Érdekes emberek, érdekes történetek 24.: elismerés a kanizsai iparművésznek - Ferenczy Noémi-díjat kapott Járási Ildikó
Kiemelkedő iparművészeti, ipari tervezőművészeti tevékenysége elismeréseként Ferenczy Noémi-díjban részesült Járási Ildikó Éva képzőművész. Ferenczy Noémi a legkiemelkedőbb magyar gobelinművészek egyike volt. A díjat Prof. Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Dr. Latorcai Csaba közigazgatási államtitkár adta át a Pesti Vigadóban megrendezett ünnepségen. 1992 óta évente mindig március 15-én, 12 személy kaphatja meg ezen elismerést. Idén öten vehették át a Ferenczy Noémi arcképét ábrázoló bronzból készült plakettet, mely Kiss György szobrászművész alkotása.
Járási Ildikó Éva 1953-ban született Nagykanizsán. Családja hagyományos polgári családnak számított, a szülei, nagyszülei a kultúra és a művészetek iránt rendkívül fogékonyak voltak. Első kiállításakor középiskolás volt. Gyönyörű tollrajzokat készített, melyek az alföldi tanyák hangulatát adták vissza finom, érzékeny vonalakkal. Tanárai annyira értékelték munkáját, hogy Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban be is mutatták. 1975-ben diplomázott a Pécsi Tanárképző Főiskola földrajz-rajz tanári szakán. Ezután 16 éven keresztül Nagykanizsán tanított.
A főiskolán megismerkedett a grafika, a gobelinszövés, a kerámia és az olajfestés titkaival. A tűzzománccal is itt találkozott először, Lantos Ferenc festőművész tanárán keresztül. Miután a tanulmányait befejezte, saját műhelyt rendezett be otthonában.
Tanított általános és középiskolában, szövő- és kerámia szakköröket vezetett. 1976 után minden évben részt vett közös kiállításokon. 1981-től évente egy vagy két egyéni bemutatót is tartott munkáiból. Mesterének Kátai Mihály festőművészt tartja. 1986-ban részt vett a coburgi Nemzetközi Zománcművészeti Biennálen, ahol kiemelt különdíjat nyert. 1990-ben adták át a HSMK előterében látható Múzsák című muráliáját. 2012-ben készült el a gödöllői Szent István Egyetem Kollégiumában elhelyezett második nagy murália Reneszánsz emlék címmel. Ez a két nagyméretű zománckép európai és országos szinten is egyedülálló, technikája, megjelenítése pedig szakmai bravúr.
- Természetesen nagyon örülök ennek a rangos szakmai kitüntetésnek. Köszönöm mindazoknak, akik érdemesnek tartottak szakmailag a díjra, akik támogattak, mellettem álltak, bíztak szakmai felkészültségemben, a mestereimnek, és nem utolsósorban a családomnak – jegyzi meg Ildikó elöljáróban, aki minden alkalmat kihasznál arra, hogy megossza közönségével a városunkhoz fűződő érzelmeit. Vérbeli kanizsainak vallja magát, akinek a családja 500 éve itt él. - Tíz körömmel és teljes szívemmel és lelkemmel ragaszkodom szülővárosomhoz Nagykanizsához, és Zala megyéhez – jelenti ki. Hiába vagyok földrajz szakos tanár és tudom, hogy a világnak nagyon sok, különleges és szép tája van, nekem mégis ez a legszebb. Itt születtem, nem is tudtam, nem is akartam elszakadni tőle, még ha hívtak, akkor sem. Most is azt mondom, itt érzem jól magam, ismerem az embereket és itt érzem biztonságban magamat. Itt nagyon szeretni való, jó emberek élnek. Külön kihangsúlyoznám az összetartó kiskanizsai, bizonyos szempontból zárt közösséget. Bár ez most már lazult a modernebb világban, és sok fiatal elköltözött a városból. Azért sokan szeretik ezt a várost, úgy ahogy én. Vallom, hogy ez egy élhető, éltető környezet, hiszen itt meg lehet termelni mindent, van vize, termékeny talaja, kedvező éghajlata, kultúrája és többszáz éves hagyománya. Számomra a dombság a legszebb, a szívemhez ez áll a legközelebb, mert ebbe születtem bele. A zalai táj iránti nagy ragaszkodásom az erdészetnél lévő képemen látható igazán, mely a homokkomáromi hegy inspirációja nyomán született.
E vallomás után tért rá szerényen a magyar tűzzománc-művészet kiemelkedő személyisége a kézzel fogható szenvedélyéhez a rajzoláshoz, az abból kifejlődő zománcba álmodott festményeihez és a rajz oktatásához.
