A kecskék örökbefogadásával kezdődött minden… – Újév a Százszorszép Farmon

A napsugár fénye megcsillan a réten, de arra még várni kell néhány hetet, hogy megmutassák szirom-szoknyájukat a százszorszépek. Az egykori grófi majorba, a Benyovszkyak rigyáci birtokára 20 éve költözött ki kanizsai panel lakásukból Schveiger István családja. Az állattartáshoz, pláne a sajtkészítéshez nem értettek. Erre az útra Schveiger Anita, a Százszorszép Porta és Kézműves Sajt Műhely tulajdonosának sógora, a nagy állatbarát Zsolt térítette őket azzal, hogy két kecskét hozott nekik.

Sok más vállalkozóhoz hasonlóan, ők is dédelgetnek magukban új terveket. Egy gyermektáborról álmodozik Anita, a ház asszonya, ahol a nyári szünetben nemcsak megismerkednének a háziállatokkal a városi gyerekek, hanem bekapcsolódhatnának az etetésükbe, gondozásukba, sőt a sajtkészítés mozzanataiba is. Megtudhatnák például, hogy honnét van a tojás. Most pályázatot írnak, mert hitel felvételével nem mernek belevágni semmilyen fejlesztésbe.

Mindenkinek megvan a saját feladata, működik a munkamegosztás a családi vállalkozásban. Zsolt az állatokkal foglalkozik, István a mindenes, Anita a sajtkészítésért felel, de vásározni együtt járnak a férjével. A pacikhoz csak azért megy ki a karámba, hogy megpaskolja a hátukat. A lányuk beköltözött Kanizsára, és éli a saját életét.

A két kecskéhez egy szomszéd hozott még kettőt, mert nem tudtak velük foglalkozni, és arra kért bennünket, hogy fogadjuk örökbe őket – folytatta a történetet Anita. Nagyon aranyos volt a két kis jószág, megszerettük őket. Aztán kisgidák születtek, lett tejünk, de semmit nem tudtunk kezdeni vele. Ekkor feltettük magunknak a kérdést, hogy mit csináljunk? Adódott a válasz, hogy igyuk meg, de nem ízlett. Akkor sajtot kellene készíteni, de ahhoz meg nem értettünk. Végül egy falubeli családtól megtudtuk, hogyan lehet ecetes megoldással panír sajtot készíteni.

Időközben egyre több kecsketejünk lett, s mivel egész évben nem adtak tejet, vásároltunk egy tehenet, annak lett egy bocija, s azóta mindig van két-három tehenünk.

Autodidakta módon megtanultak mindent. Eleinte nagyon sok sajtot ettek a disznók, és egyre szaporodott az állatállomány is. Bőven volt helyük a malacoknak, tyúkoknak, libáknak, pulykáknak, lovaknak.

Most már szűkítettük az állományt, mert ezekkel a takarmányárakkal nem lehet talpon maradni. Aztán egyre több sajtot készítettünk, és elkezdtünk piacozni. Jelenleg itt tartunk – mutat ki elégedetten a tornácról az istálló felé Anita. Tervezzük egy korszerű sajt műhely kialakítását, tavaly beadtuk rá a pályázatot, s ha sikerül nyerni, vásárolnánk néhány gépet belőle, a piacozáshoz is szükség lenne pár dologra, és új tehénke is kellene. Munka mellett, mellékállásban fogtunk hozzá, és csak tavaly váltunk családi gazdasággá.

Nem egyszerű ez az élet –, teszi hozzá. Ez egy fizikai munka, itt nincs nyaralás, nincs karácsony, az állatnak mindig enni kell. A területbővítés nem fér a keretünkbe, hiszen Rigyácon 1,5 millió forintba kerül egy hektár föld. Nemcsak arra kell gondolnunk, hogy mi megéljünk, az állatokat is el kell tartani.

A műhelyből joghurtok, krémsajtok, különböző fajtájú érlelt sajtok, a paranyicának jó pár változata, túró, tejföl kerül ki a környék termelői piacaira. Visszajáró vásárlóik vannak, az emberek szeretik a termékeiket. A százszorszép elnevezést pedig a szerény, megbúvó virág miatt választották.

Anita még beavatott bennünket a panír sajt elkészítésébe. 5 l tejet felforralunk, teszünk hozzá 1 evőkanál 20 %-os ecetet, elkeverjük benne és félretesszük. Az ecet ki fogja csapni belőle a tejfehérjét, aztán gézlapon átszűrjük, hagyjuk kicsöpögni, ízesítjük, sózzuk, és egészen finom sajtot kapunk. Sokan el sem hiszik, 10 l jó minőségű tejből csak 1 kg sajtot lehet előállítani – tette hozzá végezetül.

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2022.január 14-én megjelent számában olvasható.