Pünkösd a néphagyományban

A húsvét utáni hetedik vasárnapon és hétfőn, a feltámadást követő negyvenkilencedik és ötvenedik napon tartjuk pünkösd ünnepét. A keresztény mitológia szerint ekkor árad ki és járja át a Szentlélek a hívőket. Pünkösdnek ugyanakkor a magyar néprajzban is komoly hagyománya alakult ki, amely nem feltétlenül kapcsolódik az ünnep vallási mivoltához. 

A pünkösdi királyság szóösszetétel sokak számára ismerősen csenghet, hiszen olyan vezetőkre használjuk a köznyelvben, akik rövid ideig álltak egy ország, egy intézmény, vagy egy szervezet élén. A néphagyomány szerint a pünkösdi királyság intézménye ténylegesen létezett a vidék Magyarországán, a gyűjtések szerint általában egy évre szólt. Pünkösdi királynak azt a legényt választották meg, aki valamilyen ügyességi játékban a legjobbnak bizonyult. A rövid „uralkodás” különböző előjogokkal járt, a pünkösdi király kapta az utolsó szeletet az ételből, ingyen ihatott a kocsmában és hasonló előjogokat élvezhetett.

Kevesen tudják azonban, hogy a pünkösdi királynéjárás, másnéven pünkösdölés mit jelent. Ez a hagyomány egyszerre ötvözte az ünnep vallási mivoltát és a különböző falusi hiedelmeket is. Gyanó Szilviától, a Thúry György Múzeum néprajzos muzeológusától megtudtuk, hogy Kerecsényi Edit zalakarosi gyűjtésének köszönhetően nagyon sok tény fennmaradt erről a hagyományról.  - Kilenc kislány ment, 7 és 12 év közti kislányokról van szó, akik vagy rózsaszínű ruhában voltak, vagy az elsőáldozási ruhájukban és az elsőáldozási mirtuszkoszorút tették a fejükre, úgy vitték a pünkösdi királynét. Általában négy nagyobb lány fogott körbe egy picikét, a legkisebbet, a legaranyosabbat, a legszebbet, többnyire valakinek a húga szokott lenni, ő volt a pünkösdi királyné – mondta Gyanó Szilvia. 

A kislányok a hagyomány szerint különböző pünkösdhöz kapcsolódó énekek kíséretében kéretőztek be a házakba, ahol a hagyomány szerint a pünkösdi királynét felemelték és körbe táncoltak, miközben fölé egy leplet tartottak. A felemelésre egy jókívánság miatt volt szükség, ugyanis ezzel akarták szimbolizálni a lányok, hogy mekkorára nőjön a házigazda termése. Ha valaki modortalanul fogadta a gyermekeket, vagy nem engedte be őket a házba, akkor átkozódásként leguggoltak, hogy a gazdának ugyanígy dőljön el a kendere. Bár a pünkösdi királyné volt az, aki általában a legszebb volt, mégis ő járt a legkevésbé jól a megvendégelések alkalmával. Mivel a hagyomány szerint ő a legkisebb és az, aki a legkevesebbet dolgozott, így általában ő kapta a legkevesebb falatot a jutalomként felajánlott ételből, vagy a legkevesebb pénzzel gazdagodott, ha pénzjutalmat kaptak. Fontos szerepe volt a ruházatnak is, Nagykanizsán és környékén a hagyomány szerint úgynevezett pünkösdi szoknyát hordtak a fiatal lányok, amely általában piros színben pompázott. 

Pünkösdhöz még számos hagyomány tartozik, „törökbasázáskor” egy szalmával kitömött nadrágú fiúval járták a házakat, de „rabjárást” is tartottak, aminek a lényege az volt, hogy a legények az ajándék reményében eljátszották, hogy ők katonarabok. Zalában divat volt különböző kapus játékokat játszani, mint például, amikor a gyerekek kaput formáznak és a „Bújj-bújj zöld ág” című népdalt éneklik.  A „bodzajárás” járás során pedig egy fiú bodzából készült ingben járta a házakat. A bodza, mint termékenységi szimbólum is megjelenik a pünkösdi hagyományokban, a kerti bazsarózsa, vagy ahogyan a köznyelv ismeri, a pünkösdirózsa pedig a rossz szellemeket hivatott elűzni. Ezeket a növényeket általában a házak ablakában helyezték el. 

Az ünnepi hagyományokat az idei évben is felelevenítik városunkban, hiszen június hatodikán, hétfőn délután 15 órakor kezdődik a VII. Kanizsai Pünkösdölő az Erzsébet téren.

Kálovics Tibor

Ennek a cikknek a nyomtatott változata elolvasható a Kanizsa Újság június 3-án megjelent lapszámában.