Zutty! – Előkerültek a vizesvödrök, a szódásüvegek, no meg az „illatos” kölnik

A húsvéthétfő évtizedek óta egy olyan ünnep, amikor leginkább a vidámság, az összejövetelek, a vendéglátások kerülnek előtérbe. No meg az elmaradhatatlan locsolás. Igaz ugyan, hogy maga a rítus, a generációváltásokkal együtt átalakult, de mégis fennmaradt.

Számos városban és községben él a hagyomány, a helyi csoportoknak köszönhetően. Nagykanizsán is vannak – fiatalabbak és idősebbek egyaránt – akik a hagyományőrzésért szinte mindent vállalnak, akár egy-két vödör hideg vizet is a nyakukba.

Szép példája az elhivatottságnak a Pántlika Néptáncegyüttes. A hozzájuk tartozó Feszt házaspár évek óta megszervezi a húsvéti locsolást a Muskátli utcában, táncokkal, énekekkel, vendéglátással.

A házaspár ugyan elköltözött tavaly az utcából, de a helybéliek annyira ragaszkodtak a programhoz, hogy idén húsvéthétfőn újra dobogtak a táncos cipők az aszfalton, újra előkerültek a vödrök, a lakók pedig újra kiálltak a kapukba pálinkával és süteménnyel.

Kiskanizsán a fiatalabb generációé volt a főszerep, a Szikrák Táncegyüttes tagjai szintén elkötelezettek a hagyományok irányában. Ünnepi összejövetelük nem újkeletű és a locsolás alkalmával bizony előkerültek a versikék is. Némelyik úgymond hagyományos, némelyik inkább pajzánabb volt. A hangulatra itt sem volt panasz, a csapat tagjainak szülei, a hozzátartozók és a barátok közösen ünnepeltek húsvéthétfőn.

Egy megjegyzés a locsolás margójára: munkatársunk tapasztalata szerint nem csupán a hagyományőrző csoportok számára különleges a sokat emlegetett ünnep. Nagykanizsa utcáin ugyanis feltűntek fiatal baráti társaságok is, valami oknál fogva, vizes vödörrel a kezükben. Tehát a hagyomány így, vagy úgy, de életben van.

Vincze Adél

Fotó: Kanizsa TV

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság április 22-én megjelent lapszámában olvasható.