1801-ben kezdték építeni a galamboki templomot

A Kaposvári Egyházmegyéhez tartozó galamboki Urunk Mennybemenetele templom és filiája, a zalaszentjakabi Jézus Szíve templom plébánosa dr. Háda László. A templomok történetét a plébános úr, Laci atya osztja meg olvasóinkkal.

A római katolikus egyház galamboki plébániája a régi okmányokban először 1465-ben fordul elő, amikor Pius pápa a plébánia fölött az esztergomi prímás joghatóságát megerősítette.

A falunak korábban is volt plébánosa. Tudjuk, hogy az 1256-os esztergomi érseki zsinaton a zalavári apátság, illetve az apát tanújaként a galamboki plébános azt vallotta, hogy ő mindig a zalavári apát és egyháza fennhatósága alatt állt, a tizedet is neki fizette.

A Szent István által alapított monostort az uralkodó 1019-ben Modestos és Bonipertus püspökökkel szenteltette fel, amely alkalommal alapítólevelet is kiadott. Ezt elsőként Kollár Ferenc tette közzé a régi oklevelek Syllogejából, melyet Rajcsányi Ádám, Mária Terézia császári felségnek ajánlott, ahol ez az oklevél Zsigmond király saját kezével megírt levélként szerepel. Az alapítólevél felsorolta a monostor szolgáltatására engedett birtokokat, tizedeket és halastavakat. A tizedek falvai között említette többek között Kolon, Komár, Kolumbok, Karus községeket. A Szent Istvánt követő királyok, így Szent László 1091-ben a monostorba betérve megerősítette a nekik kiadott adománylevelet. Ezeket a kiváltságokat kellett a zalavári apátnak – először 1256-ban, majd 1371 és 1471-ben a nemzeti zsinat előtt – megvédenie a veszprémi püspökkel szemben, mivel ő a veszprémi egyházhoz tartozónak mondta a felsorolt tizedfizető falvak némelyikét. Az egyházi hatóságok minden esetben a monostor mellett döntöttek. A falu plébánosát 1512-ben is említik.

Környékünk a 16. század folyamán fokozatosan a reformációhoz csatlakozott. A 17. sz. elején már alig volt a megyében katolikus lelkész. Radonai Mátyás pécsi püspök nem véletlenül írta Kecskeméthy János óbudai prépostnak: „Jobb volna, ha kegyelmed ide Komár városába és Galambokra jó magaviseletű, tudós és istenfélő misemondó papot adna és az eretnekséget kigyomláltatván az óbudai prépostságból.”

A visszatérés a 17. század végén vette kezdetét. Először a ferencrendiek, majd a jezsuiták végezték nagyobb eredménnyel. A szatmári béke után újra szervezik a katolikus egyházat.

A török uralom alatt elpusztult galamboki plébániát az 1702-ben felállított kiskomáromi plébániához csatolták, mint fiókközséget Karos községgel együtt. 1748-ban Szabar, 1754-ben pedig Komárváros filiájaként említik.

1757-ben a galamboki hívek a Csapi utcában (ma Dózsa György utca) a hajdani csordás-ház helyén fatemplomot építettek Krisztus mennybemenetele titulusára szentelve. Ekkor Kiskomárom filiájaként említik.

1790-ben Horváth Ádám galamboki plébános Dédre ment. Nagyon egyszerű házban, egy kis szobában lakott. Új pap addig nem akart Galambokra jönni míg nem lesz plébánia.

A katolikusok mai templomát 1801 októberében kezdték építeni, és 1808 novemberében fejezték be, majd 1809-ben szentelték fel. A templom oltárképe és a szentély freskója Dorfmeister mester munkája. 1802-ben felújított plébániához a következő filiális helységek tartoztak: Karos, Töllös, Nagyvölgyi és Behiák puszták. Első plébánosa Marton Imre kiskomáromi káplán lett. Kegyura az óbudai prépostság, illetve a Központi Szeminárium volt. A barokk stílusú templom mellett áll az ugyancsak műemlék jellegű és barokk stílusú, a 18. században épült plébániaház.

Egy 19. század eleji látogatásból tudjuk, hogy 1809-1842 között már Németh István volt a plébános. A magyar és német nyelveken beszélő Németh Istvánt 1803-ban szentelték pappá, majd rövid kápláni szolgálat után tapolcai, gógánfai, bakónaki plébánosként dolgozott.

A plébániabéli népek, főként az anyahelységbeliek ájtatosak voltak, ünnep- és vasárnapokon szorgalmasan megjelentek az isteni tiszteleteken, de dologtevő napokon is amennyire munkájuk megengedte.

Napjainkra térve dr. Háda László kiemelte, ma is plébániatemplomként funkcionál a templom, de jelenleg nincs helyben lakó plébánosa a településnek.

– Bár, engem 2010-ben még galamboki plébánosnak neveztek ki, a plébániaépület akkori állapota okán nem laktam itt, hanem Zalakarosra költöztem, az egyházi tulajdonú régi iskolaépületbe. A 2014-ben megalapított Zalakarosi Plébánia létrejötte után így oldallagos ellátásban részesül Galambok. A plébániaépületet táborozási lehetőségként hasznosítjuk, ami céljából az elmúlt 10 éven belül több, mint százmillió forintot költöttünk uniós és állami támogatás jóvoltából – mondta a plébános.

A Zalaszentjakabi Egyházközség ugyancsak Galambok eredeti filiái közé tartozik. Zalaszentjakab „1311-től gyakran fordul elő az okleveleinkben. Szent Jakab tiszteletére szentelt templomáról és Domonkos nevű papjáról tudunk. A templom a hódoltság alatt elpusztult. A török kiűzése után a Szt. Jakab apostol tiszteletére emelt kőharangláb volt a településen. A településen jelenleg található harangláb a világháború áldozatainak emlékére készült, jelenleg önkormányzati tulajdonban van. Zalaszentjakab új templomát 1986-ban szentelték föl. Titulusa Jézus Szíve lett. Dr. Schuszter Lajos plébános emlékét ma is egy márványtábla őrzi a templom bejáratánál, hiszen ő szorgalmazta a templom építését. Igaz, az eredeti templom nem épülhetett toronnyal, mivel az akkori állampolitika ezt nem tette lehetővé, így később emeltek rá fából egy kis tornyot.

Templomaink látogatottsága hasonlóan, mint a környező településeken, főleg idősebbekből tevődik ki. A települések fiataljainak elvándorlása, valamint a korunk megannyi vívmányának előtérbe helyezése nehezíti az utánpótlást.

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata elolvasható a Kanizsa Újság június 17-én megjelent lapszámában.