Famatuzsálemek a Nyugat-Zala Tájegységben

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Nyugat-Zala Tájegységben az elmúlt két évben több mint 500 famatuzsálem került felmérésre. Az erdőkben, legelőkön, települések belterületén, és zártkertekben lévő idős, nagy méreteket elért faegyedek kerültek dokumentálásra. A faegyedek adattárba rendezéséhez a fafaj meghatározása után a 130 cm magasan, úgynevezett mellmagasságban mért kerület, a környezetében elfoglalt hely, egészségi állapot és a térképi koordináták kerülnek felvételre. E mellett a famatuzsálem jellemző alakjáról, habitusáról fénykép is készül.

Fás legelők, illetve maradványaik jellemzően a Nemesnép-Belsősárd-Lenti-Letenye-Nagykanizsa-Nagyrécse vonal mentén kerültek felvételre, de jelentősnek számítanak Orosztony, Kacorlak és Szentpéterúr határában lévők is. A fafajösszetételükre jellemző a kocsányos tölgy, cser és vadkörte alkotta elegy. A felhagyott legeltetés, a kaszálások elmaradása miatt évtizedek alatt beerdősültek, a generációkkal fiatalabb fák belenőnek a matuzsálemek koronájába. Utánpótlásuk erősen kérdéses, mivel az erdőgazdálkodás során természetesen nem legelőerdőt kívánnak létrehozni. Ettől függetlenül az erdőgazdálkodók nagy része megbecsüli erdejében ezeket az öreg példányokat. Természeti értékük jóval nagyobb, mint amennyi gazdasági hasznot hoznának. Méretükből kifolyólag már csak mozgatásuk is körülményes lenne, nem beszélve az esetleges negatív társadalmi megítélés miatti bonyodalmakról.

Az erdőgazdálkodás során némelyik fa kivívja magának az tiszteltet, ami miatt megőrzik. Ennek számos oka lehet, például egyedi alak, tájékozódási pont, gyülekezési hely, vagy csak egyszerűen, mint mementót, megőrzik az utókornak. Az ilyen egyedek többnyire magányosan, szórványosan fordulnak elő az egész megyében, miközben mellettük már egy új erdő növekszik.

Szakrális helyeken, temetők, templomok, kápolnák körül, parkokban is találkozhatunk óriási fákkal. Ezeken a helyeken jóval nagyobb esélyük van az idős példányoknak, mivel károsodásuk esetén faápolók szakszerű segítségével esélyt kaphatnak a regenerálódásra. Megőrzésükre és utánpótlásukra talán ezeken a helyeken van a legnagyobb esély.

Szőlőhegyeken jellemzően a szelídgesztenyék érnek el magas kort és nagy méreteket, de mindenképpen meg kell említeni a mára ritkának mondható, egyik védett fafajunkat, a házi berkenyét. Apró körtére emlékeztető gyümölcse barnára éretten kiváló ízű, és jó vitaminforrás, a naspolyához hasonlatos. Újra felfedezése a divatosabb gyümölcsök körébe vihetne egy kis változatosságot. Pálinkának is felhasználható, igazi ritkaság.

Sokszor elhangzó kérdés, hogy hány éves lehet az adott fa. Erre sokszor lehetetlen pontos választ adni. A fák mérete függ az adott fafajtól, a környezetétől, a termőhelytől. Nem ritka, hogy egy több száz évesnek becsült fa kidőlése után megszámolt évgyűrűi alapján még a 100 évet sem éri el. Azért a magányosan álló 6-7 m kerületű tölgyek, gesztenyék valószínűleg meghaladják e kort. Míg a vadgyümölcsök, molyhos tölgyek szerényebb méreteket érnek el, évgyűrűszerkezetük jóval sűrűbb, mivel lassabb növekedésűek

Íme néhány kiemelkedő méretű és szépségű fa a megmért félezernyiből:

A Nénai tölgy 767 cm kerületű, jellegzetes famatuzsálem alakjával minden látogatóját lenyűgözi. Koronájának kisebb része elhalt, törzséről kéregdarabok váltak le, de azért büszkén áll a réten. Kora és mérete miatt sok élőlénynek jelent táplálékot, búvó-, illetve szaporodóhelyet. Fájában nagy hőscincérek, szarvasbogarak lárvái élnek, lombját különböző rovarok fogyasztják, melyek vonzzák az őket fogyasztó pókokat, énekes madarakat, fakopáncsokat. Hangyák járta törzse gombák, mohák és zuzmók otthona.

Borsfa határában álló 642 cm kerületű kocsányos tölgy mellett áll néhány méretesebb vadkörte is, ők élvezhetik még a körülöttük lévő gyepen legelő nyáj társaságát.

Kacorlak legelőjén rendhagyó módon csak vadkörte példányok alkotják a fás legelőt. Tavasszal a 39 körtefa fehér virágkoronájával szemet gyönyörködtető látvány. A fák egészségi állapota igencsak változó. A kiszáradó félben lévőtől a villámcsapás nyomát viselő fán át az életerős, bő termésű fákig széles a paletta.

Lentiszombathely vasútállomása mellett található egy Mária szobrocskát őrző fa. Környezete rendezett, sokszor díszítik virágokkal, a kis padon pedig megpihenhetnek az elcsendesedni vágyók. A fát villámcsapás érte, sok helyen korhadt, üreges, de tölgyhöz méltóan állja még a próbát. Körülötte egykori fás legelőről árulkodnak a megtermett gyertyánok, tölgyek, juharok. A legeltetés felhagyása után kialakult erdő fiatalabb fái belenőttek a koronájukba.

Teskánd mellett az Ilona-kápolnánál négy és fél méteres kerületű kislevelű hárs emeli a festői látványt. Virágjaival sok méhet vonz magához.

A felsorolást még lehetne folytatni, de aki többet szeretne megtudni a fákról, annak javasoljuk a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság által - mondhatni hagyományteremtő szándékkal meghirdetett - tavasszal és ősszel tartandó „Csemetétől a famatuzsálemig” elnevezésű túrákon való részvételt.

A munka folytatódik, koránt sincs még vége e nagy örökség felmérésének. Az egykori fás legelők megmaradt töredékei, képesfák, kápolnák, temetők melletti fák koruk és méretük miatt is kivívják maguknak a környezetükben élő közösségek tiszteletét, megbecsülését. Kulturális, tájképi összekötő kapcsok időben és térben, ember és természet között. Jelentőségük sokszor csak elvesztésük után tudatosul, de ekkor pótolhatatlan űr marad utánuk. Óvjuk, védjük hát őket, mert különös átjárók ők elementáris erejű élni akarásukkal a múlt, a jelen és a jövő között!

Az eredeti cikkért, fotókért, videókért kattintson»

Forrás: Balaton-felvidéki Nemzeti Park

(Borítókép: Schneidler Viktor, BfNPI)