Teljesült a régi liszóiak kívánsága: 145 éve szentelték fel a Szentháromság templomot

A Kaposvári Egyházmegyéhez tartozó liszói Szentháromság templom a miklósfai Nagyboldogasszony plébánia filiája. Plébánosa Bojtor Róbert.

A települést először 1296-ból említi ismert okleveles forrás, mint lakatlan területet, Terra Lyzou (Lizó) névvel. A középkori falu a török időben elpusztult. A településre vonatkozó név 1342-ben tűnik fel az Anjou-korban. A falu már ekkor létezett, a Lizói Péter fiai és rokonuk, Lizói Demeter birtokperéről szóló végzés ismert. Rendezett községhatárról beszél a forrás. A Hunyadiak korában is létezett a község, valószínűleg folytonosság volt jellemző a településre. Az 1405-1481-es években Liszó a Kanizsai családé. A hódoltság idején előbb Both János 1536-ban, majd Both György volt a település földesura 1550-ben.

A mai Liszót Vas vármegyei vendek alapították, akik evangélikusok voltak és 1718-ban kerestek és kaptak menedéket gróf Draskovicsné Nádasdy Mária Magdolnától a szabadabb vallásgyakorlat reményében. 1767-ben báró Inkey Boldizsár nevéhez fűződik a horvátok betelepítése. Egy 19. század eleji postalexikon Lisza néven említi a települést és egyértelműen horvát nemzetiségűnek tartja. Az 1848-1849-es szabadságharc alatt a falu már teljesen magyarnak vallja magát és Jellasich horváth bán közelben elvonuló serege miatt őröket állít, a nép pedig az erdőkbe menekül. Közismert, hogy az 1848-as áprilisi törvények megszüntették a jobbágyság intézményét és elkezdődtek az ún. “elkülönülési perek”. Még a 19-20. század fordulóján is pereskedtek Inkey Lajos báróval a jobbágytelekhez járó rét-, legelő- és erdőterületekért.

A település központjában, egy dombon elhelyezkedő római katolikus templom néhány fontosabb eseményén a valamikori egyházközség tagja, a lokálpatrióta Sági József jóvoltából néhány pillanatra mi, olvasók is a liszói templomban lehetünk.

Amikor 1867-ben felépült az evangélikus templom, a katolikusok is hozzáfogtak a templomépítéshez, amit 1877-ben, 145 éve szenteltek fel. A szóbeszéd alapján nagyobbat, szebbet szerettek volna építeni, mint az evangélikusok, és sikerült is nekik. Volt olyan eset is, hogy a szegényebbek, akik nem tudtak napszámmal vagy pénzzel hozzájárulni az építkezéshez, otthagyták a falut. Amíg nem volt a falunak temploma, a katolikusok a ma is meglévő Mise lénián keresztül jártak át Iharosba, istentiszteletre.

2011. október 02., templomszentelés

A Liszói egyházközség nevében Sági József e szavakkal mondott köszönetet a felújítási munkákért:

„A templomba lépve elismeréssel vettem tudomásul, hogy amit Róbert atya irányításával a szakemberek, és mindenki, aki bármit is tett templomunk felújításáért szebbé tételéért az felülmúlta képzeletemet. Eszembe jutott az is – ha jól számolok – hét évvel ezelőtt, amikor az előző lelki atyától búcsúztunk én ezeket mondtam: Köszönjük Jeremiás atyának, amit a liszói templomunk felújításán végzett, végeztetett. Majd így folytattam: A most távozó atya nagyon magasra tette a mércét, és ezt nehéz lesz a helyébe lépő atyának megismételni. Nos meg kell mondani, kellemesen csalódtam. Az elvégzett munkát látva, Róbert atya is beírta nevét templomunk történelemkönyvébe. Öröm számunkra, hogy ennek a kis zalai falunak, Liszónak ilyen szépen felújított, gondozott temploma, templomai vannak. Isten házához méltó módon emelkedik ki falunk lakóházai közül. Ezúttal emlékezzünk azokra is, akik 134 évvel ezelőtt, az utánuk jövőknek – így számunkra is és sokak számára –, megépítették Isten házát. Gondoljunk rájuk is, ha tornyában megszólalnak a harangok bárkiért, vagy bármiért, ha templomba hív, ha imádságra figyelmeztet, vagy valakit búcsúztat.

