Kápolna volt, hajléktalantanya lett, dísznövénylerakat lehet – 20 éve ajándékozták el a csapatkápolnát

facebook megosztás

2001-ben került először a közgyűlés elé az építmény sorsa. A cél az volt, hogy az 1915-ben elkészülő gyalogsági laktanya épületrészét a városvezetés az egyháznak adja, majd a plébánia ökumenikus célokra hasznosítsa. Az ajándékozási szerződést 2002.03.12-én írták alá. Az eltelt két évtized alatt a hitéleti törekvések eltűntek, 2013. március 20-tól magánkézben van az egykori Teleki utcai őrhely.

Az alapötlet a ma már több mint 20 éves jegyzőkönyvek szerint Törőcsik Páltól származott. Az egykori alpolgármester egyébként nemrégiben az Ethnofitness szabadalmaztatása miatt került reflektorfénybe, hiszen a néptáncra alapuló edzésforma kidolgozására 12 millió forint támogatást kapott a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán. Ő három közgyűlésen is felvetette 21 évvel ezelőtt, hogy jelképes összegért – eredetileg 10 ezer forintért – adják át az épületet a Jézus Szíve Plébániának. Az indok az volt, hogy a Keleti városrész, a NESZI és a Katonarét lakói lelki feltöltődését fogják ott szolgálni. Az első viták már ott elkezdődhettek, hogy a plébánia nem akarta kifizetni az ajándékozásért járó adót, ez a polgármesteri tájékoztatóból derült ki, ahol egyébként már 100 ezer forintos vételár szerepel. Az épület és a földterület – ami 1294 m2-nyi – akkori értéke is ennek a sokszorosa volt. Az egyik ülésen Röst János, liberális városatya kérte, hogy pontosítsák a szerződés szöveget, erre: a Jézus Szíve Plébánia köteles(!) az épület rendeltetésének megfelelően felújítani és köteles(!) a történelmi egyházak részére ökumenikus célokra biztosítani. Az üzlet végül 2002-ben megköttetett, akkorra egyébként Törőcsik már lemondott alpolgármesteri tisztjéről. A márciusi aláírás után Fliszár Károly atya a SziklaAlap kiadványban úgy nyilatkozott, még abban az évben felszentelhetik a templomot.

Az egyház malmai azonban lassan őröltek, hiszen hosszas, több éves csend következett. Az épülethez senki nem nyúlt, így ahogy az Kanizsán például a Dózsa György 73-75. alatti laktanyánál vagy a 19-es udvar romjain is megtörtént: hajléktalanok, szipusok szállása lett.

A témáról az egyik legkorábbi cikket a Zalai Hírlap hozta, abban tényként közölték, hogy templomot építenének – 500 fő részére – a volt Thúry-városrész területén. Fliszár atya kérte az önkormányzatot, hogy biztosítson hozzá területet, a munka indulótőkéje pedig a csapatkápolna értékesítéséből származott volna.

A templomépítés ötletét – finoman fogalmazva – nem fogadta kitörő örömmel az akkori MSZP-s városvezetés. Az ugyanakkor nem elhanyagolható kérdés, hogy az ajándékozási szerződésben volt-e olyan kitétel, amely engedélyezi az egyháznak az épület továbbadását.

A kápolna tovább pusztult, majd 2008-ban került újra elő az ügy, akkor Balogh László önkormányzati képviselőként vetette fel, hogy bizony szükség lenne az ökumenikus imahelyre. Akkor a Kanizsa Újságnak is vázolta Fliszár atya, hogy értékesíteni akarják a kápolnát, hiszen elosztása miatt imateremnek nem alkalmas, ezt pedig csak a tető lebontásával lehetne kiküszöbölni, az azonban majdnem annyiba kerülne, mint egy új épület felhúzása. Ezért – mint fogalmazott – várni kell az alkalmas időre, amikor esély nyílik egy megfelelő terület megvásárlására a kápolnáért kapott pénzből, ahol felépülhet az új templom.

Folytatódott tehát a várakozás és a romlás időszaka, a kápolna és az egész tömb jelentőségére közben Tarnóczky Attila hívta fel a kanizsaiak figyelmét, és akciója részeként felkerült egy emléktábla az egykor fogdaként majd kápolnaként funkcionáló építményre. A városatyák részéről Károlyi Attila hozta vissza a magára hagyott kápolna helyzetét a közéletbe. 2009-ben – Marton István polgármestersége alatt – felvetette, hogy helyezzék helyi védelem alá a kápolnát, hiszen így, ha el is adja az egyház, a vevő köteles lenne megőrizni az épület eredeti architektúráját. Az előterjesztést a fideszes többség leszavazta.

