Háborús hősre emlékeztek a kanizsai temetőben
Megemlékezést tartottak vitéz Szabadi Béla születésének 110. évfordulóján, szerda délután a Tripammer utcai köztemetőben. A nagykanizsai honvéd 1939-ben a Kárpátalja visszavételéért folyó harcokban esett el.
A nagykanizsai banktisztviselő egyike volt azon kevés magyar katonának, aki kiérdemelte a Magyar Arany Vitézségi érmet. Az elismerést posztumusz kapta meg, amiért önkéntesként vállalta, hogy Kiskolon település térségében felderítő előőrsként szolgál az egységével. A csatában embereivel össztűz alá került, ő azonban társait védve tartotta a vonalat, amikor találat érte, amelybe néhány nappal később belehalt. Huszár András, az esemény fő szervezője szerint vitéz Szabadi Béla mentalitásában a katonai értékek egytől egyig jelen voltak.
- Teljesen más katonai felfogás volt, ő azt mondta az embereinek, hogy „utánam” és nem azt, hogy „előre”. Folyamatosan törtek előre és egyik elfoglalt magaslat után törtek a másikra és a katonái oroszlánként küzdöttek, mivel ugye az elöljárójukat látták a legelső sorban, aki küzd. Sajnos egy ilyen küzdelemben kapta a később halálosnak bizonyuló lövést - fogalmazott Huszár András, amatőr történelemkutató.
A megemlékezésen több katonai hagyományőrző csoport, valamint a Vitézi Rend is részt vett, valamint Balogh László polgármester mellett Polay József is beszédet mondott. A néhai katonahős unokaöccse hangsúlyozta, neveltetésében fontos szerepe volt nagybátyja életútjának.
- Mint nekem, mint az egész családnak egy megtiszteltetés, nagy öröm és megnyugvás ez. Gyakorlatilag a neki rendelt évekből huszonötöt élt és ezt a hazájának a védelme és szeretete határozta meg. Mi egy érdekes család voltunk, hiszen a nagyapám is harcolt az első világháborúban és a nagybátyám pedig a másodikban. Ez egyfajta vezetővonal volt - mondta el Polay József, a vitéz Szabadi Béla unokaöccse,
Az esemény az emlékezés virágainak és koszorúinak elhelyezésével zárult. A háborús hős életútja tavaly januárban került be a városi értéktárba.
K.T.
(Képek: Kanizsa Médiaház)