A hívek nevében még egyszer megköszönöm, hogy Róbert atyának sikerült biztosítani az anyagi fedezetet, hogy kivette részét saját maga is a munkából. Végezetül, de nem utolsó sorban köszönjük Metz László kántorunknak, hogy a keze nyomán megszépült a főoltár, a Mária oltár, és a szobrok. Pálos atyának pedig köszönjük, hogy megáldotta templomunkat.”

Dr. Balás Béla megyéspüspök, (Beton atya) köszöntése 2004-ben

„A liszói hívek, egyházközségünk tagjai, a környező települések résztvevői és minden megjelent nevében, tisztelettel köszöntjük Főtisztelendő Püspök Urat. Köszöntjük, hogy eljött közénk együtt örülni, és megünnepelni templomunk külső felújításának elkészültét. Köszönjük az anyagi támogatást, amit önön keresztül, mint a kaposvári egyházmegye vezetőjétől kaptunk. Öröm a liszói hívők számára, hogy ilyen kis falvakról, annak híveiről sem feledkezik meg az egyházmegye vezetője. Örülünk annak, hogy személyesen győződik meg arról, mire és hogyan költöttük el az anyagi támogatást. Jeremiás atyának is köszönjük, mert tudjuk, hogy az ő fáradozása nélkül most nem ünnepelhetnénk.

Azt kívánjuk, templomunk legyen mindig nyitva az ide tévedt vándornak, elesettnek, hívőnek. Megfogadjuk, hogy ezt a hagyatékot megőrizzük, vigyázunk rá és megbecsüljük.”

Dr. Balás Béla püspök nyugdíjba vonult

„Isteni gondviselést kívánva köszöntik Püspök Urat Liszó Római Katolikus Egyházközségének hívei. A Miklósfai Római Katolikus Plébánia esperesplébánosától, Róbert Atyától értesültünk arról, hogy rövidesen nyugdíjba vonul, mellette még a közeljövőben névnapját is ünnepeljük. Ezek a nevezetes napok alkalmat adnak arra, hogy méltassuk, megköszönjük munkáját, fáradozását, amit a Kaposvári Egyházmegye (immáron rövidesen 22. éve) püspökeként, vezetőjeként tett, és jelenleg is tesz. Én, mintegy 20 évvel ezelőtt láttam önt először, hallgattam szentbeszédét Belezna községben. Mély benyomást tett rám az ifjúságról, a feladatairól, a hitvallásról, a magatartásról, a szülői szeretetről, egymás megbecsüléséről mondott szentbeszéde. Mély benyomást tett rám, és elhatároztam, ha tehetem mindig meghallgatom a nyugodt, megfontolt gondolatait Istenről, emberről, társadalomról és a vallásról alkotott véleményét. Azóta rendszeresen ott voltam húsvétkor, karácsonykor a Nagykanizsai Jézus Szíve templomban, és tanultam, hallgattam Püspök Urat, amint Isten igéjét hirdeti, tanítja a híveket Istentiszteletre, alázatra, jóra, becsületre, tisztességre, felebaráti szeretetre és még sorolhatnám intő és tanító szavait.

Tollat nem csak ezért vettem a kezembe, hanem azért is, hogy megköszönjem még egyszer azt az erkölcsi és anyagi segítséget, amit községünk katolikus templomának felújításához Püspök Úr közbenjárásával az egyházmegyétől kapott. Megköszönve azt is, hogy 2004. november 14-én eljött falunkba megáldani a felújított templomunkat. Kezdetben Jeremiás atya, majd Róbert atya áldozatos munkáját is köszönjük.”

 

BAKONYI Erzsébet