- Mikor jött a gondolatom a rajzoláshoz? – Ugyanakkor, amikor a lányomnál és az unokáimnál történt. Dalma és Zsuzska egyéves korukban festéket és ecsetet kaptak tőlem születésnapjukra. Mindenki csodálkozott, hogy mekkora öröm lett belőle. Leányom szobrász lett, kis unokáim is érdeklődéssel fordulnak a rajz különböző technikái felé. Sokakkal ellentétben nagyon fontosnak tartom a rajzoktatást, ugyanis a kéznek a fejlesztése a térlátást segíti elő. Bármilyen firkát készít a gyermek, mind fejleszt. Legcélszerűbb talán a mintázás, mert a teret körbejárja, megérzi, miközben gondolkodik. Később majd könnyebben tervez, és jobban belelát dolgokba. Nem biztos, hogy rajzosnak kell lennie, de bárhova megy dolgozni, mindenütt sokkal gyakorlatiasabb, ügyesebb lesz a keze, belső térlátása, gondolkodása. Ezért sajnálom a rajzórák lecsökkentését az iskolákban. Középiskolákban is fontos lenne a művészettörténet elmélyültebb ismerete, mert ekkor már felnőtt fejjel látja a dolgokat, bátran kérdez és egy életre meghatározó alapműveltséget kap a diák.
Hogy én mikortól lettem rajzos? – tért vissza önmagához a művész. Öt éves lehettem, mikor apámmal együtt mintáztunk állatfigurákat, majd kiégettük. Mindkét szülőm nagyon szépen rajzolt. Édesanyám rendkívül finom kézügyességgel rendelkezett. Szerintem ő mindenkinél tehetségesebb volt. A háború nem kedvezett tudása kibontakoztatásának, így gyermekei sikereinek örült és mindig támogatta tanulásunkat. Későbbi években pedig igazi társam, támaszom volt. Amióta csak emlékszem, rajzolok. Amit csak lehetett, otthon mindig mindent megrajzoltam. Az ablakot, kapualjat, széket, falat. Hála Istennek, a szüleim hagyták, nem tiltották meg. Az unokáimmal is így vagyok, nem szólok rájuk.
De ne hagyjuk ki Ildikó Németországban élő szobrászművész leányát, Kovács Liliánt sem a sorból. Számos kiállítása volt már. Őt inkább külföldön kezdik elismerni, már három nemzetközi díjjal is rendelkezik. De szívesen vesz részt itthon is kiállításokon. A firenzei biennáléra második alkalommal hívták meg. Festményei, szobrai szerepeltek Szicíliában, Angliában, Firenzében, Németországban és most vitték ki munkáit New-Yorkba. Nemrégiben kérte fel a fővárosi Pintér Galéria egy őszi, önálló kiállításra. Legújabb alkotásaival Nagykanizsán is bemutatkozik az ősz során. Lilián vérbeli szobrász, de szívesen fest is.
A Thúry György Múzeum által 2020-ban kiadott, Járási Ildikóról szóló könyvben Kostyál László művészettörténész így fogalmaz az alkotóról:
Járási Ildikó művészetének legfőbb momentuma az emberi, többnyire női figura, valamint a néha alakjai környezeteként, olykor azonban önállóan is megjelenő zalai táj. Fontos számára a finoman visszafogott, kecsesen előkelő, olykor kifejezetten törékeny nőiség kiemelése, mondanivalóját elsősorban ennek különböző megnyilvánulásai segítségével tudja kifejezni. A maszkulin jelleg elsősorban és csupán előbbi markáns ellenpólusaként, viszonylag ritkán jelenik meg alkotásain. A finom női mozdulatok, a fej oldalra hajlása, a kéztartás, az ujjak játéka, az alakok viszonya képezi az elsődleges kifejezőeszközöket. Ezekkel és a hullámzó testformákkal szemben az ikonokat idéző, akár maszkszerűnek is mondható, mimikát nem mutató érzelmeket legtöbbször egyáltalán nem közvetítő arcok szerepe alárendelt. Hozzátehetjük, hogy ennek – némileg talán meglepő módon – jelentős szerepe van Járási műveinek elegánsan dekoratív megjelenésében is. Alkotói oeuvre-jének különös értékeit képezik monumentális, impulzív köztéri alkotásai. Két, közelmúltban készült, főművének tekinthető, nagyméretű muráliáját – Nagykanizsa, Zalaerdő irodaháza, 2005; Gödöllő, Egyetem, 2012 – külön-külön megmunkált részletekből állította össze, melyek – formai esetlegességüktől eltekintve – önmagukban is értékelhető és élvezhető alkotások is lehetnének. A (két) nagy egész önálló képmozaikokból áll össze egységes, összetett tartalommal bíró, de harmonikus egységet sugárzó kompozícióvá. E művek technikai téren is nagy jelentőséggel bírnak, hiszen minden egyes darabjukat (Gödöllőn 695-öt) hatszor-hétszer kellett kiégetni, vagyis megalkotásuk rendkívül precíz, jól kiszámított, különösen időigényes tervezési és alkotói folyamat.
Járási Ildikó munkáit hamarosan újabb kiállításokon tekintheti meg a közönség. Szeptember végén a lánya és művésztársai, szobrászok és festők mutatkoznak be alkotásaikkal a HSMK-ban. Az iparművész örömmel újságolta, hogy a fiatalok őt is meghívták maguk közé. Ezen túl pedig a hónap végén Ildikó önálló kiállításra készül Nagykanizsán, melyre szívesen hív mindenkit.
Bakonyi Erzsébet
Ennek a cikknek a nyomatatott változata a Kanizsa Újság április 8-án megjelent változatában olvasható.