Érdekes emberek, érdekes történetek 30.– Anyuka, te ezzel biztos tudsz majd kezdeni valamit…

Egy, a Londonban élő lányától kapott ajándék teljesen megváltoztatta Pintérné Végh Zsuzsanna mindennapjait. Attól a naptól kezdve szenvedélyévé vált a quillingezés.

A papírcsíktechnika világszerte ismert és kedvelt kézműves foglalkozás. Többféle színben és méretben, akár készletben is kapható papírcsíkokat sodrórúddal vagy fésűfogakon feltekerjük, majd különféleképpen formázzuk, és ragasztóval rögzítjük. A formákból kirakhatunk különböző figurákat, virágokat, madarakat, de készíthetünk belőlük ékszereket is – ismertette elöljáróban a hobbija lényegét a nyugdíjas hölgy. Ez az elfoglaltsága nem mondható újkeletűnek, hiszen irodai alkalmazottként még dolgozott az Izzóban, amikor a lánya meglepte ezekkel az eszközökkel.

Egyetlen egy munkahelyem volt. A Vegyipari szakközépiskolában végeztem, és 1976 augusztusától 2015 szeptemberéig a gyáron belül az üveggyári részben 35 évig, az utolsó 4 évben pedig a TMK-ban adminisztrátorként dolgoztam.

Zsuzsát régebben is érdekelte az odafigyelést, türelmet, kézügyességet igénylő kézimunkázás. Autodidakta módon megtanult kötni, horgolni, hímezni, szabni-varrni. Egy barátnőjének köszönhetően megismerkedett a dekupázs technikával is, és egészen addig foglalkozott vele, amíg 2012 nyarán a lánya meglepte a quillingezés, vagy papírsodrás eszközeivel. S ahogy a lánya sejtette, az anyuka tudott is kezdeni velük valamit.

Míg élek, nem fogom elfelejteni azt a napot! – jegyezte meg örömöt sugárzó arccal. – Addig nem is hallottam a quillingezésről. Kutakodni kezdtem az interneten, és észrevétlenül teljesen magába szippantott az egész. Mindent magamtól tanultam meg a leírásokból és az angol nyelvű videókból. Egy év után, 2013-ban már felkerestek első ízben a Praktika magazintól. Másfél év után, 2014 januárjában kaptam egy üzenetet a Színes ötletek blog szerzőjétől, hogy nagyon tetszenek nekik a munkáim, szeretnének kiadni egy új quillinges könyvet, és rám gondoltak, mint szerző. El lehet képzelni, hogy mennyire meglepődtem. Később, 2017-ben megjelent a második, rá két évre pedig a harmadik kiadvány. Megadták a témákat, s ennek megfelelően készítettem el a díszeket és írtam meg a szöveget. Közben ismét hívtak a magazintól. Egy alkalommal fel kellett utaznom a fővárosba is, s miközben „formába öntöttem” a rózsaszálat, lefotózták a folyamatot.

Magáról a technikáról szólva, minden egyes apró részlete kézzel készül, de vannak eszközök hozzá. A legfontosabb a sodrórúd de szívesen dolgozom a quilling fésűvel is. Szépséges dolgokat lehet vele készíteni, mint például karácsonyfadíszeket, hópihéket, madarakat.

