Batthyány Ádám által az 1600-as évek végén Kanizsára betelepített zsidók leszármazottjainak kitartása, az iskolateremtő, nagy műveltségű teológus, Lőw Lipót emléke örökké élni fog – tette hozzá az elnök.

A város fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájáruló kanizsai zsidók munkáját dicsérve Heisler András Mazsihisz-elnök többek között kiemelte: magyarországi zsidó istentiszteleten itt szólalt meg először orgona, méghozzá 1845-ben. Itt már 1769-ben működött a Chevra Kadisa, az elesetteket támogató szervezet, jelentős társadalmi szerepvállalást fejtett ki az első nemesi rangot kapott zsidó Guttman család, itt működtettek a város egész lakosságát szolgáló népkonyhát a zsidók, és zsidók alapították meg az első zalai megyei napilapot. Sokat adott ez a közösség ennek a városnak és sokat adott Magyarországnak!  – hangsúlyozta az elnök.

– Hol van az a közösség, amelyik ilyen értékeket tudott létrehozni? Tudjuk a választ akkor is, ha sokszor nem is mondjuk ki. Magyarország, Nagykanizsa városa, a zsidó közösség közösen felelős azért, hogy ez a 200 éves épület megmaradhasson a nemzeti vagyon részeként, a város részeként és a kicsiny zsidó közösség szolgálójaként. Az alkotó csend, az aktív emlékezés, a közös örökség és az elfogadó figyelem: ezt kérik Magyarországtól.

Dr. Radnóti Zoltán főrabbi a magyar-zsidó kettős identitás jegyében kezdte ünnepi beszédét.

– A zsinagógák szimbolikus pontok a magyar-zsidó együttélésben, és nekünk, akik itt vagyunk zsidóként és nem zsidóként, közösen kell megerősítenünk azokat a szimbólumokat, amik egykor az együttélést, az identitást nekünk idehagyományozták – hívta fel a figyelmet. Ez egy szomorú, kopott zsinagóga, de mégis a maga ősiségével csodálatos. Az, hogy megmaradt az épület, a karzat, és Isten nevének piciny része, mind-mind a maga torzságában csodálatos mementó, és azt jelzi, hogy Isten nevét nem lehet kiszakítani onnan, ahol a helye van – fogalmazott a főrabbi.

Az ünnepséget kísérő koncerten zsoltárokat és zsidó dallamokat adott elő Ádám Eszter operaénekes Barta Gábor zongoraművész kíséretében.

Az 1821-ben felavatott templom történetét bemutató kiállítást dr. Kovács Loránt, a Kanizsai Zsinagóga Alapítvány alapítója nyitotta meg, a tárlatot Lévai Ibolya és Szemenyey-Nagy Tibor rendezte.

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. szeptember 3-án megjelent számában olvasható.