Élete értelmét a haza és a szabadság szeretete jelentette – Benyovszky Móric utódai Rigyácot választották végső nyughelyül

facebook megosztás

Sokunk számára ismerősen cseng a nagy világutazó, Benyovszky Móric neve. A televízióban vetített filmsorozatnak köszönhetően (1975) sokan ismerik a XVIII. század világhírű magyar hajósának, katonájának, földrajzi leírójának a történetét.

Azt azonban már kevesebben tudják, hogy leszármazottainak hamvait Rigyác templomának kriptája őrzi, és utódai ma is Rigyácot választják végső nyughelyül. Ennek előzményeiről a lokálpatrióta Kele Lászlóné Marikát kérdeztük, aki korábban a Benyovszky kastélyban működő Kiskorú és Felnőtt Fogyatékosok Otthonának főnővére, majd igazgatója volt, és abban az időben kezdett el érdeklődni a család története iránt. Felvette a kapcsolatot a Benyovszky Társaság elnökével, G. Németh Györggyel, aki maga is járt a településen, és találkozott több Benyovszky utóddal, többek között Veronika grófnővel, valamint az ő családjával Budapesten is.

Hogy miként kapcsolódik Benyovszky neve Rigyáchoz? A Nagykanizsától 12 kilométerre fekvő festői kis falu Rigyác, a török hódoltság után a palini Inkey család birtoka lett, és a XIX. században a kastéllyal együtt a Benyovszky család tulajdonába került. A 2002-ben meghalt Urbanói Gróf Benyovszky Móricnak a szépapja volt a világutazó. A Benyovszkyak késői utódai Tóth Imre polgármester idejében gyakran jártak Rigyácra, s mint a falu jótevői nagy tiszteletnek örvendtek. Az idősebb generáció még emlékezett is rájuk. Urbanói Gróf Benyovszky Móric felesége, Vera grófnő többször ellátogatott a faluba, és sokat mesélt Marikának az életükről. A korábbi években meghívták őket a település fontosabb eseményeire, ők pedig viszonozták a meghívást Budapestre. Nagyon vallásosak voltak.

A kriptát 28 sírbolt számára kb. 1900-ban Inkey Kálmán özvegye, kamjonkai Szemző Lujza építtette a Szent Anna kegytemplom alá. Az altemplomban az Inkey, a Benyovszky és a Batthyány család tagjainak sírjai találhatók.

S hogy milyen életútja volt az 1924. 06. 09-én Budapesten született, és 2002. 12.30-án Budapesten elhunyt Benyói és Urbanói Gróf Benyovszky Móricnak?

– 1936 tavaszáig, édesapja haláláig a siklósi várban nevelkedett Pál öccsével, majd zalacsányi, illetve rigyáci birtokukra költöztek. Gyermekkorában anyanyelvén kívül németül, franciául, angolul tanult. A nagykanizsai Kegyesrendi Piarista Gimnáziumban érettségizett. A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán hat szemesztert hallgatott. Birtokaik elvesztése után Budapestre költöztek, ahol a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát. 1950-ben megházasodott, felesége Lukácsovich Veronika. Két gyermekük született: Éva Mária és Móric.

1957-ben hat hónapra internálták Kistarcsára, majd Tökölre. Állami vállalatoknál, mint főtechnológus, főmérnök és szaktanácsadó 36 éven át dolgozott. Másodállásban német, angol és francia nyelven fordításokat és szinkrontolmácsolást végzett hazai és nemzetközi konferenciákon. Nyelvtudásának birtokában a világ számos országában megfordult. Emberformáló időket élt át, fáradtságot nem ismerő rendkívüli munkabírás jellemezte. Tulajdonságai közül kiemelte a bölcsességet, az életet megszépítő humort, a jó kedélyt, az optimizmust, az élet szeretetét és a hazaszeretetet. Hosszan tartó súlyos betegségét Isten akaratából méltósággal és hitében elfogadva viselte. Akaratának megfelelően édesanyjához és őseihez kívánt megtérni örök nyugalomra a Szent Anna templom kriptájába.

Benyovszky Emlékév 2021.

Benyovszky Móric (1741-1786) születésének 280. és halálának 235. évfordulója alkalmából a Benyovszky Nemzeti Emlékbizottság koordinálásával a 2021. évre Benyovszky Móric nemzetközi emlékévet hirdettek, amelynek célja a világhírű magyar utazó, hajós és katona életútjának alaposabb megismerése, a több mint kétszáz éve róla kialakult sokszínű kép gazdagítása, és tevékenységének részletesebb megismerése volt – tért ki Kele Lászlóné Marika az emlékév jelentőségére G. Németh Györgynek, a Benyovszky Emlékbizottság és a Benyovszky Társaság elnökének közösségi oldalán megjelentek alapján. – Az elnök régóta kutatja a világutazó élettörténetét. Egy csoporttal Madagaszkáron is járt, ahol Benyovszkyt királlyá választották, és elérte azt is, hogy utcát nevezzenek el róla Budapesten. A madagaszkári útjukról szóló beszámolót elhozta Nagy Tibor zeneszerzővel Rigyácra, és levetítette a templomban. Nem jöttek üres kézzel, adományt, könyveket is hoztak magukkal. A fogadtatás viszonzásaképpen a társaság meghívta a helyieket a Budai Várban rendezett előadásra, ahol konferenciát rendeztek Benyovszky külföldi kapcsolatairól.