2012 januári keltezésű a következő érdekes cikk, ismét a Zalai Hírlapból. Az újságíró ekkor veti fel először azt a gondolatmenetet, hogy a csapatkápolnát egy másik nagykanizsai önkormányzati ingatlanra cserélné a Jézus Szíve Egyházközség. A cél a Katona József utca 1, hiszen ahogy a cikkben áll: a plébánián működő közösségek elhelyezése gondot okoz, valamint a kápolnát úgyis könnyebben tudja értékesíteni a város. Ebben az interjúban az áll, hogy a Katona utcai épület felújítását vállalná az egyház. Cseresnyés Péter, akkori polgármester azt válaszolta: megvizsgálják ezt a lehetőséget. Arról már nincs hír az internet bugyraiban, hogy mi lett a vizsgálat eredménye, de azt ma is láthatjuk, hogy a Felsőtemplom közelségében lévő épület valóban fel lett újítva.

De ne szaladjunk ennyire előre. Abban igaza lett Fliszár atyának, hogy a 20 éves kálváriához képest 2012-től már valóban nem sokat kellett várni, hogy találjanak egy vevőt. Az adásvételire 2013. március 20-án került szignó, ekkor vásárolta meg a csapatkápolnát Lócsi József és felesége 6 millió forintért.

Ebben az évben a 8800.hu is foglalkozott vele, és a nagykar.hu-ra is felkerült pár fotó arról, hogy tüstént el is kezdődött egy kisebb felújítás, ami leginkább a tetőre fókuszált.

A kisebb változások után újra a közgyűlés elé került az ügy, ismét Károlyi Attila által, ezúttal azonban már hevesebb hangvételben. Az önkormányzati képviselő ugyanis felszólította Cseresnyés Pétert – erről a Kanizsa Újság számolt be –, hogy szerezze be a csapatkápolna elidegenítésével kapcsolatos adásvételi szerződést a földhivatalban. Károlyi elfogadhatatlannak minősítette a tranzakciót, s azt javasolta: a közgyűlés támadja meg az ajándékozási szerződést, indítsanak polgári peres eljárást, hiszen a plébánia nem tett eleget az előírtaknak. Ahogy az előterjesztésben áll: Nagykanizsa soha nem volt és soha nem lesz abban a helyzetben, hogy vagyonát elherdálja. Cseresnyés pár nappal később levélben válaszolt Károlyinak, hogy az adásvételi szerződés másolatának beszerzése folyamatban van.

Arról, hogy Cseresnyés Péter végül megkapta-e az iratot, nincs információnk, az ugyanakkor tény, hogy az épület nem került vissza a város tulajdonába, ma festékboltként funkcionál.

Időrendben haladva a két legújabb elejtett utalás a kápolna kapcsán Balogh Lászlótól és Németh Szilárdtól származik. A toborzópont avatásán a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára azt mondta, meg kell ragadni minden olyan lehetőséget, ami összeköti a honvédségét és a polgári társadalmat, példaként hozta a csapatkápolna visszavásárlását. Nagykanizsa polgármestere pedig – szintén 2020-ban – egy honvédségi tárgyalás után fejezte ki sajnálatát a csapatkápolna sorsa kapcsán, de hozzátette: az ügy talán még menthető, és nem tartja elképzelhetetlennek egy kis katonai múzeum kialakítását.

Beszéltünk Lócsi Józseffel, aki leszögezte: nem azért vásárolták meg az épületet, hogy nyerészkedjenek vele. Már 2013-ban is komoly terveik voltak, ezeket azonban akkor időhiány és családi okok miatt nem tudták megvalósítani, csak a kisebb munkákat végezték el, hogy legalább ne rontsa tovább a városképet az egykori kápolna. Lócsi elmondta: úgy tűnik, idén ősszel végre sikerül megvalósítani a dísznövénylerakatot, amelyhez az épület első felét, valamint az udvart fogják használni. A festékárus részleg a továbbiakban is működne. Lócsi szerint 2022 végére valóban olyan állapotba kerül az építmény, amit megérdemel.

A cikk születése okán kerestük Fliszár atyát is, akit azonban nem értünk el. Amennyiben a későbbiekben ez sikerül, és szeretne állást foglalni, úgy az ő válaszait is közreadjuk. E-mailben feltettük kérdéseinket Balogh Lászlónak és Cseresnyés Péternek is, választ azonban lapzártánkig nem kaptunk.

Mikó-Baráth György

Fotó: Horváth Zoltán

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság május 20-án megjelent lapszámában olvasható. 

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.