Érdekes emberek, érdekes történetek 19. – Meseautóban színezüst erdők során repülünk a szívünk tavaszán… – Az első húszban az Eraklin

facebook megosztás

A koronavírus-járvány miatt ugyan egy évvel el kellett halasztani az Eraklin Táncklub Egyesület 30 éves jubileumának megünneplését, de idén szerencsére meg tudta mutatni tudását a Latin-amerikai, illetve a standard táncokat táncoló egyesület a nagyközönségnek. Természetesen új formációval is készültek, A Hegedű hangjai címet viselő, 8 páros által alkotott standard formáció már a táncparkettre lépéskor elkápráztatta a közönséget.

A meseautó, az Ének az esőben, az Egy asszony illata című filmzenék részleteire írt tánckoreográfiák és a gyönyörű zöld ruhába öltözött hölgyek mozdulatai elfeledtették a nézőtéren ülőkkel, hogy valójában a Zsigmondy-tornacsarnokban ülnek. A hangulat inkább illet egy meseautóhoz, ahogyan a filmben is éneklik; „Meseautóban színezüst erdők során repülünk a szívünk tavaszán…”.

Pozitív energiákat sugároz magából egy-egy ilyen bemutató – igazolja észrevételünket Lekszikov Csaba, az egyesület elnöke, egyben a Magyar Táncsport Szakszövetség pontozóbírója a jubileummal kapcsolatos beszélgetésünkben.

Jó három hónapos intenzív munkával készült el a darab, melynek a mini változatát a tavalyi ünnepi közgyűlésen mutattuk be. De vannak még vele komolyabb terveink, hiszen egy formációs bajnokságon is megállná a helyét. Kis térben nem is lehetett gyakorolni, ezért bekéretőztünk egy tornaterembe, és 4-5 hétvégén keresztül, szombaton és vasárnap reggeltől estig próbáltuk. Mi igazából nem a formációs stílusra szakosodtunk, hanem az egyéni táncokra, így a táncosaink egyéni versenyeken mérettetik meg magukat – tette hozzá.

A tavalyi évünk jól sikerült annak ellenére, hogy a járványhelyzet miatt a versenyeket sok esetben csak zárt ajtók mögött lehetett megtartani, nézők nélkül. Területi bajnoksággal indítottuk a versenyszezont, ahonnan elhoztunk egy területi bajnoki címet, valamint a 2., és a 3. helyezést. Folyamatosan haladtunk előre az év folyamán, és Horváth Gergőnek, valamint akkori partnerének, Kolumbán Elvirának köszönhetően két országos bajnoki címet szereztünk. De mondhatnám a többiek nevét is, akik a dobogó környékén végeztek. Én elég régóta táncolok, és az országos 2. helyezésig jutottam el. A táncosaim már bajnokok, úgy is mondhatnám, fölém kerültek. Ez nagyon nagy szó a mi sportunkban. Természetesen szeretnénk innen is tovább jutni. Az ifjúsági és felnőtt korosztályban magas osztályba került párosaink vannak. Szép eredményekkel büszkélkedhetnek a junior, illetve a gyerek párosaink, illetve a szenior párosunk – a 30-as éveik végén járó fiatalok –, akik területi bajnok címmel rendelkeznek.

A Magyar Táncsport Szakszövetség 86 tagszervezete közül 2020-ban a 42. helyen szerepeltünk a ranglistán, és a múlt év zárásakor pedig már a 19. helyen végeztünk. Hatalmas előrelépést jelent számunkra, hogy Magyarország táncklubjai között bent vagyunk az első 20-ban – jegyezte meg nem kis büszkeséggel az elnök.

Lokálpatrióta kulturális egyesületnek vallják magukat, nemcsak táncolnak, hanem a tudásuk által próbálnak valami pluszt is hozzátenni a város kulturális életéhez. Sikeres kezdeményezéseik is tükrözik ezt a szemléletmódot.

A Táncművészet Világnapján az országban egyedülálló programként 2015-ben elindították az Utca Tánc Fesztivált, közel ezer táncos részvételével, amely esemény hagyományosan a Város Napjához kapcsolódik. Igaz, ennek a folyamatosságát is megakasztotta a járványhelyzet, de mindenképpen folytatni szeretnék. Ehhez azonban jelentősebb támogatásra lenne szükségük. A Honvéd Kaszinóval közösen szervezett Kultúr Korzó lebonyolítása elé szerencsére nem gördített akadályt a vírus. A korzón – melyet megkedveltek és várnak a kanizsaiak –, teret adtak más egyesületek bemutatkozásának is.

Csaba egy-egy fellépésen, és akárcsak a gálán mindig feltűnik az óvodás csoportok között, ahogyan büszkén mosolyogva táncol valamelyik kislánnyal – térünk vissza a jubileumi műsorra.

Egyértelmű, hogy egy 5-6 éves gyereknek lelki támaszt, biztonságérzetet ad, hogy ott van az edzője, a tanára, aki fogja a kezét. Amíg egy picike kisgyerek zenével együtt, mosolyogva el tudja sajátítani egy angolkeringő egyszerű alaplépéseit, az több hónapos kemény munkát igényel. A gyerekeket nem lehet hosszú időre úgy lekötni, hogy keretek közé szorítjuk a mozgását, a gondolatait. Ha megszeretik a táncot – ez a célunk –, és rájönnek arra, hogy nemcsak arról szól, hogy kicsit rázzuk magunkat, és kicsit ugrálunk a zenére, hanem sokkal többről van szó, attól kezdve nagyon hálásak tudnak lenni. Nyilván nagyon sok vesződéssel, problémával, lemondással, fejtöréssel jár. Rengeteg áldozatot kell hozni, de a pontosságra, a céltudatosságra, a felelősségvállalásra nagyon megtanít a tánc. Főleg, hogy párban táncolunk, van egy kölcsönös felelősségünk egymás iránt. Persze én elfogult vagyok, hiszen 16 éves koromtól ez teszi ki a mindennapjaimat, és a 30 év alatt én is megjártam a mennyet és a poklot. Szülői segítség nélkül nem megy, mert nemcsak arra van szükség, hogy a gyerekek jó kapcsolatot ápoljanak egymással, hanem a két családnak is jó kapcsolatot kell ápolnia egymással. Így jöhet létre egy nagy egység, ami ezért szép – hangsúlyozta Lekszikov Csaba.