A négy világrészt megjárt katona közismert a madagaszkári ténykedéseiről, amelynek keretében jelentősen hozzájárult a sziget belső területeinek megismeréséhez. Életének regényes történetét számos nyelvre lefordították, magyarul Jókai Mór regényei tették közismertté. 1786-ban, a franciákkal vívott ütközetben vesztette életét.

Az emlékbizottság és a társaság a rendezvényekkel lehetőséget adott arra, hogy méltó módon emlékezzenek meg világszerte a XVIII. század nagy magyar utazójának, hajósának, katonájának, földrajzi útleírójának, Madagaszkár egykori „királyának” a tevékenységéről. Négy világrészen szerzett közvetlen tapasztalataival és ismeretanyagával messze túlnő az őt értékelők többségén. Élete értelmét a haza és a szabadság szeretete jelentette, tevékenységei pedig máig szóló kötődést jelentenek Közép-Kelet-Európa és a nagyvilág között. Jókai Mór így vélekedett róla: „Benyovszky Móricz egy határozott, komoly, fennkölt jellem, akinél a lángész csak gazdagon dotált természeti adomány nagy eszmék megvalósítására. S ez – a korát messze megelőzött eszmekör – nyújtja a kulcsot egész története világos megértéséhez.”

Az emlékév programjait mások mellett a Nemzeti Kulturális Alap is támogatta.

Benyovszky Móric 1741. szeptember 20-án született Verbón, Nyitra megyében, és 1786. május 23-án halt meg Madagaszkáron, Agencyben, 46 éves korában. 12 éves volt, amikor meghalt édesapja, rokonai kiforgatták vagyonából, s mikor Benyovszky Werbőczy Tripartituma a szokásjog hármaskönyvének 68. címére hivatkozva visszafoglalja a Trencsén vármegyei Brusso várát, zendülő, jobbágylázító, hatalmaskodóként ítélték kéthavi börtönbüntetésre, minek hatására elhagyja Magyarországot.

Ettől kezdve beutazta a világ nagy részét, Hollandia és Anglia után Lengyelországon és Oroszországon keresztül kamcsatkai száműzetéséből megszökve, Tajvanon, Makaón át Madagaszkárig, Észak-Amerikáig és a Dél-amerikai Brazíliáig. Valóban kalandos életútját emlékirataiban francia nyelven írta meg, Londonban adták ki. Jókai Mór (Benyovszky tiszteletére kapta keresztnevét szüleitől) 1886-ban fordította le magyar nyelve.

Érdekes módon attól a Mária Teréziától kapott grófi címet 1778-ban, aki Benyovszkyt húsz évvel korábban kéthavi elzárásra ítélte, s ezzel hozzájárult világvándorrá válásához. Igaz, 1777-ben, amikor a címért folyamodik, már a francia király dandártábornoka, egy róla elnevezett ezred ezredese, a Szent Lajos Katonai Rend lovagja, Madagaszkár kormányzója.

Az emlékév egyik fontos eseménye a Mária Terézia által adományozott grófi címeres levél könyv díszkiadásának novemberi megjelentetése, mely könyv történelmi, tudományos kuriózum.

A szeptember 20-án, a Nemzeti Múzeumban tartott tudományos konferencián szó esett Benyovszky grófi címerének tudományos elemzéséről, valamint azokról – a több, mint ezer oldalnyi eddig soha nem publikált –, Benyovszky Móriccal kapcsolatos dokumentumokról, melyek nemzetközi archívumokból érkeztek a Magyar Nemzeti Levéltárba (MNL), a Benyovszky-emlékév keretében.

Az orosz, amerikai, osztrák, francia és tajvani gyűjteményekből érkező dokumentumok hozzájárulnak a világhírű, 18. századi magyar hajós, katona és földrajzi leíró eddig kevésbé ismert kamcsatkai, amerikai, madagaszkári és formosai (Tajvan korabeli neve) tartózkodásának kutatásához, és fontos adalékokkal szolgálnak a Habsburg-házhoz és a Franciaországhoz fűződő viszonyáról is.

A Benyovszkyról szóló új, magyar musicalt Benyovszky a szabadság szerelmese címmel októberben mutatták be a Pesti Magyar Színházban, a Magyar Állami Operaház közreműködésével. A musicalt írta és rendezte Pozsgai Zsolt érdemes művész, zeneszerző Nagy Tibor Magnus, a dalszövegíró Bradányi Iván volt. A darabot a környező országok magyar nyelvű színházaiban is bemutatják.

Mindezeken túl a Magyar Posta emlékbélyeget adott ki, a Magyar Nemzeti Bank díszérmét bocsátott ki, közteret neveznek el Benyovszky Móricról, és szobrot is állítanak emlékének.

Eszmények vonzásában – Jókai Mór és Benyovszky Móric különös kapcsolatáról tudománytörténeti jelentőségű konferenciát tartottak a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Benyovszky Emlékév keretében megrendezett nagy sikerű rendezvényt az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Benyovszky Társaság szervezte – összegezte Kele Lászlóné az emlékévről, melynek mozzanatait Rigyácon is figyelemmel kísérték.

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021.december 10-én megjelent számában olvasható.

 

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.