Kérésünkre a készítés folyamatába is beavatott bennünket a kézműves: Az elkészíteni kívánt madár rajzot fénymásoljuk, két műanyag fólia közé tesszük és egy parafa lapra tűzzük. A rajz felett kezdünk el dolgozni. A részeket csak egymáshoz ragasztjuk, az alapra nem. Először a szemeket készítjük el: összeragasztunk 3/4 szál fekete és 1,5 fehér papírcsíkot, és szorosan feltekerjük. Domborító sablon segítségével enyhén domborítjuk, majd kétoldalt kicsit összenyomjuk. A homorú oldalát hígított ragasztóval bekenjük, majd száradás után gombostűvel rögzítjük a rajzon. Innen folytatjuk tovább a munkát. A rajznak megfelelő színű papírcsíkokat feltekerjük, a sodrórúdról lehúzva hagyjuk kisodródni. Szükség szerint formázzuk, majd a rajzot követve szorosan egymáshoz ragasztjuk őket. Gombostűvel rögzítjük a már összeragasztott részeket. Egy idő után eltávolíthatjuk a gombostűt, áthelyezve a következő rögzítendő részhez. A munkát a rajz alapján folytatjuk, amíg a megfelelő színárnyalatokkal a teljes képet kitöltöttük. Végül a kontúrt a megfelelő színű papírcsíkokkal körberagasztjuk, ezzel megadva a madár végső formáját. Ha végeztünk a kitöltéssel, a kész figurát óvatosan lefejtjük a fóliáról, és a már előkészített, bekeretezett alapra ragasztjuk.

Rajzkészség is szükséges ehhez a technikához?

Jó lenne, de sajnos én nem nagyon tudok rajzolni. Vannak olyan díszek, amelyek rajz fölött készülnek, mint például a madaraim meg az állatkáim, amit vagy megveszek, vagy az internetről szabadon letölthető rajzot használok hozzá. Az elején, amikor kezdtem, megvettem a színes, 80 grammos papírlapokat, és iratmegsemmisítővel méretre vágtam. Nagyon sokáig ezzel dolgoztam, és amikor már egyre jobban belemerültem, és kezdett komolyabbá válni ez az elfoglaltságom, akkor mindent megvásároltam hozzá, amit hasznosnak ítéltem. A készen kapható papírcsíkok mellett ma is folyamatosan vadászok a különböző árnyalatokra, és egy helybeli nyomdával felvágatom a lapokat. A papírvastagság, vagyis a grammsúly nagyon fontos, mert a túl könnyű papír nem tartja meg a formát, elhajlik, a vastagabb pedig megtörhet, nem hajlítható szépen. A finomabb díszekhez, virágokhoz, szívesen használom az 1, 1,5 és 2 mm széles csíkokat, ezekkel viszont nagyon időigényes dolgozni. Sokszor ki is potyognak a kezemből, mert annyira aprók.

Zsuzsi, amikor ideje engedi, előre dolgozik. Színesebbnél színesebb miniatűr levelek, virágszirmok, karácsonyfadíszek, hópelyhek, csengők, pillangók kicsike kis alkotórészei már most megtalálhatók a fiókrekeszekben. A kis bogyók, amikről azt gondolnánk, hogy gombok, vagy valami műanyag, azokat is mind papírcsíkokból sodorja ki az alkotó.

A szobák falait és a szekrények polcait díszítő virágok, mókus, bagoly, kutya, kacsa, az ajándék kísérő kártyák és a hűtőmágnesek mind-mind Zsuzsi tehetségét mutatják.

Némelyik elkészítése – mint például a kutyáé vagy a mókusé –, akár több napot is igénybe vehet. Egy összetettebb karácsonyfadíszhez akár 6-7 óra is kell. Ezeket a mintákat én magam találom ki.

Alkotásaival megismerkedhettek a különböző kanizsai rendezvényeken, kiállításokon, a Rozgonyi óvodában, a Hevesi Iskola galériájában, a HEMO-ban, Letenyén, illetve többször tartott bemutatókat és foglalkozásokat felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt.

A leghálásabb közönségem a gyerekek. Nagy öröm számomra, amikor egy örökmozgó gyerek figyelmét akár órákra is le tudom kötni. Két alkalommal vettem részt a Múzeumok éjszakáján, és május végén Zalaegerszegen is tartottam foglalkozást.

Gyakran előfordul vele, ha nappal asztalhoz ül, úgy elmerül a papírcsíkokkal történő foglalatossággal, hogy észre sem veszi, már este 10 óra van. Szinte hozzá nőttek a színes szalagok.

Nekem ez már régen nem egyszerű hobbi, hanem szenvedély – összegzi Pintérné Végh Zsuzsanna.

 

BAKONYI Erzsébet