A tánc és a táncművészet önmagában könnyebb műfajnak tűnik, bár nem az, és nem a fizikai kivitelezés lehetőségére gondolok, hanem az érthetőségére. Amit mondani akar a tánc a zenével együtt, úgy gondolom nem annyira nyilvánvaló, mint egy dal, mint egy ének, vagy nem annyira beszédes, mint egy vers, vagy ha a sport oldalát nézem, nem annyira észrevehetők a különbségek, mint a labdajátékban. Picit nehezebb értelmezni. Ezért építjük fel úgy a fellépéseinket, hogy közben elmagyarázzuk, mit is láthat éppen a közönség. És azt se felejtsük el, nem minden esetben szerencsés, ha a párkapcsolatban élők együtt táncolnak, mert nem biztos, hogy az otthoni problémákat le tudják  tenni. A tánc, a versenytánc valójában egy férfi és egy nő kapcsolatáról szól, és ezt elő kell tudni adni. Természtesen van benne színészet is.

Azt szoktam mondani, hogy a férfi vezeti, viszi a táncot, a férfi a motorja a táncnak. Ha van egy jó férfi táncos, akkor egy jó táncosnővel bármilyen jó eredményt el lehet érni. Viszont, hogyha van egy jó táncosnő, és nincs mellette egy jó táncos férfi, akkor nem tudunk jó eredményt elérni. A férfi adja a kép keretét, a nő pedig benne a festmény – magyarázza a táncpedagógus.

Örömmel és nagy tapssal fogadta a közönség, amikor a táncparkettre léptek a feleségével, Zöldvári Klaudiával.

Mindketten 1991-ben kezdtünk el táncolni az Eraklinban. 1995-ben vettem át a táncklub vezetését Erdős Zoltántól. Ő alapította az egyesületet Keppel Júliannával, és Horváth Erika volt az első képzett tánctanár. Miután 1991-ben a régi vezetés lemondott, 3-4 párral működő klubként el kellett döntenünk, hogy vagy tovább visszük, vagy vége a klubnak. 19-20 évesek voltunk, és felvállaltuk. Én lettem az elnök, Klaudia pedig a gazdasági vezető. Sokat dolgoztunk együtt, 20 évig barátok voltunk, és az életünk úgy alakult, hogy házastársak lettünk, így mind a ketten a második házasságunkban élünk. Táncos család vagyunk, a gyerekeink, Klaudia lánya, Jáger Laura, és a fiam, Lekszikov András Zsigmond szintén táncolnak.

Csaba elárulta, hogy őnekik már nincs sok idejük a táncra. Nyilván szeretnek táncolni, de idejüket más fontos tevékenység tölti ki. Klaudia már nem tartozik az egyesület vezetőségébe, ő a civil foglalkozása mellett, ha teheti, ott van, és egyengeti az egyesület ügyeit. Azt szokták mondani, hogy egy sikeres férfi mellett mindig ott van a feleség. Az ő esetükben különösen elmondható ez, hiszen egy táncos mellett nem egyszerű élni. Csaba délután fél 3-tól este 22 óráig tanít, edzéseket tart, a hétvégékre pedig verseny vagy fellépés van bejegyezve a naptárukba. A tánc, az Eraklin annyira a mindennapjaik részévé vált, hogy sokszor rá kell saját magukra is szólni, hogy most nincs tánc, foglalkozzunk más témával.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy komoly családi sikerről is tudomást szereztek a gála résztvevői: Müller Balázs és az érettségi előtt álló Jáger Laura páros 8-10 éves kemény munkával az országos bajnokságon elérte az 5. helyet, és ezzel eljutottak arra a szintre, ami minden amatőr táncos vágya. Felkerültek a B osztályba, és ebben a versenykategóriában csak minimális megkötések vannak. Mindenki azt táncol, és olyan figurákat, amit akar, és a ruházatuk is a fantáziájukra van bízva. Innentől kezdve egy új világ nyílik meg számukra, és a Kanizsa Kupának is lesz már kanizsai indulója. Az emberek szemében az igazi táncos innentől kezdődik. Lekszikov András Zsigmond és partnernője Czuring Nóra is nagyobb szép sikereket ért el az utóbbi időben, többek között a területi bajnokságon a 2. helyezést szerezték meg.

Lekszikov Csaba elújságolta azt is, hogy már őneki is, mint edzőnek, van utánpótlása Lekszikov Dóra személyében, aki a táncosa, egyben az unokahúga is. A klub működéséért Müllerné Imrei Szilvia elnökségi tag is sokat tesz napi szinten. S hogy mennyire ismert a vidám természetű táncos személye, arról egy mókás sztorit is megosztott velünk Csaba. A Fő úton e szavakkal szólította meg egy hölgy: Táncos Úr! Nincs nálam a szemüvegem, legyen, szíves keresse meg a kapucsengő számát…

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2022.január 28-án megjelent számában olvasható.

 

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.