A külső építkezés után most már a belső építkezésre, a gyülekezet lelki megújulására kell tenni a hangsúlyt

facebook megosztás

Templomjáró sorozatunkat, a város határait túllépve, a környező településeken folytatjuk. A nagykanizsai kistérségben található, a Dunántúli Egyházkerülethez, azon belül a Somogyi Református Egyházmegyéhez tartozó Galamboki Református Templom történetét Bertók Dániel lelkipásztor osztja meg olvasóinkkal.

1550 körül érték el Galambok vidékét a reformáció hullámai. A török kiűzése után, az ellenreformáció alatt nehéz időszakot élt át. A Türelmi Rendelet – az uralkodó hatalom részéről a vallás gyakorlását engedélyező és szabályozó intézkedés – bevezetése után a környék gyülekezetei közül egyedül Galambok éledt újjá. Az új, fából készült templomot 1793. október 1-én szentelték fel. 1856-ban a templom használhatatlanná vált, szinte mindenhol beázott. Ekkor kezdődött el az új templom felépítéséhez szükséges pénz összegyűjtése. Három és fél évi kemény munkával, sok gond közepette elkészült a templom, melynek felszentelése 1864. november 6-án történt meg. A templomépítő ősök fiai és unokái sem pihenhettek, mert az idők viharai mindig újabb feladatok elé állították a galamboki reformátusokat: lelkészlakást építettek (1871), és viharkárokat kellett helyreállítani a templomon (1881, 1883, 1887). Az utóbbi nagyobb renoválások 1974-ben és 1987-ben voltak.

Közel 30 évvel az utolsó nagy felújítás után megint csak szükségessé vált elgondolkodni azon, miként lehetne rendbe hozni e gyönyörű műemlék épületet. 2012-ben lehetőség nyílt pályázatot benyújtani a felújításra, s így uniós forrásból támogatást nyerni e nemes munka elvégzésére.

A kívül-belül felújított templomot – melynek során megszépült az épület környéke, pihenőhelyeket alakítottak ki akadálymentes parkolóval és napelemes megvilágítással – 2018-ban adták át.

Most egy jövendő pályázaton dolgozunk, ha nyílik rá lehetőség, a templomi orgonát szeretnénk felújítani – tért rá a mai feladatokra a lelkipásztor. Természetesen van még tennivaló, szépítési lehetőség a templomon, de a külső építkezés után most már a belső építkezésre, a gyülekezet lelki megújulására kell tenni a hangsúlyt.

Missziói egyházközség vagyunk, de korábban ez nem így volt. A galamboki egyházközségnek Nagykanizsa volt a missziós körzete. Valójában Galambokból nőtte ki magát a kanizsai református egyházközség. Ez egy csodálatos történet, hogy mind a két gyülekezet meg tudott maradni – hangsúlyozta Bertók Dániel.

Napjainkban éledező fázisban vagyunk. Az elmúlt években arra törekedtünk, hogy megszólítjuk a tizenhat szórványtelepülésen élő gyülekezeti tagjainkat. Mintegy 200 fő a környéken megbújó reformátusság száma, templom azonban csak Galambokon van. Hosszú távú feladatot jelent felkeresni őket, hogy felvegyük velük a kapcsolatot, de nem csak ez a cél. Nem az a célunk, hogy megtérítsük vagy áttérítsük az embereket akár a katolikus vallásról, hanem az, hogy a lelki közösséget erősítsük. Egymás megerősítése a cél az Istenbe vetett hitünkben, mert ez a közös ügyünk mindegyik egyházzal. Akár a katolikus, akár az evangélikus testvérekkel, mert a lélekápolásra szükség van, különösen ebben a kovidos időszakban.

Gyülekezetünknek az a feladata, hogy azokat szólítsuk meg, akik úgymond rejtőzködve élnek, és tudomásuk sincs arról, hogy itt vagyunk. Igyekszünk mindenhol megjelenni – most ebben a fázisban vagyunk –, és ha engedik, akkor szólni, áldást adni az emberek életére, az alkalomra, hogy érezhessék, van közösségünk.

Végezetül Zalakaros nevét is megemlítette a hosszú távú terveikben a lelkipásztor.

A pályázati lehetőségek figyelembevételével imaház létesítése szerepel a fürdővárosban. Nem csak az ott élőket szeretnénk megszólítani, hanem az odaérkező szállóvendégeket is. A nagy ünnepek idején például a Fürdő Hotelben is kaptunk lehetőséget alkalmak megtartására. Előtte kiplakátoltuk a szállodákat, éttermeket, elmondhatjuk, több-kevesebb sikert is hoztak ezek az események. Húsvétkor pedig a Látogató Központban szeretnénk egy találkozást megszervezni, ahol a szállóvendégeket szeretnénk megszólítani. Nem csupán istentiszteletekre gondoltunk, hanem akár kulturális alkalmakra, irodalmi és zenés estekre, de ehhez még meg kell találni a támogató, segítő közösséget. Kértem az esperes urat, hogy Zalakaros tekintetében ne engedje el a kezünket, mert – ha egy gyülekezet esetében lehet ilyen szót használni – Karos egy stratégiai pont. Már vannak visszatérő karosi szállóvendégek, akik eljönnek Galambokra istentiszteletre. Tudják az időpontját, és átjönnek nyaralás közben, mert nekik a testi feltöltődésen kívül fontos a lelki kikapcsolódást is – összegezte a jövő terveit Bertók Dániel lelkipásztor, kiemelve a gyülekezet vezérigéjével: Mindeddig megsegített bennünket az Úr!

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2022. február 25-én megjelent számában olvasható.

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.