Itt van az újság, itt van újra – 4 hónap után újra papíron

Ahogy annak idején is írtuk, nem voltunk könnyű helyzetben akkor, amikor dönteni kellett a Kanizsa Újság sorsáról. Július óta nem jelent meg a lap. A gazdasági környezet egyik napról a másikra változott meg úgy, hogy valamit lépni kellett. A nyomdai költségek és a papír árának drasztikus emelkedésével a Médiaház nem tudott lépést tartani. Meg kellett állni és újra tervezni. Ez megtörtént, és ezen tervezés során jutottunk el oda, hogy egy arculatában vadonatúj, terjedelmében viszont szerényebb újságot készítünk. Komoly, sokszor nem várt nehézségeket leküzdve sikerült eljutnunk az újra indulásig. Sokan keresték a lapot, sokan kérdezték, hogy mikor jövünk- Nekik mondjuk: Itt vagyunk!

Ismerik a viccet a repülős parasztbácsiról? Ő az, aki felment egy műrepülővel és csak hajtogatta, hogy gondolta, gondolta, majd a végén, amikor az egész a nyakába folyt, annyit mondott, hogy na, ezt nem gondoltam. Nagyjából ilyen érzéseket kelt az a világ, amely ránk köszöntött. Amikor három évvel ezelőtt elvállaltam a Médiaház vezetését, gondoltam, hogy nem lesz könnyű. Gondoltam, hogy lesznek, akiknek nem tetszik az a fajta nyilvánosság, amely a valóságról szól, és nem egyes kivételezettek propagandáját szolgálja. Gondoltam, hogy viharos, már-már hurrikán erejű ellenszélben kell dolgoznom. Gondoltam, hogy a korábbi habzsi-dőzsi véget ér, és az utolsó fillérig kiszámolva kell gazdálkodni. De! Ahogy a parasztbácsi, úgy én sem gondoltam, hogy mindez oly’ mértékű nehézségekkel jár, mintha az a bizonyos az ember nyakába hullt volna vissza.

Itt az újság, itt van újra! Ennek akár örülhetnénk is, ahogy örül is mindenki, aki ebben részt vállalt. Ők is megérdemlik a köszönetet, mert egy nagyon nehéz időszakon van túl az egész csapat. Egy dolog volt csak biztos idén, az pedig a bizonytalanság. Többször hittük, hogy már kimásztunk a legrosszabból, de olyankor mindig érkezett valami újabb és újabb akadály. A SberBank csődje a beragadt pénzekkel. Az év közben 10 százalékkal csökkentett bevételünk, és a mindezt tetéző, talán soha nem látott mértékű drágulás. Amolyan kegyelemdöfésként pedig megérkezett az energia árának mértéktelen emelkedése.

Ezek után is talpon vagyunk, és ígéretet tettem, hogy a másfél havit közelítő elvonás után is úgy gazdálkodunk, hogy beleférjünk a nadrágba, és ne kelljen a tavalyi évhez hasonló módon plusz segítséget kérni. Egész évben számolunk, fillérezünk, borotvaélen táncolunk, és közben bizonyos körök ezerrel nyomják a szembeszelet.

Egyszer már sikerült pár hétre kirúgni, de most az ellenzékben levő kormánypárti frakció, élén a polgármesterrel odáig merészkedett, hogy a Médiaházat első helyen nevezte meg a bezárandó, sóval beszántandó cégek sorában. Mindezt úgy, hogy sem a polgármester, sem a frakciójának tagjai még csak halvány lila jelét sem mutatták annak, hogy tárgyaljunk, nézzük meg a lehetőségeket. Sok mindent gondoltam, de azt nem, hogy annyira utálnak, hogy több mint 20 ember megélhetését is kockára teszik. Csak azért, hogy levegyenek a tábláról. Jelentem, a táblán vagyok. Még akkor is, ha a Fidesz frakciója egyhangúan szavazott sok ember, köztük a Médiaház munkatársainak elbocsátása mellett. Így sem sikerült eltüntetni, és jelzem, terveim szerint még egy kicsit maradok.

Ja, ha már tervek. A Kanizsa Újságot megújítottuk, a terjedelem csökkenését az új arculattal és szerkezettel újságosabbá tettük. Amíg bírjuk, és ameddig az árak engedik, leginkább a zsebünk lehetőségeinek függvényében, addig kézbe vehetik az olvasók az újságot. Közben a Kanizsa TV is tervez. Ott már az arculatváltás korábban megtörtént, de október elsejétől egy új műsorral is jelentkezünk. Szombaton esténként a hét legérdekesebb híreiből készítünk egy 30 perces összefoglalót „Hét nap Kanizsa” címmel. Azt gondolom, nem lesz könnyű az előttünk álló időszak, de remélem, egyre kevesebb olyan lesz, amire nem gondol az ember előre…

Köszönöm, hogy figyeltek rám, remélem, találkozunk akár az Újság hasábjain, akár a televízió képernyőjén!

Tar Mihály ügyvezető

(fotó: Kanizsa Médiaház)